A Commodore 64 olcsóbb, gyengébb, ámde kifejezetten üzleti felhasználóknak tervezett alternatívája volt a Plus/4, amelynek neve a ROM-ba égetett négy applikációra utal. (Szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő és egy gráf-rajzoló program járt a géphez, ezzel is jelezve, hogy ezt elsősorban nem játékra szánták.) A Commodore pech-jére az időzítés itt is borzasztó rosszul sikerült: a kívánt célra sokkal jobban használható Macintosh, illetve a csökkentett árú IBM-kompatibilis, DOS-t használó egyéb PC-k is 1984-ben kerültek piacra, és ez szinte azonnal kinyírta a Plus/4 minden esélyét a globális sikerre. A gép gyártását már 1985-ben felfüggesztette a cég, és a már legyártott példányoknak két nagy piaca maradt: az extrémen árérzékeny Magyarország, ahol megannyi rajongói átirat is született a masinára, illetve, meglepetésre felkészülni!, Dánia.
Igen, Dánia: itt ugyanis az állami telefonszolgáltató a hardver alacsony ára miatt modemmel szerelt Plus/4-eket adott siket és gyengén halló felhasználóinak a telefon mellé. Az ezekről a gépekről indított, illetve az itt fogadott hívások egy központi irodán mentek keresztül, ahol egy asszisztens olvasta fel a halláskárosult fél gépbe írt üzeneteit, illetve legépelte neki a másik fél által mondottakat.