Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Már a játékipar legkorábbi időszakában is komoly piaca volt a direkt gyerekeknek készült edutainment szoftvereknek, amelyekkel az eredeti elképzelés szerint a kölkök játszva tanulhatnak a büszke szülők legnagyobb örömére. Igaz, amikor egy engedékenyebb szülői felügyelet alatt levő hat-hét éves gyerek már lelkesen gyűrte az „igazi” játékokat is, már nem igazán tudták a figyelmét lekötni az ilyesféle programok.

Forrás: Compute!’s Gazette 1983/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ian Livingstone, a kaland-játék-kockázat könyvek egyik alkotója, a Warhammer európai meghonosítója, az Eidos élethosszig tartó vezetője érdekes életet élt. Olyannyira, hogy néhány, másnál biztosan főszerepet kapó fejezetet általában el is hallgat: ilyen volt például a War of Wizards, ez a „telefonos játék” is.

Ahhoz képest, hogy igényes, Iain McCaig által rajzolt reklámjai futottak a korszak (1990) több játéklapjában is, lényegében zéró információ forog közkézen erről a programról. Nem is csoda, hiszen ez a szextelefon geekekre szabott verziója volt: a hívó fél, a játékos, egy torony aljából indulva kellett, hogy felérjen a csúcsra, minden szinten megküzdve egy ellenféllel. A lapozgatós könyvek csatái voltak ezek, csak épp kockadobás nélkül: előre meg volt szabva, hogy adott lényre melyik varázslat miként hat – és persze, aki sokat telefonált, az könnyen át tudta verekedni magát a korai részeken. Ez csalás volt persze, de hát minden megkezdett perc Livingstone-nak ketyegett: csúcsidőben 45 penny, éjszaka pedig 34 penny volt minden megkezdett perc, és természetesen a direkt hosszúra írt történetet jó lassan beszélő operátorok olvasták fel.

Forrás: Zero #10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár 15 számot kellett várni az első, legalább részben 10-es pontszámmal jutalmazott játékra az EGM magazin lapjain, akkor két játéknak is kijutott a rangos elismerésből. Igazán kár, hogy az elsőnél rossz nevet írtak a fejlécbe: a lelkendező szavak ugyanis nem a Turbo Champnek, hanem az első két Ys-játékot egy CD-n összegyűjtő kiadásnak, az Ys I & II-nek szóltak.

Mivel a TurboGrafx konzol különféle kiadásai Európa nagy részén meg sem jelentek, a legtöbbek számára itthon a Ninja Spirit neve inkább a gyászos ZX Spectrum-, vagy a hajszálnyival kevésbé gyenge Commodore 64-kiadásól ismert – a cikkben bemutatott átirat azonban tényleg nagyszerű munka volt, még ha a maximális pontszámot talán nem is érdemelte meg.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #015. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1991 márciusának számait összesítő hivatalos brit amigás eladási toplista. Ebben az időszakban az adatokat a BBC megbízásából a Gallup gyűjtötte össze, így azok tényleg a lehető legpontosabbak voltak.


Forrás: Amiga Power #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a One on One nyilván nem az első kosárlabda-szimulátor volt, néhány díjat azért felvéshetünk a neve mellé. Az 1984-es program volt a sportág első feldolgozása számítógépeken, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy valódi kosarasok szerepeltek egy játékban.

Forrás: Computer Gaming World #016. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem egy és nem két furcsaság van ezen a képen, amely Dinosaur város (!) sheriffjét, a szivarozó Don Parrottot (!!) ábrázolja, amint felesége bárjában lép félre Ms. Pac-Mannel (!!!).

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Pixel stúdió MSX-es remekművének hivatalos angol címe tényleg a következő: A Life M36 Planet: Mother Brain has Been Aliving. Ezt nehéz lesz felülmúlni, de megannyi borzalmas nevű programmal ellentétben legalább a programot érdemes kipróbálni, ugyanis egy fantasztikus Metroid-tisztelgésről van szó, jól működő RPG-elemekkel felruházva. A programhoz van angol rajongói fordítás.


Forrás: MSX Fan 1987/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Pac-Man igen népszerű volt, ebből egyenesen következik, hogy kapott rajzfilm-sorozatot, pólókat, müzlit, popzenei albumot, és természetesen társasjátékot is.

Az 1982-ben piacra dobott játék meglepően igényes lett, és sokkal érdekesebb, mint amit talán egy ilyen licensztől és az igen  sok szemetet publikáló Milton Bradley nevétől várnánk. Noha a tábla nem másolja teljesen az eredeti játékteret, a lényeg ugyanaz: el kell menekülni a szellemek elől, és fel kell szippantani a lehető legtöbb gömböcöt a földről. A pályán legfeljebb négy Pac-Man rohangászhat, és mindig két szellem is ott van; és utóbbiakat is mi irányítjuk. Minden körben két kockával kell dobni, és az egyiket zabagépünk, a másikat pedig egy tetszőleges lidérc mozgatására lehet felhasználni – ezzel lehet betenni a többieknek.

Forrás: BoardGameGeek. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az SSI mindenkihez törleszkedett, aki csak hajlamos volt pénzt költeni hardcore wargame-ekre vagy a menedzserkedés az előtérbe állító sportjátékokra.

Forrás: Computer Gaming World #013. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A miniszkópok egyik nagy előnye, hogy jóval kisebbek, mint egy maxiszkóp. Hogy ezen túl mire jó még egy ilyen szerkezet, azt remélhetőleg kommentben elárulja valaki...


Forrás: BYTE 1978/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.