Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A szöveget tekintve lelkendező, a pontozás terén viszont meglehetősen szigorú írást közölt az 576 KByte magazin a nagyszerű UFO-ról. Ha érdekel, hogy miként is készült el ez a remek játék, ezt a cikket tudom ajánlani.
Forrás: 576 KByte 1993/05. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Valószínűleg nem lehetett könnyű pszichedelikus szereket elrejteni egy hangkártyában, de a Roland mérnökeiben mindig is meg lehetett bízni.
Forrás: Computer Gaming World #074. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az InterTube II elnevezés ma leginkább valami szörnyű, talán a Szeszélyes évszakokból kiollózott paródia-névnek tűnik, pedig a hetvenes évek végén ezt az egészet véresen komolyan gondolta az InterTec Data Systems cég. Az ezerdolláros készülék persze nem lett nagy siker, de legalább most megtudtuk, hogy létezett egy ilyen számítógép is.
Forrás: BYTE 1979/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Sajnos a kép pontos eredete nem ismert, egyes források szerint egy, az Intel által készített image-fotóról van szó. A cég a kilencvenes évek közepén már kokettált a VR-technológiával, tehát e teória akár korrekt is lehet. Mindenesetre az öltönyben egy ránézésre legalább 17 kilós, és talán a szájon keresztül az agyhoz csatlakozó sisakot viselő úriember látványa még ma is megdöbbentő.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Játékterem Amerikában, valamikor 1935-ben. A manuálisan pöcögtethető flipperkarokat csak egy 1947-es asztal, a Humpty Dumpty vezette be, addig a játékos feladata mindössze az volt, hogy a kilőtt golyók a játéktér különféle zsebeiben landoljanak. A japán pachinko valószínűleg ezekből az ősi flipper-előzményekből alakult ki.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amikor a Capcom hat Mega Man-felvonást követően átugrott az újgenerációs konzolokra, igen furán osztotta meg erőforrásait a két gép között: a SNES azt a legjobb designerekkel összehozott remek Mega Man X-et kapta meg, amely minden szempontból generációs előrelépésnek számított, Mega Drive-on viszont egy kiszervezett fejlesztésű remake született.
A Wily Wars alcímmel felruházott program az első három epizód kicsit megszépített gyűjteménye volt. A kiadó amerikai szárnya vélhetően nem tudott erről a tervről, így egy ideig ezt is rendes folytatásként kezelték, még egy – meglehetősen randa – borítót is rajzoltattak ahhoz. Amikor azonban kiderült, hogy ez nem egy „igazi” új játék, a fizikai megjelenést lefújták, és csak digitálisan terjesztették a programot, a Sega Channel rendszeren keresztül árulva azt. Európát nem zavarta a retró, és az eredeti japán illusztrációt felhasználva itt dobozosan is megjelent a program.
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár azt mai napig vallom, hogy a TurboGrafx-16 sokkal nagyobb sikert érdemelt volna Japánon kívül (persze ehhez nem ártott volna angolul is kiadni a platform legjobb játékait), az is kétségtelen, hogy nem kellett volna ekkora pofával és két nyújtott lábbal beleszállni a Nintendóba a konzol amerikai bejelentésekor. Az ilyesminek nyilván nincs sok szabálya, de ha már így ekézzük a riválist, nem árt felmutatni valamit, ami egyértelműbben jobb, mint a Super Mario Bros., márpedig a gép kilenc amerikai indulócíme között sajnos nem találunk ilyesmit. „Egész jó” kategóriás játékok persze voltak, hisz mind az Alien Crush, mind a Legendary Axe több figyelmet és sikert érdemeltek volna annál, amit végül kaptak, de azt a mesteri szintet azért nem érték el.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #21. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A color cycling lényegében azt jelenti, hogy egy digitális rajz pixeleinek színét előre meghatározott módon váltogatva érjük el a mozgás, a dinamizmus illúzióját. A megoldást a nyolcvanas évek végén rengeteg 2D-s játék alkalmazta, elsősorban a hátterek mozgalmasabbá tételére.
A műfaj egyik mestere Mark Ferrari, aki a LucasArtsnál kezdte a karrierjét, de például a 2017-es Thimbleweed Parknál is remek munkát végzett. E mellékelt képen, amely szintén az ő műve, tökéletesen látható, hogy pusztán a színek váltogatásával milyen eltérő hangulatokat lehet generálni.
Forrás: Kkomputer. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Ez a Minolta-gyártmányú videokamera ugyan az űrkorszakból származó integrált áramköreivel akarja eladni magát, pedig az elegáns, szerintem a helyét még ma is megálló kinézetére is büszke lehetne.
Forrás: Playboy 1970/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy moszkvai iskola egyenruhás nebulói ismerkednek a számítástechnikával az 1986-os tanév során. A gépek érdekes módon nem a szovjet ipar remekei voltak, hanem a lengyel Mezra Elzab vállalat Meritum típusú, kifejezetten oktatásra szánt PC-i. A cég amúgy meglepő módon túlélte a rendszerváltást, meg minden mást is, ami azóta történt, és ma is jól megy nekik: pénztárgépeket és POS-rendszereket gyártanak.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella