Bár a Warlords sosem lett olyan népszerű, mint amit megérdemelt volna, így is az egyik legjobb fantasy stratégia-sorozat volt.

Ausztrália annyira messze van mindentől, hogy szinte kiszámíthatatlan, hogy melyik újítás, melyik divathullám mikor és hogyan jut el az országba. Az internetet például egy Hawaii-ról átvezetett kábellel csak 1989-ben kötötték be a kontinensre, alig két évvel a rendszer magyar indulását megelőzően. Pár évtizeddel korábban a Pong viszont ennél jóval ...tovább...

Még az is meglehet, hogy ez az a játék, amelyet a legtöbb ember próbált ki. A Solitaire közel 30 éve rabolja az időnket.

Annak megállapítása, hogy egy játékkal hányan játszottak, szinte lehetetlen – éppen ezért az ilyesfajta toplistákat érdemes jelentős szkepticizmussal kezelni. Az azonban biztos, hogy egy játék akkor lehet igazán népszerű – és itt nem hétköznapi sikerekről beszélek, hanem százmilliós játékosbázisokról –, ha ingyenesen elérhető; ezt talán nem is kell...tovább...

A Maxis nevét a SimCity és a Sims kapcsán ismerjük – pedig a Sim-sorozat rengeteg egyéb játékot is magában foglal. Most ezekről lesz szó.

Amikor az első SimCity ötévnyi reménytelenséget, akadékoskodást és átalakítást követően 1989-ben végre meg tudott jelenni, egycsapásra igazolta alkotójának egyedi világlátását, és egyben új irányt villantott fel az akció bűvöletében élő játékvilág számára. Egy stratégiai játék, amely az építésre, és nem a pusztításra fókuszál – Will Wright nagyszer...tovább...

Még hogy a Macintosh nem játékra való! Többek között a 3 in Three, ez a zseniális logikai játék is bizonyítja, hogy ez a platform is érdemes a figyelemre.

Ha az ember elég sokat foglalkozik retro játékokkal, előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkezdi vonzani az ismeretlen: azok a platformok és élmények, melyekből nemhogy kimaradt, de sokáig még csak létezésükről sem tudott. Ezek jókora része persze méltán tűnt el a történelem süllyesztőjében – könnyen láthatók például annak okai, hogy a Tiger R-Zone kézik...tovább...

Úgy tűnt, a játékosok megszokták a mikrotranzakciókat, de aztán jött a tavaly őszi Nagy Lootbox-Botrány, és megint minden erről szól. De melyik volt az első játék ilyen megoldásokkal? A cikk címe nem (!) spoileres.

Retro.Land Mini?Szomorú, de tény: nem minden játék érdekes annyira, hogy megérje egy hatalmas cikket kerekíteni neki. Néhány videojátékot szimplán megterveznek, elkészítenek és kiadnak, bármiféle dráma vagy világmegváltó következmény nélkül. Azonban ezen programokra (vagy ritkábban: cégekre, emberekre, platformokra) is érdemes lehet visszatekinteni...tovább...

Az októberi RPG-hónapot egy alig ismert játéktrilógiával zárjuk, amely ugyan nem igazi szerepjáték, de a különlegességet keresőket biztosan szórakoztatni fogja.

Tengernyi cikket lehetne írni azon japán fejlesztőstúdiókról, amelyek a ’80-as évek elképesztő gazdasági fellendülésekor jöttek létre, hogy aztán pár évtizednyi buzgólkodás után a legtöbbnek már a nevére se emlékezzünk. Az igazi befutás keveseknek sikerült, és sokszor egyetlen megbukott projekt is elég volt hozzá, hogy magával rántson egy egész, pé...tovább...

1987-ben, jóval a Capcom diadalmas beat ’em up-korszaka előtt jelent meg a Black Tiger (hogy a nyugati kiadásnak – amelyben a végső ellenség egy hatalmas feketesárkány – miért kellett az eredeti japán Black Dragon cím helyett így megjelennie, az valószínűleg örök rejtély marad), a japán kiadó egyik első hentelős játéka. Teljesen 2D-s játékmenet, ma...tovább...

Az akciójátékok és a városépítős stratégiák egy fantasztikus SNES-játékban találkoztak - sajnos rendes folytatás azóta sem készült...

Isten és Sátán háborúja örök idők óta folyamatosan zajlik a halandó lelkekért – az örök szabály alól csak a családbarátságot extrém magasságokba emelő amerikai Nintendo által gondozott SNES-korszak volt kivétel. Angolul e platformon bármiféle célzás vallásra szigorúan tilos volt; így aztán míg az Enix által kiadott ActRaiserben a japán játékosok ma...tovább...

Tomohiro Nishikado játékát, a Space Invaderst mindenki ismeri, vélhetően még nagyszüleink is; ha nem is feltétlenül névről, de a polipszerű (vagy legalábbis annak szánt) idegenek pixeles képéről ők is sejtik, hogy ez valami réges-régi videojáték tartozéka. De valójában a Space Invaderst, a játéksorozatot nagyon kevesen ismerik úgy igazán, pedig ez ...tovább...