KELET-NYUGAT 20:9
Hatodik alkalommal állítottam össze az előző év legjobb játékborítóit összegyűjtő listát, és bizony idén sem volt könnyű dolgom – már csak azért sem, mert a kényelmes digitális piacok megállíthatatlan térhódítása, illetve a régóta húzódó járvány következtében a megszokottnál észrevehetően kevesebb dobozos játék jelent meg 2021-ben, mint a megelőző években. Már ismerős módon a nagykiadós, csúcskategóriás játékok jobbára hiányoznak a listáról; ott muszáj teljesen biztosra menni, ezeréves design-kliséket, morcosan nézelődő fegyveres alakokat (a japán visual novel-piacon pedig ledér iskoláslányokat) használni a borítón. Valószínűleg igaz persze, hogy egy, az átlagostól radikálisan eltérő stílusú képpel a vevőközönség egy része akár el is riasztható, de ha a kompozíció, a színválasztás és a művészi igényesség a helyén van, szerintem jóval több játékos akadna, aki pont emiatt kattintana rá kíváncsian az ikonra.
Ahogy eddig, most sem klasszikus, rangsort kifejező toplistáról van szó, egyszerűen ABC-sorrendben következnek az általam az átlagnál jóval vonzóbbnak vagy érdekesebbnek talált 2021-es borítók. Az sem változott, hogy csak azon programok jöttek számításba, amelyek tényleges és széles körű bolti megjelenést is kaptak, elvégre a díjazás legalább részben annak szól, hogy a grafikusok miként tudtak megbirkózni a logók és kötelező feliratok elhelyezésének undok problémakörével. Merthogy nem csak az unalmas klisék elkerülése, egy frappánsan minimalista design vagy akár valami vonzóan fura színhasználat számított mérlegelésnél, hanem az összhatás is. Most sem szerepeltettem azokat a képeket, amelyeket korábban már – más platformon vagy más régióban – díjaztam. Ahol van nyugati kiadás, ott annak címét használtam, akkor is, ha az elismerés mondjuk kifejezetten a japán verzió borítójának szól.
A 2016-os lista itt van, a 2017-os kiemelteket itt lehet megtekinteni, a 2018-as díjazottak itt találhatók, 2019 legjobbjairól itt írtam, a 2020-as elit pedig itt nézegethető.
2064: Read Only Memories INTEGRAL
Már lassan hét éve is van annak, hogy a 2064 megjelent, de ennek ellenére 2021-ben is érkezett egy új kiadás a „vidám cyberpunk” stílusban utazó kalandjátékból. Ráadásul nem is csak egy szimpla Switch-átiratról van szó: az új Integral ugyanis néhány digitális extra (artbook, trailerek, zenék stb.) mellett a PUNKS melléksztori átalakított és kibővített verziójával várja a rajongókat. Reméljük, az idénre beharangozott folytatás is legalább ilyen érdekes lesz!
Az ízlésesen összeválogatott pasztelszínek, a nehezen felejthető karakterekről készült, korábban nem látott John James-képek, valamint a lehetőségekhez képest tökéletes logóelhelyezés együtt nagyon jól mutatnak.
Amnesia World for
Nintendo Switch
Nem figyelmetlenség, tényleg így van: ez a játék törzskönyvezett neve. A kiadó nem elégedett meg a dobozon is látható Switch-logóval, meg a többi külsőséggel, hanem a platformot beletette a címbe is. Akárhogy is legyen, egy otome visual novelről van szó, amelyben női főszereplőnk a borítón is szerepeltetett öt lovagja közül tud válogatni. A szimpla pasizást a szériától megszokott módon egy amnézia-mizéria hivatott feldobni, és ebben az epizódban ehhez extraként alternatív világok is csatlakoznak.
Nem ez az első alkalom, hogy az Amnesia-széria tiszteletét teszi ebben az összeállításban, igaz, az előző még nem a nagyfejű chibi-stílusban készült, hanem próbált komolykodni. Maga a játék most is abban a stílusban készült, telis-tele tyű-de-komoly drámával, de ki tudja miért, a borítón lazítottak kicsit a kajlasággal. Jól tették!
