Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Tudjuk jól: a játékborítók sokszor jelentősen átalakulhatnak a Japánból nyugatra importálás során. Az Athena iskolapéldája e jelenségnek, hisz a címadó hölgy az eredeti kiadásban még cseppet sem realisztikus amazonnak tűnt, hanem egy aranyos anime-babának. A kontraszt annak ellenére is elképesztő, hogy a két leány az utolsó tangáig és vádlipántig ugyanazt a ruhát viseli.
Forrás: The Games Machine #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Julian Gollop karrierje végül a UFO: Enemy Unknown megjelenésével ért talán zenitjére – de azt megelőzően is voltak nagyszerű játékai. A legismertebb ezek közül talán a Laser Squad, de az 1984-es Rebelstar Raiders is sokak kedvence lett; annak ellenére is, hogy azt kizárólag multiplayerben lehetett játszani. Érdekes módon erről a reklám nem árulkodott: érdemes elolvasni a minden bizonnyal lelkesítőnek szánt szöveget a kép doboza mellett – igencsak meglepődnék, ha abból legalább vázlatosan bárki be tudta volna azonosítani, hogy egyáltalán milyen stílusú programról van szó...
Forrás: Micro Adventurer 1984/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Ubisoft egy hajléktalant használt sakksorozatának cseppet sem közkedvelt kabalafigurájaként, a Shanghai-széria általában félig-meddig kínainak látszó sárkányokat vetett be a borítókon, a Starbyte pedig egy jól megrajzolt levitáló szerzetest alkalmazott, amikor saját logikai játékának eladására került a sor. Sajnos maga a játék sem volt több egy fantáziátlan Shanghai-variációnál, amit ráadásul minden idők talán legsatnyább grafikai körítésével sikerült felruházni.
Forrás: Zero #23. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár a Segától korábban sem volt idegen a számítógépek gyártása, 1990-ben a PC-s ipar egyik legnagyobb cégével, az IBM-mel fogtak össze, hogy egy olyan számítógépet gyártsanak, amely az unalmas irodai szoftverek mellett képes volt (egyidejűleg!) futtatni a Mega Drive játékait is. A TeraDrive talán még sikeres is lehetett volna, csak éppen túlságosan spórolni akartak a cégvezetők, így az 1991 tavaszán piacra dobott készülékben mindössze egy 286-os processzor lapul – és ez, két évvel a 486-osok debütálását követően lényegében eladhatatlanná tette a gépet. A megjelenés előtt sokat emlegetett PC-MD kompatibilitást mindössze egyetlen játék használta ki: a más Mega Drive-modelleken el sem induló Puzzle Construction, amelyben PC-n, egérrel zajlott a pályák építése, de azokat csak tévén, Mega Drive-üzemmódban lehetett kipróbálni. A konzolnak piszok drága, PC-nek rémesen elavult hardvert annyira nem vették, hogy már első születésnapja előtt beszüntette a gyártását két cég.
Ennél talán hangyányit kisebb gond volt a Sega számára, hogy a fenti szlogen sem stimmelt, hiszen a Mega Drive audió-részét egy külön Z80-as processzor irányította, tehát három CPU lapult a házban...
Forrás: Beep! Mega Drive 1991/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Korábban már közreadtam a BYTE magazin egyik beszámolóját a Spider nevű, házilagosan épített 1976-os számítógépről, de egy későbbi szám borítóján egy jobb minőségű, színes fényképet is találtam az értelmezhetetlen berendezésről. Mint a rövid leírás magyarázza, ennyire nem volt kaotikus a rendszer, csak épp a fotózás előtti éjszakán az építő Roger Amidon macskája beleakadt a kábelekbe és kicsit átrendezte azokat. Amidon szerint a Spider ebben az állapotban is működött, bár hogy ez egész pontosan mit is jelent, azt nem tudám megmondani.
Forrás: BYTE 1977/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A „mondd meg anyádnak, hogy ha igazán szeret, ilyen csokit vesz neked” kicsit felnőttesebb párja: „ha tényleg nagyszerű szerető vagy, egész biztosan Hitachi-tévéd van”. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy a garbós szerető miért tiporja így tranzisztorokkal teli csodálatos készülékét, de láthatóan a felajzott hölgyet nem zavarja ez a barbár viselkedés...
Forrás: Playboy 1970/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Megvallom, hivatalos verzió híján én nem tudtam, hogy az X-Out első főellenfele ennyire undorítóan néz ki a valóságban, de az Amiga-verzió tehetséges grafikusa, Celal Kandemiroglu szerencsére megfestette, hogy a sprite (a bal alsó screenshoton látszik) pontosan mi is akar lenni.
Forrás: Zero #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Amikor még nemhogy nagyfelbontású artworkök nem léteztek a videojátékokhoz, de még screenshotokat sem lehetett értelmes minőségben lopni, akkor a hirdetésekhez valami új ötletre volt szükség. A Donkey Kongot saját gépeire licenszelő Atari ravasz marketingesei például egy papírmasé kompozíciót alkottak.
Forrás: Atari Connection 1983/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Alig 165 dollárt kóstál, és már készíthetünk és nyomtathatunk is otthonunk biztonságában néhány randa üdvözlőkártyát – 1987-ben ez jó eséllyel ugyanolyan rossz ajánlatnak tűnt, mint ma. Vagy persze nem: ha esetleg elhisszük a kiadó állítását, miszerint „vad sikerről” van szó, talán a világ akkor és ott pontosan erre vágyott.
Forrás: STart #07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Hogy mit keres egy PlayStation-hirdetés egy ízig-vérig nintendós magazinban? Egyszerű: a konzoliparban frissen megjelenő Sony nem törődött a viselkedési szabályokkal és íratlan előírásokkal, így lényegében 1994 második felében minden játékújságba belegyömöszölték karácsonyra tervezett új konzoljukat. A letámadás teljes pályás volt: ez a hirdetés a Dengeki Super Famicom egyik júniusi számában jelent meg, így a télapó feltehetően okozott néhány felvont szemöldököt.
Forrás: Dengeki Super Famicom 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella