Napi retró

Az 1994 novemberében megjelent Kamaitachi no Yoru első bemutatkozása a korszak egyik Super Famicom-magazinjában. Annak ellenére, hogy e játék egy sound novel volt (az Otogirisou után a második!), vagyis állóképeken és az azokon megjelenő szövegen túl nem volt más grafikus eszköze a játékos elvarázsolására, a remekül megírt történet, és persze a stílusnak nevet adó remek hangok és zenék hatékonyak voltak: az eredeti verzió 750 ezer, a PlayStationre lényegében változatlan formában megjelent átirat pedig további 400 ezer példányban fogyott. Sok-sok évvel később a program Banshee’s Last Cry néven megjelent angolul is, iOS-en és Androidon. Bár a fordítással nincs baj, az kifejezetten rosszat tett a játéknak, hogy Japánból Kanadába tették át az eseményeket, és persze ennek során nem csak a képek változtak meg, de mellékesen minden karaktert átneveztek és átalakítottak. A történet amúgy egy erdő közepén levő táborban játszódik, és egy gyilkosság-sorozat felderítését regéli el, többféle befejezéssel.

Mivel e stílus nálunk jó eséllyel sokak számára ismeretlen, itt egy kis magyarázat:
Visual novel: a nyugati kalandjátékok japán mutációiból kifejlődött sajátosan japános kalandjátékok gyűjtőneve. A kifejezetten interaktív történetvezetéstől a teljes játékosi passzivitásig minden beletartozhat. A stílus legfőbb ismertetőjegye a szöveges (ma: szinkronos) prezentáció fontossága, a 2D-s látványvilág (a legtöbbször alig animált sprite-okkal) és sok esetben a szétágazó narratíva. Az alábbiak mind ennek a speciális alkategóriái.
Linear novel: a vizuális regények azon altípusa, amelyekben ugyan van bőven dolga a játékosnak, a történet mégis mindig ugyanoda fut ki. E kategória legismertebb tagja ma talán az Ace Attorney-széria.
Kinetic novel: lényegében egy hangokkal és képekkel feldobott e-könyv – bármiféle interakció nélkül. Nincsenek döntési helyzetek, a játékos által alakítható párbeszédek, vagy aktívan megoldandó fejtörők, az egyetlen dolgunk az olvasás, és persze az, hogy hagyjuk, hogy a képek által megsokszorozott érzelmek áthassanak minket.
Sound novel: olyan vizuális regény, amely sokkal nagyobb hangsúlyt fektet hangjaira, mint a látványra. A legtöbb esetben a szöveg az egész képernyőt betakarja. Hogy a hangok hatékonyak maradhassanak, szinkron még a modern darabokban sincs. A legtöbb ilyen játék esetében az interakció nagymértékű.