Asatsugutori
A Vita halálával új platformot kellett keresnie a kisköltségvetésű projektekkel, elsősorban visual novelekkel és kalandjátékokkal foglalkozó apró japán fejlesztőcsapatoknak. A jelenlegi állás szerint ez a PlayStation 4, illetve a Switch, de a mérleg nyelve egyre inkább kizárólag az utóbbi felé mozdul el. Az Asatsugutori azonban még mindkét platformra megjelent, és a magam részéről remélem, hogy idén már angolul is napvilágot lát, mert az előzetesek alapján érdekesen közelíti meg az időutazás témáját. A képen is látható főszereplő Hibari egy lezárt orvosi intézményben ébred fel, hozzá hasonló állapotú lányok közt. Minden nap egy újabb balesetről szól, amely végez valamelyik kísérleti alannyal; Hibarinak kell újra és újra visszamennie az időben, hogy valahogy megakadályozza a halálos eseményt.
Az Asatsugutori le sem tagadhatná, hogy Shion tervezte és rajzolta hozzá a karaktereket: a művész stílusa azonnal felismerhető, és nekem a harsányabb árnyalatoktól messze szaladó színpaletta is nagyon tetszik.
Atelier Ryza 2
Amikor az első Atelier Ryza bekerült a 2019-es gyűjtésbe, írtam arról, hogy a Koei Tecmo kiadó fejesei hosszú hónapokon át küzdöttek az ellen, hogy a szériától megszokott törékeny virágszál főhősnőt a direkt e munkára felbérelt Toridamono egy radikális húzással legalább itt-ott egészségesebb testarányokkal ruházza fel. Ryza új combjaira azonban egy emberként ugrott rá a japán fanart-közösség, így a folytatás rekordidő már alatt készült el, és a szokásoktól eltérően a főszereplőt sem váltották le.
Természetesen a második rész borítója is központi helyre helyezi a korábbinál jóval groteszkebb szerelésbe öltöztetett Ryzát, de szerencsére mind a többi szereplő, mind a háttér van olyan érdekes, hogy elterelje a figyelmet az egyujjú mikrokabátról, a combra kötött övről, vagy arról a ménkű nagy és tök felesleges csatról, ami a hősnő topjáról lifeg.
Back 4 Blood
A Back 4 Blood le sem tagadhatná, hogy tényleg a Left 4 Dead szellemi örököse; de akármennyire is szeretné, azt mégsem tudja őszintén állítani magáról, hogy minden (vagy legalább: majdnem minden) tekintetben élvezetesebb lenne, mint a nagy előd.
Ez persze minket itt és most nem zavar: a négyes számot formázó borító ugyanis kifejezetten látványos lett. Nem mondom, hogy hasonló koncepcióval még soha nem találkoztam, de itt is igen jól sült el a „légifelvétel” design, és a borító feltűnő jellegét a merész színhasználat is csak tovább erősíti.
Crayon Shin-chan: Ora to Hakase no Natsuyasumi
Bár errefelé szerintem nem különösebben ismert, Crayon Shin-chan igazi intézmény Japánban, hiszen 1992 óta folyamatosan készülő anime-sorozata már 1068 epizóddal szórakoztatott egész generációkat. Az ötéves kislány mindennapi kalandjait a fura, a japán nyelv furcsaságaira építő humor tette ennyire népszerűvé, és ez jobb-rosszabb módon ma már ötvennél is jóval több videojátékban is átélhető. A nyáriszünet örömeivel foglalkozó Ora to Hakase no Natsuyasumi ezek közül a legújabb; ezek után talán senkit nem lep meg, hogy a Millenium Kitchen volt a program fejlesztője...
Nem tudnám pontosan körülírni, hogy mi is ragadott meg azonnal a borítóban – de hogy ez történt, az biztos. Az aranyos kutyával kalandra induló cuki kölyök, a gyönyörű vidék, no meg a gyermeki fantáziát jelképező dinoszaurusz így együtt igen vonzó borítót alkotnak.
The Cruel King and
the Great Hero
A 2018-as összeállításban már szerepelt ugyanennek a csapatnak az előző játéka, a The Liar Princess and the Blind Prince. Azonban míg az elsősorban a fejtörőkről szólt, ez a (2022-ben angolul is megjelenő) játék egy kedves RPG lesz, körökre osztott csatákkal és minden más megszokott kellékkel. A japán vélemények szerint tökéletes arra, hogy egy fiatal érdeklődőt megismertessen a műfaj alapjaival.
Ahogy a fent említett előző projektnél, úgy most is Sayaka Oda rajzolta meg a borítót, méghozzá igen hasonló stílusban – így hát nyilván ezt is díjaznom kellett. Kétlem, hogy van olyan morc alak, akinek ez a rendkívül aranyos illusztráció ne lágyítaná meg a szívét legalább néhány pillanatra...
The Eternal Cylinder
Az Eternal Cylinder egy idegen világ történetének végén játszódik; tehát nem a szörnyű apokalipszis után, hanem a kataklizma kellős közepén. Legfőbb ellenfelünk emiatt a mindent felégető tűzfal lesz, a meneküléshez pedig ránézésre alacsony túlélési esélyekkel rendelkező ormányos állatkánk heves mutációs képességeire lesz szükségünk: Kirbyhez hasonlóan a trebhumok is étrendjüknek megfelelően kapnak újabb és újabb képességeket.
A marketing pontosan tudta, hogy mit kell a borítóra tenni: a fura, részleteikben igen bizarr, de azért aranyos trebhumokat. A triót sikerült egy érdekes logóval és egy, ha nem is vonzó, de legalább nem is taszító színpalettával együtt tálalni, így nem tudtam őket lehagyni a listáról.
Evan’s Remains
Az Evan’s Remains messze a legjobb argentin eredetű játék, amivel valaha találkoztam, így kifejezetten jó volt látni, hogy megjelent dobozos formában is. Bár a képek alapján talán egy klasszikus platformjátéknak tűnik, valójában kőkemény logikai játékról van szó, ahol a platformok mozgatása és időzítése sokkal jelentősebb kihívás, mint az, hogy a megfelelő helyre ugrándozzunk.
A játék legalább 95%-át egyedül készítő Matías Schmied imádja a japán játékokat, és ez nem csak a katakanák feltűnésén látszik, de azon is, ahogy a remek borítót megfestette. Igaz, a dobozkép nem sokat árul el magáról a játékmenetről, de legalább a különleges hangulatot valamicskét át tudja adni.
Ever forward
A kínai Pathea stúdiónál készült Ever Forward egy olyan világba repíti a játékost, ahol egy szörnyű vírus miatt senki nem hagyhatja el otthonát, és az unalom elől mindenki egy bizarr digitális világba menekül. Köztük Maya is, a játék hősnője, akinek a kibervilágok különféle veszélyei közepette kell eljuttatnia egy követ a pályák végére. Ez természetesen nem egyszerű, hiszen millió veszély les lányra és kockára egyaránt.
Az Ever Forward borítóképe azonnal megfogja az embert; vagy legalábbis velem ez történt. Noha a játék maga egyelőre nem tudott meggyőzni, de akárhányszor kívánságlistámon meglátom a gyönyörű ikont, mindig majdnem megveszem csak emiatt.
Far Cry 6 (Ultimate Edition)
Ha betanítanánk egy AI-t, hogy algoritmusok használatával tervezzen új Far Cryt, az is nagyságrendekkel jobb eredményeket köpne ki magából, mint amilyen a hatos számú rész lett.
Tudományos tény: a randa plecsnik túlnyomó része kicsit kevésbé randa, ha a feliratok japánul vannak. Ezért szerepel a gyűjtésben ez a verzió, annak ellenére is, hogy ugyanezzel a borítóval angolul is elérhető a tavalyi év egyik legrosszabb nagykiadós megajátéka. A másik három (!) kiadásban a szokásos, már ezer dobozon látott, emberek-néznek-a-kamerába kompozíciót kapjuk, ez viszont egy szokatlan, éppen ezért jóval érdekesebb kép.
Hashihime of the
Old Book Town
Ki tudja miért, a legtöbb visual novel, amely ebbe a gyűjteménybe bekerül, az otome kategóriába tartozik, vagyis a női főhősnek kell azokban a rendelkezésre álló urak közül választania egyet. A már angolul is megjelent Hashihime of the Old Book Town kicsit eltér ettől, hiszen itt a központi szereplő is egy srác; no meg itt azért nem a romantika van a középpontban, hanem a brutális horror, a sorozatgyilkosságok, a misztikus rituálék és az időutazás.
Minden évben akad néhány – általában japán – játék, amely elsősorban remek színhasználatával kerül be a válogatásomba. Néha ez a fehér-alapon-törtfehér kombináció, máskor a vad neonszínek tombolása ragad meg, itt pedig a millió sárga- és narancs- és vörösárnyalat tobzódása tetszett meg.
Hoa
A digitális terjesztésnek köszönhetően ma már nem kizárólag a klasszikus játék-nagyhatalmak termését lehet kipróbálni, de az itthonról nézve egzotikusnak számító országok játékai is könnyen eljutnak hozzánk. Ilyen a Hoa is, amely Vietnámból érkezett, hogy elvarázsoljon mindenkit apró főhősével, aranyos lényeivel, és a játék végére meglepően komplexszé váló platformrészeivel.
Megvallom, a Hoa már az első videójával elkapott: egyszerűen annyira aranyos, ahogy a parányi lény mókás sapkaköpenyében mászkál, hogy tudtam, ezt végig fogom játszani. Szerencsére a Skrollcat stúdió játéka aztán dobozosan is megjelent, így a listában is tudtam szerepeltetni.
Illmatic envelope Swamp
(Love-Hate Edition)
A tavalyi hülyenév-verseny vitathatatlan győztese mindenképpen ez a shoot ’em up volt. (A dobozra írt Illvelo szó szimplán a 2008-as eredeti rész beceneve, az Illmatic Envelope cím tipikusan japános rövidítése.) Ettől függetlenül egy remek játékról van szó, és ha az embernek bejön az RS34 stúdióra jellemző bizarr stílus, ezzel sem fog mellényúlni. És kétszeresen igaz ez erre a különleges kiadásra, amelyhez ajándékba adják a szintén kiváló Radirgy Swagot, egy hasonlóan absztrakt shoot ’em upot.
Bár a játék alapkiadásának doboza már nekem is igen erős túlzás volt, ebbe a groteszk, ám vidám graffitibe nem tudok belekötni. A színkombinációt nagyon elrontotta volna a Switch vörös logója, így azt a kötelező elemet egy külön átlátszó fóliával oldották meg.
Little Nightmares II
Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki így véli, de szerintem az első Little Nightmares félelmetesebb volt a második résznél; de tény, hogy ezt is élveztem. Az önálló életre kelt bizarr metropolisz hangulata a legbetegebb hidegháborús rajzfilmeket idézte (rémlik másnak is a traumatikus Varjúdombi mesék?), a kórházas pálya pedig igazi klasszikussá vált a szememben.
Bár első pillantásra a Little Nightmares II borítóképe nem tűnik valami rémisztőnek, minél tovább nézi az ember, annál több apró, ám annál brutálisabb részlet tűnik fel rajta. A háttérben álló alak, a medvecsapdák, a girbe-gurba házak közül előbukkano bizarr figurák mind sokat elárulnak abból, hogy mi vár az emberre a játék kipróbálásakor.
Manifold Garden
Nagy az én szégyenem: William Chyr absztrakt fejtörőkkel teli játéka kifogott rajtam. Bár a látványvilág és a pályadesign percről percre le tudott nyűgözni, sajnos nagyon hamar elvesztettem a fonalat a rekurzív gravitációs manipulációk közepette.
Bár a játék struktúrái a borítón látottaknál sokkal lehetetlenebb csomókba is képesek összepöndörödni, így sem tagadhatjuk, hogy a dobozkép is fantasztikus geometriai kalandokat ígér!
MÄrchen forest:
Mylne and the Forest Gift
A nagyszerű dobozképek keresgélése közepette minden évben találtam olyan játékokat is, amelyekről soha korábban nem hallottam. Idén ez a vizuális regények mellett a Märchen Forest volt; aztán utánaolvastam, hogy mégis, mi ez, megnéztem pár videót, és rögvest meg is vásároltam. A játék egyik fele egy aranyos, mi több, tünci kalandjáték, amelyben az Atelier-sorozat mintájára egy fiatal lánnyal kell mesevilágban alkímiázni. Aztán megnyílik egy sötét járat a föld mélyére, és kiderül, hogy a Märchen Forest másik fele egy roguelike dungeon crawler.
A dobozkép a hasonló nagy médiaátveréseknek megfelelően kizárólag a játék első felét mutatja meg (bár egy koponya azért csak meglapul az egyik sarokban), a brutális hangulatváltással minden bizonnyal jól meglepve a gyanútlan vásárlókat. Ja, és még a logó is fantasztikus!
