Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1989 márciusában elfogyott az egymilliomodik Amiga is Németországban, és a Commodore helyi képviselete ezt a fenti limitált kiadású verziókkal ünnepelte. A Stefanie Tücking által tervezett extra festéseken túl a tízezer-tízezer darabban piacra dobott gépek semmi extrát nem tudtak.
Forrás: Tercsi Róbert. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Dunjonquest, Pitstop, California Games, Impossible Mission – az Epyx nem véletlenül vált a nyolcvanas évek egyik legmenőbb játékstúdiójává. Igaz, a fejlesztőknek rengeteg mellényúlása is volt, az 1984-es Breakdance például nem lett az az áttörő siker, mint amilyennek a valódi tánc egész Amerikán végigsöprő lelkesedése láttán a marketingesek azt megálmodták. Hiába, egy Quickshot joystickre és a Commodore 64 animációs képességeire meglehetősen nehéz megfelelően áthelyezni egy olyan dinamikus sportágat, mint amilyen a breaktánc...
Forrás: Enter #12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Azt hiszem a Drumulator névnél jobbat nem lehet kitalálni egy dobgéphez, és ezen az sem változtat, hogy egy mai darab jó eséllyel nagyságrendekkel többet tud, mint ez az 1983-ban piacra dobott masina.
Forrás: Retro Synth Ads. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Négy évvel a csernobili katasztrófa előtt az atomerőmű-reaktor is csak egy volt azon izgalmasan hangzó helyszínek között, ahol egy élelmes programozó el tudott helyezni egy shoot ’em upot. Igen, a Reactorban egy pici űrhajót kellett az egyképernyős szobákban irányítani, lövöldözve a körülöttünk keringő pozitronokat, neutrínókat és fotonokat, elkerülve az egyre méretesebbé váló halálos zónát a reaktormag körül.
Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Akár hiszitek, akár nem, 1989-ben a Jaleco nem tudta ezzel a Japánban már egy évvel korábban megjelent, és amúgy meglehetősen satnya focijátékkal meggyőzni Amerikát arról, hogy ez a sport is érdemes a figyelemre.
Forrás: GamePlayers #06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Telepíts vírusnak látszó programokat ismerőseid gépére, és válj ezzel a prankszterizmus elsőszámú prófétájává! Most csak 30 dollár (plusz postaköltség!)(plusz ÁFA!), még a hülyének is megéri!
Sőt, főleg a hülyének...
Forrás: Computer Gaming World #114. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Amerika legmenőbb számítógépes táborai az 1984-es nyári szezonban minden bizonnyal ezek voltak; bár a legtöbb nem kínált ottalvási lehetőséget, így lényegében nyári gyermekmegőrzőként üzemeltek, és nem „rendes” táborként.
Forrás: Enter 1984/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Valószínűleg minden idők legrosszabb minőségű hivatalos screenshotjait tartalmazza a Daedalian Opus reklámja – meg kell vallanom, ennél azért mindenképpen többet vártam azoktól, akik megalkották a Light Boy lámpát...
Bár nem emlékeztem a nevére, anno ez a program is szerepelt egy olyan „101 játék egyben” jellegű warezkártyámon, amivel tele volt minden kevésbé elegáns európai szoftverüzlet a ’90-es években. Akkor, puha agyú kiskölökként a hamar ördögivé váló polyomino-típusú logikai feladatok hamar kifogtak rajtam; és be kell vallanom, a komplexebb pályákhoz ma sem volt türelmem...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #020. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Így képzelte el a jövő lakásait 1969-ben a formatervező Joe Colombo. A Visiona 1 nevet viselő koncepciót a Bayer AG számára építette meg a művész, aki annak stílusát is meghatározta – ez kérem itt az olasz space age modern design. Az űrkorszakot eszerint elhúzható ajtók, parányi képernyők és rengeteg műanyag gömb jelenti... A teljes lakást egy korabeli videón is meg lehet tekinteni, mégpedig olasz space age modern design ruhát viselő színészekkel egyetemben!
Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Scott Pilgrim nagyszerű zenekara nem a levegőből kapta a nevét: a Clash at Demonhead egy kiváló, talán csak kicsit túl ambiciózus NES-játék volt, amely óriási hatással volt a képregényt megálmodó Bryan Lee O’Malleyre is.
Lényegében egy nem-lineáris, egész komoly fejlődési rendszerrel felruházott platformjátékról van szó, amelynek esélyeit a sikerre azonnal tönkretette pocsék amerikai borítója (ugyanaz a kép, mint a hirdetésen), amely semmilyen tekintetben nem próbálta meg visszaadni a kajla játék hangulatát és őrült energiáját. Kár érte, a konzol egyik alig ismert gyöngyszeméről van szó, amelyről ma látni csak igazán, hogy mennyire megelőzte korát.
Forrás: Game Players 1989/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella