Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Már teljesen készen álltam röhögni a Biggles-film délibábos álmain, és azon, hogy ez a fazon mennyire nem hősies, de aztán hamar kiderült, hogy megint csak tudatlanságom beszélt. Lehet, hogy mások számára közismert, de én sosem hallottam erről a tetőtől talpig angol pilótáról, aki csaknem száz regény és novella, egy tévésorozat, számtalan képregény, és igen, egy 1986-os film hőse volt.

A játék bizarr koktél volt: az egyik lemezoldalon három játéktermi jellegű világháborús minijáték volt: egy horizontális shooter, egy platformjáték, illetve egy Green Beret-utánzat. A másik oldalon viszont már egy komolyabb helikopter-szimulátor lapult (igen, a világháborúban, mert a feldolgozott film időutazással dobta fel a kalandokat).

Forrás: Amtix 1986/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

„Persze, főnök, még délután kész lesz a borító. Gorillát könnyű rajzolni, mert Pac-Manként szétszakadt szájjal vicsorít. Mario? Persze, hogy hallottam róla, ő az a szőke testépítő, nem? Az igazi specialitásom azonban a tűz – el fogtok ájulni az élethű lángok láttán!”


Forrás: Acorn User 1983/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Batman természetesen sosem vetemedne arra az aljasságra, hogy bárki életének véget vessen. Igaz, ahogy a hirdetés is fogalmaz, ellenfelei bizony számíthatnak koponyatörésre és más jellegű megnyomorításra is – méghozzá CD-minőségű hangokkal, ami nem mindennapi teljesítmény egy 1 MB méretű játéktól!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #047. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1987-ben a Titus kreatívjai nagy komolyan összeültek, és talán alkoholos italokat is fogyasztva kitalálták, hogy a frissen boltokba került Crazy Cars folytatása miként is nézzen ki. Az első ötletek egy szimpla második részről szóltak (ami a következő évben meg is jelent, fura mód az eredeti három autója helyett már csak egyet kínálva), de amikor valaki bedobta, hogy akár fegyverekkel is fel lehetne szerelni a játékost, valami sokkal őrültebb dolog született meg: a Fire & Forget-széria!

Járműnek a nyolcvanas évek legmenőbb autóját, a számtalan tiniszoba falán poszterként megjelenő Lamborghini Countach lett kiválasztva, természetesen alaposan futurizálva. Az engine maradt a régi, de a játékmenetet teljesen átalakították a fegyverek. Az első rész még szórakoztató volt, de igen ködös emlékeim szerint a Fire & Forget II, legalábbis Commodore 64-en szörnyen idegesítő játék lett.

Forrás: Amiga Format 1990/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem csodálnám, ha valaki összerezzent volna az „interaktív” szó láttán: ősi velünk élő ösztön az, ami kiváltja a menekülési vágyat e, szinte kizárólag ótvar multimédiás játékokkal találkozva.

A Jurassic Park Interactive sem volt jobb: bár a keretsztori szerint a park egy biztonsági őrét alakítjuk, akinek a film eseményei során, ám azoktól távol kell néhány látogatót kimenekítenie. Ez kiváló alapötlet, erre lehetett volna érdekes kalandjátékot vagy ravasz akciójátékot építeni. A 3DO belsős fejlesztőcsapata nem így járt el: látogatónként egy minijátékot kapunk a háromból: van egy T. rex elől menekülős terepjáró-vezetés, egy Dilophosaurus-lövöldözés, valamint egy velociraptorok-előli-bújkálás. Mindhárom igen kevés örömet okozott a játékosnak, és nyilvánvaló, hogy ezeknél sokkal több figyelmet kaptak a vadonatúj élőszereplős jelenetek. Persze a film színészei ezekben nem működtek közre, és méregdrága CGI-dinókkal sem fogunk találkozni, de hát egy igazi rajongónak így is biztosan tetszett, hogy játékformában térhet vissza a parkba, nem igaz?

Nos, az elenyésző eladási számokból tippelve: nem.


Forrás: 3DO Magazine (JP) 1994/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1983 minden bizonnyal tömegeket készített meghőkölésre az ambíciózus jóslat: 1980 és 1990 között akár 50%-kal is nőhet majd az amerikai programozók száma!

Forrás: Family Computing 1983/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy kézbefoghatatlan kontroller, minden idők egyik legrosszabb kézikonzolja és néhány ótvar kvarcjáték – nehezen érthető, hogy az Alston miért is tűnt el villámgyorsan a süllyesztőben.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #038. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A játék eredeti key artján és a japán konzolos kiadás dobozképén nem volt elég izom a Capcom brit döntéshozóinak ízléséhez képest, ezért muszkulárisabb módon újrafestették Akiman karaktereit.


Forrás: ST Format 1989/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a Twin Galaxies ma már 15 ezernél is több játék rekordjait kezeli, sajnos ez a három remekmű nincs köztük, így nem tudom megmondani, hogy az apróbetűs rész szerint ZX Spectrumon, a fotó szerint pedig Commodore 64-en játszó Luke eredményeit 40 év alatt megdöntötte-e a világ.

És külön dicséret a fotósnak, aki a képek alapján National Geographic-operatőrhöz méltó módon követte a prérin a Shadowfax lovait.

Forrás: Personal Computer Games 1983/nyár. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár sosem volt a kezemben Cheetah RAT, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez az eszköz nem forradalmasította a joystick-ipart 1984-ben...


Forrás: Your Spectrum 1984/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.