Ki tudja, mi a szörnyűbb: a francia Infogrames működése, avagy a bolyongás egy Cthulhu-lakta kúriában...

Amikor a fiatal Frédérick Raynal előállt élete első saját tervezésű társasjátékával, szülei büszkeségtől dagadó szívvel nézték a csálén kivágott kartonpapír-ikonokat és a kacskaringós betűkkel teliírt szabálykönyvet – alig hétéves fiúk szokatlanul intenzív kreativitása igen pozitív jelnek tűnt a srác jövőjét illetően. Amikor tíz évvel később Raynal...tovább...

A Maxis nevét a SimCity és a Sims kapcsán ismerjük – pedig a Sim-sorozat rengeteg egyéb játékot is magában foglal. Most ezekről lesz szó.

Amikor az első SimCity ötévnyi reménytelenséget, akadékoskodást és átalakítást követően 1989-ben végre meg tudott jelenni, egycsapásra igazolta alkotójának egyedi világlátását, és egyben új irányt villantott fel az akció bűvöletében élő játékvilág számára. Egy stratégiai játék, amely az építésre, és nem a pusztításra fókuszál – Will Wright nagyszer...tovább...

Noha a Warcraft nem a Blizzard első játéka volt, bizonyos értelemben mégiscsak ettől számíthatjuk a jól ismert stúdió létét – és most itt van az első rész teljes krónikája.

Nem tudom, hogy ma mi számítana a világ legjobb nyári diákmunkájának, de abban teljesen biztos vagyok, hogy 1984-ben Allen Adhamnek sikerült azt megszereznie. A gimnázium utolsó nyári szünetét a 18 éves srác ugyanis kedvenc hobbijával, programozással tölthette – otthon, szabad időbeosztásban, ráadásul fantasztikus fizetésért, 12 ezer dollárért cser...tovább...

Bár a DOS sosem volt a shoot ’em up műfaj igazi otthona, néhány csodás alkotás azért itt is született. A Raptor például, amelynek néhány komponense amúgy a Doomban is feltűnt...

Amikor a marokkói Fez városában 859-ben megnyitotta kapuit az emberi civilizáció első egyeteme, az Al-Karauin, az alapító Fatima al-Fihri valószínűleg még nem tudta, hogy ezzel milyen lavinát indít is el. Hogy másról ne is essék szó, a teljes játékvilágot is az egyetemeknek köszönhetjük; a modern és csodálatos számítógépek által elbűvölt fiatal mér...tovább...

Peter Molyneux és a Bullfrog talán legvidámabb játékában a kapitalizmus győzelemre vitele a célunk – minél sikeresebben bódítjuk el parkunk látogatóit, annál gyorsabban hízik majd pénztárcánk.

Peter Molyneux, és bizony nincs rá jobb szó, vérbeli, megrögzött és tősgyökeres kapitalista – ennek bizonyításához pedig elég végigtekinteni élettörténetén. Első igazi játékának, a The Entrepreneurnek már neve is árulkodik. A cyberpunk Syndicate-ben nem a szokásoknak megfelelő forradalmat vezetjük a kizsákmányoló, világ-irányító vállalatóriások ell...tovább...

A Fate of Atlantis minden idők egyik legjobb klasszikus kalandjátéka volt – ennek folytatása azonban egy elátkozott fejlesztésnek bizonyult.

Cseppet sem ritka dolog, hogy egy készülőben levő, akár a nagyközönségnek is bemutatott játék végül nem kerül fel a polcokra. Hogy ennek kreatív, személyi vagy éppen gazdasági oka van, az a végeredmény szempontjából teljesen mindegy – viszont általában pont az ötlettől a projekt törléséig vezető folyamat rejti a legérdekesebb történeteket, a leglen...tovább...

Kirándulás minden idők egyik legsanyarúbb cyberpunk világába. Skizofrén főhős, zavaros történet, megkérdőjelezhető játékmenet - ez a Dreamweb.

Ki kell mondanunk: annak ellenére, hogy az úgynevezett aranykor közepén járunk, 1994 a kalandjátékok terén nem volt valami jó év. A LucasArtsnak egyetlen megjelenése sem akadt, a Legend csak egy játékot adott ki, és a Sierra sem sokat nyújtott a kiemelkedőnek épp nem nevezhető King’s Quest VII és a még közepesnek is csak jóindulattal nyilvánítható ...tovább...

Bár a Sega egyetlen évet és egyetlen piacot leszámítva sosem tudta igazán legyőzni a Nintendót, azt nem lehet rájuk mondani, hogy nem próbálkoztak. Talán túl sokat is...

Megannyi japán játékkiadóhoz hasonlóan a Sega kezdetei is igencsak szerények voltak – de a legtöbb riválistól eltérően ők már fél évszázaddal ezelőtt is a játékok környékén tevékenykedtek. A Sega létrejöttének története igen érdekes és csavaros sztori (és a valódi események több helyen is lényegesen eltérnek a például a Wikipedián is olvasható tört...tovább...

Tomohiro Nishikado játékát, a Space Invaderst mindenki ismeri, vélhetően még nagyszüleink is; ha nem is feltétlenül névről, de a polipszerű (vagy legalábbis annak szánt) idegenek pixeles képéről ők is sejtik, hogy ez valami réges-régi videojáték tartozéka. De valójában a Space Invaderst, a játéksorozatot nagyon kevesen ismerik úgy igazán, pedig ez ...tovább...