Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A híres San Francisco-i játékterem, a Pier 39 valamikor 1981 végén, amikor a Donkey Kong és a Ms. Pac-Man vonzották a legnagyobb tömegeket. A fényképet Ira Nowinski készítette.

Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Úgy látszik, nem csak kishazánkra jellemző, hogy a korai nindzsás magazinborítók pocsékul sülnek el...

Forrás: Nintendo Power #005. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A nyolcvanas években a játékfejlesztők nem voltak gátlásosak a filmes inspirációk nyilvánvalósága terén, e képek például a Capcom által fejlesztett Mercs játéktermi verziójából származnak, mellettük pedig az őket egyértelműen ihlető Arnold Schwarzenegger pixelről pixelre lemásolt, de persze átalakított arcszerkezetű pózai láthatók. Az első testhelyzetet a Kommandóból lopták a grafikusok, a másodikat pedig a Raw Deal japán poszteréről. A legjobb dolog ebben az egészben azonban az, hogy utóbbi, a nálunk Piszkos alkuként ismert film címe Japánban Gorilla volt...

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Ki az, akiben az Everton F.C. Intelligensia cím hallatán nem egy olyan játék képe villan fel, amelynek középpontjában ne az Everton focicsapata lenne? Márpedig ez a helyzet: ez a kvízjáték a teljes angol bajonkságot, sőt, még az alacsonyabb osztályokat is feldolgozza, itt-ott néhány kitekintéssel a nemzetközi tornákra, például a néven nem nevezett világbajnokságra. A cím vélhetően sok potenciális vásárlót riasztott el, pedig amúgy a program felépítése egész okos: lényegében egy teljes évadot modellez a „kampány”, és a meccsek során annak megfelelő számú, témájú és nehézségű kérdést kapunk, hogy épp melyik csapattal állunk szemben.


Forrás: Amiga Format #13. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az talán túlzás, hogy a SNES kifejezetten azért készült, hogy a Contra III-at legyen min játszani, de az biztos, hogy a Konami őrült akciójátéka (a Super Mario World mellett) tényleg sokak számára volt az első újgenerációs élmény, az első olyan játék, ami tisztán jelezte, hogy a SNES tényleg egy új szintet jelent a látvány és a hangok terén.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A ma már nem létező Environics cég volt az első lakberendezési stúdió, akik számítógépeket vettek munkájuk megkönnyítésére, és 1968-ban már saját, házilagos szoftverük is elkészült. A képen ennek a programnak, az In-House-nak egy későbbi 1986-os verziója látható. A forrásként szolgáló építészeti könyv szerint ez akkor a legmodernebb ilyen szoftver volt a piacon.

Forrás: Commercial Interiors International (1986)). A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy Sony CLIÉ PEG-UX50 típusú PDA (illetve legyünk korrektek: hivatalosan a gépet már „Mobile Internet Communicatornak” nevezte a cég), amely rengeteg bizgentyűjével és magas, 480x320-as felbontásával 2003-as megjelenésekor ultramodernnek számított. A kütyü már képes volt wifire kapcsolódni, PalmOS operációs rendszere pedig sok program telepítését tette lehetővé.


Forrás: Pinterest. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a nyolcvanas évek elejének mikroszámítógép-tobzódását általában Nagy-Britanniához kötjük, valójában Amerika sokkal nagyobb piaca volt e gépeknek. A különbség az, hogy az Atari, illetve később az Apple mellett sokáig senki nem tudott igazán labdába rúgni – itt még az Európában piacvezető Commodore is csak szenvedett. Az óriások árnyékában azonban több száz egyedi mikroszámítógépes cég dolgozott, az egyik közülük az Otrona volt, akik 1982-ben dobták piacra a fent látható, Attaché fantázianevű hordozható gépüket. Az egész masinát egy aktatáska méretű dobozzá lehetett összepakolni – a „táska” füle használat közben a gépet és a kijelzőt tartalmazó egység alá van hajtogatva. Az egykori Hewlett-Packard mérnök Ron Lingeman által tervezett gép hiába volt gyorsabb és könnyebb, mint a korszak többi hordozható számítógépe, mivel nem volt IBM-kompatibilis, nem tudott átütő sikert aratni.

A gépben egy 4 MHz-es Z80 processzor dolgozott, 64K RAM volt benne, képernyője pedig 5-inches zöld monokróm kiszerelésű volt.

Forrás: Deskthority. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ha az ember a kilencvenes években csalni akart, akkor vagy kitanulta a 16-os számrendszert és a mentett állások file-jainak hex-editálását, vagy a zsebébe nyúlt. Méghozzá jó mélyen, mert ahogy e hirdetésből is látszik, bődületesen drágák voltak ezek a karakterszerkesztő csalóprogramok. Amikor ez a reklám futott, egy vadonatúj, csúcskategóriás RPG legfeljebb 45 dollárt kóstált, ehhez érdemes mérni a Gosselin Computer Consultants árait.

Forrás: Computer Gaming World #110. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Tudjuk jól, hogy a japán nép kapcsolata az angol nyelvvel kettős: egyfelől imádják átvenni és használni a különböző amerikai kifejezéseket, másfelől azonban óriási gondjaik vannak e szavak eredeti kiejtéseivel. A She’sn név is ennek köszönhetően született meg: a season, mint évszak szót így sikerült visszafordítaniuk a katakanás átírásból, és ez a fejlesztőktől a kiadóig, a marketingtől a PR-ig senkinek nem tűnt fel a folyamat során.

Azt talán a hirdetés láttán nem is kellene leírnom, hogy egy romantikus-erotikus vizuális regényről van szó, amelyben mind a négy évszakban egy-egy eltérő leányt lehet befűzni. És mert ez a fétis Japánban már 1998-ban is tombolt, az egyik sztoriban a hölgy a névtelen főhős sógornője volt.


Forrás: Dreamcast Magazine 1998/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.