Bár egy másik játék fejlesztésének melléktermékeként jött létre, a Lemmings a brit játékipar legnagyobb sikere lett.

Dave Jones azon ritka játékdesignerek közé tartozik, akik szó szerint vérüket adták a szakmáért. Rendben, nem feltétlenül a szakmáért, de a fiatal srácot egyszer igenis pépesre verték a Galaga miatt. A nyolcvanas évek legelején a skóciai Dundee városa nem volt valami barátságos hely: suhancokból álló bandák terrorizálták egymást fényes nappal az ut...tovább...

Amikor az Amiga volt az úr, a Lotus-sorozatnál nem sok jobb versenyjáték létezett!

Hatalmas harc dúl a minden idők legrosszabb fejlesztőstúdió-neve díjért, de még ebben a japán vállalatok által uralt mezőnyben is meg kell tapsolnunk a walesi székhelyű Mr Chip Software-t. A teljesen értelmetlen, menőnek, futurisztikusnak vagy legalább szimpatikusnak még a legepikusabb túlzással sem nevezhető cégnév annak tudható be, hogy az alapít...tovább...

A Maxis nevét a SimCity és a Sims kapcsán ismerjük – pedig a Sim-sorozat rengeteg egyéb játékot is magában foglal. Most ezekről lesz szó.

Amikor az első SimCity ötévnyi reménytelenséget, akadékoskodást és átalakítást követően 1989-ben végre meg tudott jelenni, egycsapásra igazolta alkotójának egyedi világlátását, és egyben új irányt villantott fel az akció bűvöletében élő játékvilág számára. Egy stratégiai játék, amely az építésre, és nem a pusztításra fókuszál – Will Wright nagyszer...tovább...

Nem sok játék akad, amely saját játékstílust teremtett, és azt rögtön világsikerre is vitte - de a Capcom által készített Street Fighter II ilyen volt. Mind az öt verziójában!

Nem, abszolút nem a Street Fighter II volt a játéktörténelem első verekedős játéka – sőt, még csak nem is annak szélesebb körben szinte teljesen ismeretlen elődje. Sokakban él talán ez a tévhit, pedig a műfaj hagyományait nem csak 1991-nél, de 1987-nél is sokkal korábbra lehet visszavezetni. Igaz, ha kifejezetten az első, ma is általánosan használt...tovább...

Az októberi RPG-hónapot egy alig ismert játéktrilógiával zárjuk, amely ugyan nem igazi szerepjáték, de a különlegességet keresőket biztosan szórakoztatni fogja.

Tengernyi cikket lehetne írni azon japán fejlesztőstúdiókról, amelyek a ’80-as évek elképesztő gazdasági fellendülésekor jöttek létre, hogy aztán pár évtizednyi buzgólkodás után a legtöbbnek már a nevére se emlékezzünk. Az igazi befutás keveseknek sikerült, és sokszor egyetlen megbukott projekt is elég volt hozzá, hogy magával rántson egy egész, pé...tovább...

Otromba poénok, fedetlen keblek és minden idők egyik legfurcsább játéklokalizációja - ez a Knights of Xentar, gyermekkori nevén a Dragon Knight III. Vigyázat, cenzúrázatlan képek!

Ahhoz, hogy a Knights of Xentarhoz eljussunk, azt megfelelő kontextusba tudjuk helyezni, igencsak sokat kell visszautaznunk az időben. Tetszik vagy sem, az erogék, azaz az erotikus tartalommal ellátott japán játékok múltját fel fogjuk térképezni, persze csak vázlatosan, hisz jóízlés (és véges szabadidő) is van a világon. Fontos tudni, hogy – két me...tovább...

Bár a Sega egyetlen évet és egyetlen piacot leszámítva sosem tudta igazán legyőzni a Nintendót, azt nem lehet rájuk mondani, hogy nem próbálkoztak. Talán túl sokat is...

Megannyi japán játékkiadóhoz hasonlóan a Sega kezdetei is igencsak szerények voltak – de a legtöbb riválistól eltérően ők már fél évszázaddal ezelőtt is a játékok környékén tevékenykedtek. A Sega létrejöttének története igen érdekes és csavaros sztori (és a valódi események több helyen is lényegesen eltérnek a például a Wikipedián is olvasható tört...tovább...

Annak ellenére, hogy a Blizzard a világ egyik legsikeresebb (és egyik legjobb; noha ez nem feltétlenül jár együtt) fejlesztőcsapata, belső működéséről nem sokat tudni. A hatalmas, több mint 4000 főt alkalmaztató stúdiónak persze nem minden tagja vesz részt a konkrét játékfejlesztésben – főleg a World of Warcrafthoz kapcsolódó ügyfélszolgálat, ...tovább...

Furcsa cég a japán Jaleco. Ősi, 1974-es alapításukkal a legkorosabb játékkiadók közé tartoznak, és ez még akkor is így van, ha beleszámítjuk azt, hogy ’82-ig a játéktermi gépekhez csak kiegészítőket, hardver-elemeket gyártottak, magába a játékfejlesztésbe csak ekkor fogtak bele; és ekkor lett a Japan Leisure Corporationből hivatalosan is Jaleco. A ...tovább...

Tomohiro Nishikado játékát, a Space Invaderst mindenki ismeri, vélhetően még nagyszüleink is; ha nem is feltétlenül névről, de a polipszerű (vagy legalábbis annak szánt) idegenek pixeles képéről ők is sejtik, hogy ez valami réges-régi videojáték tartozéka. De valójában a Space Invaderst, a játéksorozatot nagyon kevesen ismerik úgy igazán, pedig ez ...tovább...