No More Heroes III
(Reverse Cover)
Bár a No More Heroes III harcrendszere kifejezetten jól sikerült, és a sorozat hagyományainak megfelelően élvezetes főellenfelek, valamint bizarr humor sem hibádzik, a játékot így is nehéz úgy istenigazából dicsérni. Pokoli rosszul fut, tele van rém idegesítő minijátékokkal, és itt-ott egyéb visszalépések is vannak az első két részhez képest.
Bizonyos tekintetben ez csalás, de hát már régi hagyománya e listának, hogy mindegyikre felkerül egy olyan dobozkép is, amely egyébként kizárható lenne a bevezetőben elsorolt kritériumok alapján. Ez például azért, mert így nem került forgalomba játék. Ez „csak” a No More Heroes III alternatív borítója, amit a dögunalmas eredeti megfordításával minden vásárló elérhetővé tehet. Nem tudom, hogy ki az, aki ne élne azonnal ezzel a lehetőséggel: az itt-ott kicsit Atari 2600-stílusú kép, illetve a Goddamn Superhero cím sokkal szórakoztatóbbak az eredetinél.
RESIDENT EVIL VILLAGE (deluxe edition)
Talán ma már nem nagyon kell magyarázni senkinek, hogy mi is az a Resident Evil. A római nyolcasból (hiszen ez alsó hangon is minimum a huszonhetedik része a sorozatnak) kialakított alcím eszes ötlet, de valahogy ez a gyors folytatás nem tudta annyira magába bolondítani a tömegeket, mint a hetes számú rész.
A Village alapkiadása meglehetősen semmilyen lett a „kamerába” bámuló főszereplővel, de a kis extrákkal kiegészített verziót azért sikerült emlékezetes dobozba pakolni. Noha tulajdonképpen semmi tényleg félelmetes dolog nincs a képen, az összhatás mégis feszültséget sugároz; és ez pontosan az az érzés, amire a modern Resident Evilnek több szüksége lenne
Silver 2425
Nem, ez nem Suda51 új játéka, hanem két korábbi alkotásának csak Japánban kiadott gyűjteményes változata. A két visual novel a The Silver Case, illetve a tulajdonképpen annak folytatásaként is felfogható The 25th Ward: The Silver Case.
Ha valaki szóban mondaná el, hogy mi is található a Silver 2425 borítóján („csak egy fickó ménkű nagy feje, fekete hajjal, sárga szemmel és lila bőrrel”), egész biztosan nem tippeltem volna azt, hogy ez valami olyasmi lesz, amit lelkesen fogok beválogatni az évvégi dobozkép-listába. Pedig ez történt; és hadd díjazzam külön a logók elhelyezését – nem tradícionális, de legalább így semmit nem tudnak rontani az összképen.
Song of Horror
(deluxe Edition)
Talán a cím és a borító láttán nem is kell hangsúlyozni, hogy egy horrorjátékról van szó. Eredetileg epizodikus formában jelent meg PC-re, de most konzolon komplett csomagban is napvilágot látott. A 13 főszereplő útja az öt fejezetben kiszámíthatatlan, hiszen egy elhalálozás örökre szól, és befolyásolja a teljes sztorit. A kritikák legtöbbje szerint csontfagyasztóan félelmetes tud lenni a Song of Horror, és ezt csak néha rontja el valami logikátlan fejtörő vagy túlzásba vitt mászkálás. Én speciel nem fogom kipróbálni, de aki szeretne rettegni egy kicsit, az tehet vele egy próbát.
Nem hiszem, hogy ezt a választást magyarázni kellene, a grafikus pontosan tudta, hogy mit csinál. Nyilván még nagyobbat ütött volna, ha a korhatár-matricát is lehetett volna monokrómban használni, de még így is kifejezetten hatásos a doboz.
Toaplan arcade garage: Ultimate Tiger-Heli
Az M2 ShotTriggers szériája az utóbbi évek legjobb játéktermi remake-jeit hozta el, és mindenkinek szívből ajánlom, hogy tegyen próbát valamelyik felújított klasszikussal. A Toaplan Arcade Garage ennek a kezdeményezésnek az első mellékága, amely kitalálható módon a Toaplan stúdió (amely a Cave és a Raizing bölcsője és elődje volt) remekműveit újítja fel. A csomag tartalma az angolul Tiger-Heli, illetve Twin Cobra címen futó két shoot ’em up, amelyekhez DLC-ként még hét otthoni konzolos port jár, no meg két teljesen témaidegen játék, a Guardian, illetve a Teki Paki.
