Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Pac-mánia olyan eszelős méretűvé vált Amerikában, hogy még 1986-ban is megérte licenszelni a karaktert. És hogy mihez? Lényegében bármihez: így kerülhetett a boltokba ez a kifejezetten egészséges alapanyagokból álló konzerv-spagetti (sajtos ízesítéssel!) is...
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A minden képzeletet felülmúlóan ócska reklám helyett most koncentráljunk inkább a Thunder Spirits kanyargós történetére. A játék Thunder Force III néven kezdte pályafutását, és így talán nem is kellene mondani, hogy egy remek shoot ’em up volt. Az élet megszokott rendjét felborítva a Sega ezt a Mega Drive-játékot ezt követően eladta játéktermi masinaként is – ez volt a Thunder Force AC. Hogy itt hogy került a képbe a Toshiba, azt nem találtam meg, mindenesetre a nem feltétlenül konzolos pályafutásáról ismert cég lehúzott egy harmadik bőrt is a játékról: átírták azt SNES-re, immár Thunder Spirits néven. Igaz, a teljesen új zene gyengébb lett, és persze a tükörsima Mega Drive-verzió után a szaggatás is meglepő volt, de hát sokszor volt ez a sorsa az efféle késői, nem az eredeti fejlesztők által készített portoknak.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy Sharp MZ-80K személyi számítógép, amely ennek a szériának a csúcsmodellje volt, a beépített monitorral és kazettaolvasóval. Bár a Sharp a nyolcvanas évek elején Európa néhány országában is árulta e modellt (a képen is egy brit kiszerelés látható), ahogy az MZ-széria minden tagja, úgy ez is Japánban lett igazán népszerű. Az ott már 1978-ban piacra dobott gép igen komoly szerepet játszott abban, hogy a számítástechnika Japánban is hamar elterjedjen, ez volt ugyanis a legelső helyi gép, amely az Apple, a Commodore és Tandy modelljei mellett is megállta a helyét, és megfizethető is volt.
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Trükkös kérdés lehetne bármelyik kvízshow-ban, hogy ez a reklám pontosan milyen című játékot is reklámoz, és hogy az pontosan melyik Robotzsaru-filmen is alapul. A megfejtés: ez bizony a RoboCop 3, amely a marketing szerint a másfél évvel később érkező harmadik filmet dolgozta fel – valójában persze vajmi kevés köze volt ahhoz.
A RoboCop 3 amúgy sokak első találkozása volt a poligonokkal, és bár játékként ma nem értékelhető sokra, emiatt mindenképpen megérdemli, hogy emlékezzünk rá.
Forrás: Amiga Power #08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A játék, amellyel számtalan, erre rá nem szolgáló beteget nyírtam ki, szimplán azért, mert semmit nem értettem a nem csak angolul, de ráadásul orvosi szakkifejezéseket is bőven használva kommunikáló játék elvárásaiból. Van egy olyan sejtésem, hogy a Life & Death címéből a legtöbben csak az utóbbit tapasztalták meg; én biztosan...
Forrás: Amiga Power #03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Érdekelne, hogy mi is volt egész pontosan ez a nagy meglepetés...
1992-ben persze a DOS még tényleg nem múlt ki: a végső döfést a Windows 95 megjelenése és villámgyors elterjedése jelentette a korosodó, 1981-ben (!) debütáló operációs rendszer számára.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Dunjonquest-sorozat összesen 13 tagból áll, és a legtöbb epizód Apshai temploma körül játszódik. Noha néhány rész teljességgel elveszítette RPG-vonásait, nem szabad elfelejteni, hogy az 1979-es Temple of Apshai volt a legelső kereskedelmi forgalomba került szerepjáték, és így az egész műfaj egyik legfontosabb sarokköve.
Ez a hirdetés a széria utolsó darabját, az 1983-as Gateway to Apshai-t reklámozza, a korhoz képest meglepően hangulatos módon. Sajnos ez nem egy igényes lezárás volt, hanem egy gyengécske, rosszul irányítható akciójáték, amely értelmezhető sztori híján csak a pontgyűjtésről szólt.
Forrás: Antic 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Konami volt az első japán kiadó, akik amerikai leányvállalatot alapítottak – az 1982 novemberében elindult kaliforniai Konami-iroda pedig nagyratörő álmokkal várta a jövőt. Első cselekedetük történelmi volt: a Pooyan (hazánkban Lufistamadas néven vált ismertté) Atari 2600-ra készült változata volt az első olyan japán konzoljáték, amit nem valami amerikai cég adott ki nyugaton. Mint a fenti, az 1983-as nyári CES-en osztogatott prospektusból is látszik, a kiadó vágyai nem mindig találkoztak a valósággal: a Super Scramble sosem jelent meg, és a JoySTICK kontroller meg a Time Pilot LCD-játék létezésére sem találtam bizonyítékot. De a legnagyobb kamu a Baseball Computer, amellyel elvileg az otthoni baseball-statisztikák vezetése vált volna könnyűvé – ez olyannyira messze volt a beteljesüléstől, hogy csak egy rajzot kaptunk róla.
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha lehet hinni a kiadónak (és erről nem vagyok meggyőződve...), a Chuckie Egg összesen egymillió példányban fogyott, és ezzel a nyolcvanas évek első felének legnépszerűbb játéka volt. Ebben persze benne voltak a gyűjteményes eladások is; de még így is kételkedem ezekben az extrém számokban.
Akármennyire is inflálták az adatokat a befektetőre vágyó kiadó sales-esei, a második rész elkészülte elkerülhetetlen volt. Annak számairól már ilyen adatok sincsenek, és meggyőződésem, hogy erről javarészt ez a reklám tehet: ki a fene akarna egy realisztikus arcú herévé morfolt Kirby-förmedvénnyel egy Pai Mei-bajszot viselő kancsal pók elől menekülni!?
Forrás: Raze #11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Jay Lenonak nem mindig lapult 170 luxusautó a luxusgarázsában. Nem, karrierje elején neki is minden újságírói felkérésre, interjú-igényre igent kellett mondania, így jöhetett létre ez a portré is a Nintendo Power magazin egyik korai számában. Nehezen tudom elképzelni, ahogy Leno a NES-es Contrával szenved, de hát csak nem hazudott az újság...
Forrás: Nintendo Power #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella