Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Akár hiszitek, akár nem, 1989-ben a Jaleco nem tudta ezzel a Japánban már egy évvel korábban megjelent, és amúgy meglehetősen satnya focijátékkal meggyőzni Amerikát arról, hogy ez a sport is érdemes a figyelemre.
Forrás: GamePlayers #06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Telepíts vírusnak látszó programokat ismerőseid gépére, és válj ezzel a prankszterizmus elsőszámú prófétájává! Most csak 30 dollár (plusz postaköltség!)(plusz ÁFA!), még a hülyének is megéri!
Sőt, főleg a hülyének...
Forrás: Computer Gaming World #114. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Amerika legmenőbb számítógépes táborai az 1984-es nyári szezonban minden bizonnyal ezek voltak; bár a legtöbb nem kínált ottalvási lehetőséget, így lényegében nyári gyermekmegőrzőként üzemeltek, és nem „rendes” táborként.
Forrás: Enter 1984/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Valószínűleg minden idők legrosszabb minőségű hivatalos screenshotjait tartalmazza a Daedalian Opus reklámja – meg kell vallanom, ennél azért mindenképpen többet vártam azoktól, akik megalkották a Light Boy lámpát...
Bár nem emlékeztem a nevére, anno ez a program is szerepelt egy olyan „101 játék egyben” jellegű warezkártyámon, amivel tele volt minden kevésbé elegáns európai szoftverüzlet a ’90-es években. Akkor, puha agyú kiskölökként a hamar ördögivé váló polyomino-típusú logikai feladatok hamar kifogtak rajtam; és be kell vallanom, a komplexebb pályákhoz ma sem volt türelmem...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #020. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Így képzelte el a jövő lakásait 1969-ben a formatervező Joe Colombo. A Visiona 1 nevet viselő koncepciót a Bayer AG számára építette meg a művész, aki annak stílusát is meghatározta – ez kérem itt az olasz space age modern design. Az űrkorszakot eszerint elhúzható ajtók, parányi képernyők és rengeteg műanyag gömb jelenti... A teljes lakást egy korabeli videón is meg lehet tekinteni, mégpedig olasz space age modern design ruhát viselő színészekkel egyetemben!
Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Scott Pilgrim nagyszerű zenekara nem a levegőből kapta a nevét: a Clash at Demonhead egy kiváló, talán csak kicsit túl ambiciózus NES-játék volt, amely óriási hatással volt a képregényt megálmodó Bryan Lee O’Malleyre is.
Lényegében egy nem-lineáris, egész komoly fejlődési rendszerrel felruházott platformjátékról van szó, amelynek esélyeit a sikerre azonnal tönkretette pocsék amerikai borítója (ugyanaz a kép, mint a hirdetésen), amely semmilyen tekintetben nem próbálta meg visszaadni a kajla játék hangulatát és őrült energiáját. Kár érte, a konzol egyik alig ismert gyöngyszeméről van szó, amelyről ma látni csak igazán, hogy mennyire megelőzte korát.
Forrás: Game Players 1989/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bár én Robert Tinney festménye láttán soha az életben nem jöttem volna rá, hogy ez lényegében 1978 programozási nyelveinek egyfajta vizuális metaforája, a szerkesztők a belső borítón elhelyeztek egy útmutatót. Pontosan még most sem tudom, hogy melyik nyelv miért épp ott van, ahová berajzolták, de gyanítom a kép jelentése az, hogy a Pascal egy igen rendezett, viharokkal és hullámokkal nem terhelt csodás programnyelv. Ma vajon hogy nézne ki egy hasonló grafikus metafora...?
Forrás: BYTE 1978/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Majd’ minden fejlesztőstúdió múltjában rejtőznek olyan játékok, amelyeket leghíresebb alkotásaik, ma már jellegzetes stílusuk ismeretében minimum furcsának lehet tekinteni, és bizony a Settlers-szériával halhatatlanná vált német Blue Byte is ide tartozik. A csapat első játéka ugyanis egy realisztikusra tervezett teniszjáték volt, amelyhez az amerikai kiadónak sikerült beszerveznie Jimmy Connor teniszlegendát is, így ott a program az ő nevével fémjelezve került a boltokba. Ettől függetlenül nem valami jó játék ez, legalábbis ezeken a platformokon nem; a három évvel később, 1992-ben megjelent SNES-kiadás viszont remekül irányítható, kifejezetten élvezetes teniszjáték lett.
Forrás: Mean Machines #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Commodore 64 olcsóbb, gyengébb, ámde kifejezetten üzleti felhasználóknak tervezett alternatívája volt a Plus/4, amelynek neve a ROM-ba égetett négy applikációra utal. (Szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő és egy gráf-rajzoló program járt a géphez, ezzel is jelezve, hogy ezt elsősorban nem játékra szánták.) A Commodore pech-jére az időzítés itt is borzasztó rosszul sikerült: a kívánt célra sokkal jobban használható Macintosh, illetve a csökkentett árú IBM-kompatibilis, DOS-t használó egyéb PC-k is 1984-ben kerültek piacra, és ez szinte azonnal kinyírta a Plus/4 minden esélyét a globális sikerre. A gép gyártását már 1985-ben felfüggesztette a cég, és a már legyártott példányoknak két nagy piaca maradt: az extrémen árérzékeny Magyarország, ahol megannyi rajongói átirat is született a masinára, illetve, meglepetésre felkészülni!, Dánia.
Igen, Dánia: itt ugyanis az állami telefonszolgáltató a hardver alacsony ára miatt modemmel szerelt Plus/4-eket adott siket és gyengén halló felhasználóinak a telefon mellé. Az ezekről a gépekről indított, illetve az itt fogadott hívások egy központi irodán mentek keresztül, ahol egy asszisztens olvasta fel a halláskárosult fél gépbe írt üzeneteit, illetve legépelte neki a másik fél által mondottakat.
Forrás: Frescho. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.
Az egyik első játékhirdetés, amelyben valódi, nem megrajzolt, nem fantázia-szülte, nem a töltőképernyőt ábrázoló screenshotok voltak a középpontban. Persze az 1984-ben debütált Seven Cities of Gold a korszakhoz képest lenyűgöző grafikával rendelkezett, így nem véletlen, hogy a kiadó is ezzel akarta eladni.
Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella