Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár az első instant fényképezőgépet, a Model 95 Land Camerát még 1948-ban dobta piacra a Polaroid, a technológia csak a színes film 1963-as debütálása után vált igazán népszerűvé. Ahogy látszik, a cég rengeteg eltérő modellt tartott a piacon, letámadva ezekkel a vevők minden rétegét. Amikor ez a reklám megjelent, már elérhető volt a második generációs film is, amelyet használva már nem kellett a képet lehúzni a negatívról, sokak számára ez (lásd a jobb alsó sarkot) is hozzátartozott a Polaroid-élményhez, így még évekig kapható volt a régi film is.

Forrás: Playboy 1973/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Stílusos illusztráció a Living for Today című 1972-es amerikai lakberendezési könyvből; a tévé már uralja a gyerekszobát is, de a számítógép vagy a videojátékok megjelenésére, illetve tömeges elterjedésére még várni kell pár évet.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy rendkívül stílusos hirdetés, amely egész sikeresen adja át a Misty Blue különleges hangulatát. A kalandjáték főszereplője a sötétkékben pompázó Kazuya Mizukami, egy tehetséges zenész, aki négy év amerikai tanulást követően tér haza Japánba. Itt hamar belekeveredik egy zenei producer meggyilkolása körüli balhéba, így barátai segítségével neki kell kiderítenie, hogy pontosan mi is történt. Bár alapvetően egy japán stílusú kalandjátékról van szó, a játékmenet igazi gerincét a játékos által irányítható, a sztori menetét olykor alaposan átalakító párbeszédek jelentik, ami meglehetősen egyedi vonás e kategóriában.

Forrás: Furoku-Archive. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Azt hiszem, még a legmegátalkodottabb ateisták is ismerik a Biblia legfontosabb eseményeit: a bárkát, a frigyládát, a keresztet és a többit. A „többi” között természetesen megtaláljuk azt is, amikor a fehér kezeslábast és kék tógát viselő Jean-Claude Van Damme egy fénykarddal a kezében óriáshangyákat és robotokat mészárol, miközben a háttérben a halálcsillagot lövi egy lézerágyú. Ámen!


Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A kilencvenes évek különleges játéktermi automatái közül a legtöbb elveszett – és sajnos ez igaz a Virtual World által üzemeltetett BattleTech című mech-szimulátorra is. A cégnévben megjelenő virtualitás ezúttal nem VR-sisakokra vonatkozik, hanem a futurisztikusan látványos grafikára, a „realisztikus” pilótafülkére és a 24-fős multiplayer élményre. Sajnos hiába állt a vállalkozás mödött egy Disney-leszármazott, e játéktermek fenntartása túlzottan drágának bizonyult, és hiába kínáltak tényleg exkluzív szórakozást, nem tudtak elég hasznot termelni.

Forrás: Electronic Entertainment 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ma, amikor színt a hardverekbe legfeljebb otromba LED-izzók hoznak, szinte elképzelhetetlen, hogy a hetvenes évek végén, az otthoni számítógépek legelső aranykorában szinte minden modell valami látványos árnyalatban pompázott. Oké, voltak kifejezetten randa konstrukciók is, de ez a Micro-2 remekül néz ki a klattyanós kapcsolóival, brutalista kialakításával és autókhoz is túlméretes szellőzőivel egyetemben.

Forrás: BYTE 1987/02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Na valahogy így néz ki, amikor valaki extrém módon túlzásba viszi a márkahűséget; avagy szín-ellenes kirohanás a legnagyobb Macintosh-magazin főszerkesztőjének tollából.


Forrás: MacWorld 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Meglepően modern stílusú reklám 1983 tavaszáról. Kár, hogy a hardverről ez nem igazán mondható el: elődeivel alig kompatibilis, jócskán túlárazott gép lett az 1200XL, ami így vitathatatlanul az Atari kudarcainak listáját gazdagítja.

Forrás: Antic 1983/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Ki mondta, hogy a flipperteremben nem lehet divatozni?!

Igaz, ez a póló (?) valami hihetetlenül taszítóan néz ki, és a két modell állát is kiválóan lehetne jégtörőnek használni Alert környékén, de ettől még tény: léteznie kell olyan ruhának, amely még a játékteremben is egyértelműen jelzi, hogy viselője stílusos, elegáns alak!

Forrás: Playboy 1973/08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Meglehetősen ritka, hogy egy játékmagazin ennyire brutálisan szálljon bele egy licenszelt személybe, mint ahogy azt az Amiga Power tette Jimmy Hill tévékommentátorral a Match of the Day kapcsán. Átfutva az úr életrajzát, valamennyire érthető a dolog, de ami a legérdekesebb, az számomra az volt, hogy 1957-ben ő vezette azt a kezdeményezést, amelynek (1961-ben elért) célja az volt, hogy eltöröljék a profi labdarúgókra vonatkozó maximális fizetési limitet, ami akkor, dobpergés, heti 20 teljes font volt! A következő években így nem egy élsportoló fizetése a heti száz fontot is elérte már.


Forrás: Amiga Power #06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.