Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az Alien-széria első poszterei és plakátjai Magyarországon. Az első festmény a Galaktika magazinban megjelent hirdetés volt, és annak a Helényi Tibornak a műve, aki korábban a Star Wars-filmeket is oly sokszor újraértelmezte. Középen a Nyolcadik utas: az ork hivatalos plakátja látható, az alkotó nem ismert. És végül a harmadik kép ma talán paródiának számítana, de Merczel Péter 1986-os rajza még a film hivatalos plakátja lehetett.

Forrás: Boldogság.net. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Bár nyilván egyik joysticket sem próbáltam ebből a felhozatalból, első pillantásra mindegyiket ergonómiai és mérnöki rémálomnak ítélem.

Forrás: Amiga Power #08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Mondjon bárki bármit a Club Nintendo Magazin hazai mutációjáról (és például én mondtam is: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7), azt senki nem vitathatja el tőlük, hogy néha világexkluzív információkat tudtak megszerezni koruk legnagyobb játékairól.

Hogy mást ne mondjak, a világon egyedül ők szólaltatták meg a Super Mario-sorozat eredeti olasz fejlesztőit, ami kétségtelenül olyan újságírói bravúr, amit senki más nem tudott felmutatni!


Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.

Mielőtt a fényképezőgépek (és a nyomtatók meg a képszerkesztő programok) olyan szintre fejlődtek volna, hogy minőségi termékfotókat lehetett volna készíteni, a leglátványosabb hardverképeket a fotorealisztikus stílusban alkotó illusztrátoroknak köszönhettük. Ezek a képek három eltérő kazettatípust mutatnak be a kilencvenes évekből. Az első festményen egy minicartridge nevű formátum látható, amelynek alaptípusa 40 MB memóriát tárolt a mágnesszalagon. Középen egy D-VHS kazettát helyeznek be egy akkor még nem is létező lejátszóba – a kép 1995-ös, az első meghajtók pedig csak három évvel később kerültek a boltokba. A harmadik festmény egy klasszikus audiokazettát ábrázol, mégpedig a piacot a XXI. században már domináló dél-koreai SKC gyártmányát. A festmények alkotói sorban: Doug Archer, Dale Gustafson, illetve Wil Cormier.

Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Azt hiszem, mindannyian azonnal látjuk ennek a máskülönben kacagtatóan humoros képnek a nagy hazugságát: a ColecoVision kontrolleréhez fele ekkora madzag sem járt!

Forrás: Electronic Fun with Computer Games 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Armalyte-hoz vélhetően sokakat fűznek kellemes emlékek, hisz a Commodore 64 egyik legjobb shoot ’em upjáról van szó (no persze csak a nagyszerű Katakis mellett!). Az itt hirdetett játék azonban nem az az Armalyte; nem, ez a végül a The Final Run alcímmel megjelent, teljesen új fejlesztők által összerakott „nextgen” folytatást próbálja eladni. Bár a festmény nem rossz, a játék bizony meglehetősen gyenge volt...


Forrás: Raze #09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bizony volt idő, amikor az Electronic Arts nem az ipar egyik óriása volt, hanem a csillogó szemű újonc, a legújabb kiadó a porondon. És hiába írták rosszul a cégalapító Trip Hawkins nevét a cikk címében, akit érdekel a cég eredeti hitvallása, annak mindenképpen érdemes elolvasnia a vállalat alapításáról és első hat játékáról szóló írást.

Forrás: Computer Gaming World #012. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Commodore 64 egyik legendás sikerjátéka a Creatures volt; a Rowlands-testvérek által összerakott fura platform-puzzle játék a lelkendező cikkek nyomán itthon is eljutott csaknem minden játékoshoz. Azt azonban feltehetően kevesen tudják, hogy a cím maga egy rövidítés – a hirdetés azonban lerántja a leplet a betűk igazi értelméről.

Forrás: Raze #04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Ahhoz képest, hogy a nyolcvanas évek – mai szemmel – rém kezdetleges technológiájával minden ambíciózus projektet megpróbált valóra váltani az igazi mesterséges intelligenciától kezdve a beszédszintetizálásig, a robotok valahogy sosem kerültek a közfigyelem előtérbe. Pedig léteztek: tucatnyi eltérő, programozható, otthon használható jószág állt az ilyesmire fogékonyak rendelkezésére. A legsikeresebb ezek közül a Heathkit cég által gyártott Hero-sorozat volt, amelynek három generációjából összesen 21 ezer darabot tudtak értékesíteni. A képen a szériát záró, 1986-ban megjelent Hero 2000 robot egyik részletes hirdetése látható.

És hogy ez a robot mire is volt jó? Amire leprogramoztad; alapból a gép csak néhány funkcióval rendelkezett, például volt ébresztőóra-üzemmódja és fel tudott emelni kisebb tárgyakat. Fő feladata az volt, hogy érdekesebbé tegye a programozást, hisz az tényleg jobban belelkesíti az embert, ha egy robotnak kell labda-felemelő rutint írnia, mintha valami programozói példafeladatot kellene megoldani.

Forrás: The Old Robots. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1988-ban nem egy fura számítógépet dobott piacra a Fujitsu, de alighanem ez a legmeghökkentőbb mind közül. Az FM R-30 HX nem laptop volt, hanem – kilenc kilója ellenére is – egy hordozható számítógép. A házban egy 8 MHz-es processzor, 1 MB RAM, illetve egy 20 MB-os merevlemez lapult, illetve, és ez a nagy truváj, egy nyomtató is. Sajnos a monitor monokróm volt, hisz a gépet nem játékosoknak, hanem üzletembereknek tervezték.


Forrás: IPJS Computer Museum. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.