Én vagyok az első, aki elismeri, hogy a háttérben vicsorgó tigris nem teljesen úgy néz ki, mint ahogy egy valódi jószág, de ebben a kivételes esetben hajlandó vagyok efelett átsiklani. Nem csak a nosztalgiamirigyemet aktiváló logó miatt, de azért is, mert a gigászi tigrisbajszok közt repülő harci helikopterek látványa igéző.
Tokimeki Memorial –
Girl’s Side: 4th Heart
Bár a Tokimeki Memorial-széria (a rajongóknak csak TokiMemo) eleinte a gimnáziumi románcra áhítozó urakat szolgálta ki, a Konami már 2002-ben rájött arra, hogy ezzel a célközönség egy igen jelentős szeletét riasztják el. Ekkor született meg a Girl’s Side mellékszál, amely kiszámítható módon női főhőst, és vele együtt egy csomó megrandizható fiúcskát hoz be az amúgy változatlan receptbe. A széria negyedik epizódja is pontosan erről szól.
Korábban már említettem, hogy a fotók alapján készülő kézműves borítók a szívem egyik csücskét jelentik, és ez továbbra is így van. Nem mondom, hogy szívesen kóstolnám meg ezeket a gejl sütiket, de a koncepció így is tetszetős, ráadásul illik a témához.
Turnip Boy
Commits Tax Evasion
„We make really, really dumb video games”, szól a Snoozy Kazoo fejlesztőcsapat ars poeticája, és már első játékuk, a bátor címével is mindenféle díjakra érdemes Turnip Boy Commits Tax Evasion is jelzi, hogy az idézet kitalálója nem csak a levegőbe beszélt. A sajnos magyarul nem annyira jól hangzó Tarlórépa Srác egyik fő feladata az extrém-online humorral telipakolt játékban tényleg az adókerülés lesz, de ezen felül lesz itt minden, amit megszoktunk a minőségi és modern indie Zelda-utánérzésektől.
Egy játékdoboz elsődleges feladata az, hogy felkeltse a potenciális vásárló figyelmét, és hogy felébressze a böngésző vágyát a termék kipróbálására. Ezen a téren a Turnip Boy tökéletes munkát végez: az aranyos design odacsalogatja a gyanútlan nézelődőt, a logó és a név pedig beviszi a második csapást.
ULTRA AGE
E koreai akciójáték a trailerek alapján nem tér el gyökeresen attól, amit megszokhattunk a koreai akciójátékoktól: nagyon gyors, nagyon színes és nagyon sokat kell benne grindelni. Lehet persze, hogy pont ez lesz a kivétel; idén megjelenik angolul is (és PC-re is), akkor majd kiderül.
Egyszerű ember lévén az Ultra Age azonnal megvett a ménkű nagy pallossal óriásrobotot kettévágó harcos látványával. Bár azt nem teljesen értem, hogy a logó miért pont ott van, ahol, szerintem nem nagyon lehet vitatkozni azzal, hogy a grafikus tökéletesen eltalálta, hogy mire van szükség egy bitang borítón!
The Wanderer: Frankenstein’s Creature
A világ első science fiction regénye a megírása óta eltelt bő 200 évben millió eltérő módon feldolgozásra került; talán annyiszor, hogy ma már nem is kell külön hangsúlyozni, hogy Frankenstein a doktor, és nem a „szörnyeteg” neve volt – bár erre az alcím is felhívja a figyelmet. Sajnos a Wanderer ezen információn, illetve lenyűgöző látványvilágán túl nem okozott sok örömet: bár a narratív kalandjáték önmagában nem lenne rossz, a lomhaság, a minijátékok egyszerűsége, illetve konzolon a szörnyű programhibák alaposan betesznek az élvezetnek.
Ha az alapján kellene sorrendbe raknom a tavalyi borítókat, hogy azok mennyire tetszettek, akkor egész biztosan ezek a Charles Boury által megfestett gyönyörű jelenetek győznének – elképesztően látványos mind a balra található japán alapkiadás, mind annak némileg nagyobb dobozban érkező Special Edition párja.