Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Sokszor hozom fel a megdöbbentő japán játékneveket, de hát mi mást is tehetnék, ha ezekből a kínálat lényegében végtelen. Ezúttal a később anime-sorozatot is szülő RUN=DIM-sorozat egyik tagját csodálhatjuk meg egy előzetesben. A széria 2000-ben, PS2-n indult a The Mechsmith: RUN=DIM játékkal, ami egy, az akkor új konzol képességeiből sokat meg nem mutató posztapokaliptikus, körökre osztott mech-stratégia volt. Bár a program semmiféle eladási listán nem tűnt fel, a kiadó Idea Factory és a fejlesztő Digital Dream Studios valamiért nem tudták elengedni a témát, így a játék világába álmodva megszületett „az első teljesen 3D CG animációs tévésorozat Ázsiában”. Ez pontosan olyan ótvarul nézett ki, mint amit elképzeltél e leírás hallatán, de a sorozat ettől még nem állt le: még ugyanabban az évben érkezett a fenti, továbbra is kiváló című RUN=DIM as Black Soul, ami még mindig egy csúnyácska, körökre osztott stratégia volt, csak már Dreamcaston. A Yuki Enterprise (ma már Examu néven dolgoznak) által készített játék sem lett sikeres, de az érintettek még mindig nem adták fel: egy évvel később, 2002-ben Wonderswan Color kézikonzolon debütált a borzalmasan rossz RUN=DIM: Return to Earth, ami viszont már egy shoot ’em up volt. Gondolom, ez jóval több, mint amit valaha szerettél volna tudni erről a sorozatról, de hát ez az oldal pontosan erre épít...

Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


És miután Gavin kedves édesanyja elment Dallast nézni, Gavin, a kis kópé, betárcsázott egy fizetős BBS-re, és letöltötte a Murder on the Zinderneufot és a Reptont.

Forrás: Atari Connection 1983/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Valahogy így nevelődött ki a japán Nintendo-megszállottak első generációja. 1985 őszén járunk, amikor a már két éve kapható és közepesen sikeres Famicomra megjelenik a Super Mario Bros., a játék, amely teljességgel átalakítja a teljes játékvilágot, és cseppet sem mellékesen dúsgazdaggá teszi a Nintendót. E fotók valamikor a Famicom-boom beindulásakor lészültek; a mánia lecsengésekor már minden hatodik japán emberre jutott egy eladott konzol.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az elmebeteg, vagy legalábbis annak tűnő játékkoktélokat mindig is modern szeszélynek gondoltam, de persze fura ötletei régen is voltak a programozóknak. A rövid stáblista alapján egy bizonyos M. Carasik által alkotott Bible Baseball pontosan az, aminek a cím alapján is tűnik: egy baseball-játék, ahol karakterünk sikerét az szabja meg, hogy a minduntalan felbukkanó ószövetséges és nyilván áldott kvízkérdésérekre jól válaszolunk-e.

„Hány gyermeket tépetett szét az úr két medvével Bétel mellett?”
„Hmm, azt hiszem 42-t.”
„Helyes válasz, home run!”


Forrás: Antic 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A később a Dungeon Masterrel saját stílust kreáló (ráadásul rengeteg pénzt termelő) FTL Games első játéka a rendkívül hülye című* SunDog volt. Bár a játék eredeti, 1984-es Apple II-verzióját ábrázoló hirdetésből talán egy Elite-szerű játék képe alakulhat ki az emberben, e program sokkal kevesebbet tudott a nagy elődnél – és főként az űrharc volt benne piszok gyenge. Volt viszont valamicske története, és persze színes grafikája, így mind ez a változat, mind pedig az egy évvel későbbi Atari ST-átirat egész szép siker lett, hiába dohogott némelyik kritikus.

A címlapon is szereplő festménykollázs David R. Darrow műve.

*Igen, tudom, hogy a sun dog egy meteorológiai jelenség. A játék címének ahhoz semmi köze nincs.

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az Another World tiszteletére a játék európai kiadója, a U.S. Gold ezt a versengést hirdette meg: a talán még 1991-ben, internet nélkül is könnyen megválaszolható kérdésekkel egy rövid utazást lehetett nyerni a néhány hónap múlva nyitó Euro Disney parkba.

A cég ezzel nem volt egyedül, az épülő vidámpark marketingjének jelentős része épült az ilyesféle nyereményjátékokra, eltérő célcsoportokat becélzó magazinok tucatjaiban hívva fel így a nép figyelmét a látványosság közelgő nyitányára.

Forrás: Amiga Power #07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1989 márciusában elfogyott az egymilliomodik Amiga is Németországban, és a Commodore helyi képviselete ezt a fenti limitált kiadású verziókkal ünnepelte. A Stefanie Tücking által tervezett extra festéseken túl a tízezer-tízezer darabban piacra dobott gépek semmi extrát nem tudtak.

Forrás: Tercsi Róbert. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Dunjonquest, Pitstop, California Games, Impossible Mission – az Epyx nem véletlenül vált a nyolcvanas évek egyik legmenőbb játékstúdiójává. Igaz, a fejlesztőknek rengeteg mellényúlása is volt, az 1984-es Breakdance például nem lett az az áttörő siker, mint amilyennek a valódi tánc egész Amerikán végigsöprő lelkesedése láttán a marketingesek azt megálmodták. Hiába, egy Quickshot joystickre és a Commodore 64 animációs képességeire meglehetősen nehéz megfelelően áthelyezni egy olyan dinamikus sportágat, mint amilyen a breaktánc...


Forrás: Enter #12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Azt hiszem a Drumulator névnél jobbat nem lehet kitalálni egy dobgéphez, és ezen az sem változtat, hogy egy mai darab jó eséllyel nagyságrendekkel többet tud, mint ez az 1983-ban piacra dobott masina.

Forrás: Retro Synth Ads. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Négy évvel a csernobili katasztrófa előtt az atomerőmű-reaktor is csak egy volt azon izgalmasan hangzó helyszínek között, ahol egy élelmes programozó el tudott helyezni egy shoot ’em upot. Igen, a Reactorban egy pici űrhajót kellett az egyképernyős szobákban irányítani, lövöldözve a körülöttünk keringő pozitronokat, neutrínókat és fotonokat, elkerülve az egyre méretesebbé váló halálos zónát a reaktormag körül.

Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.