Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Csodálatos ereklye 1987-ből, amely a budapesti Magyar utcában levő Novotrade-leányvállalat meghökkentően kevéssé csalogató kirakatait mutatja meg. A szervíz helyén ma étkezde van.

Forrás: Chris. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a miniatürizációt is lehet túlzásba vinni, e hirdetést (illetve a tévéreklámot) elnézve azért nehéz nem annak drukkolni. Bár több dolog van, amit a Hitachi Portadeck kapcsán nem értek, messze a legégetőbb kérdés, hogy vajon milyen speciális effektek készítése volt lehetséges egy VHS-lejátszóval?!

Forrás: Tom Simpson. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Remélem, mindenki túlélte az extrém látványvilág által okozott sokkot!


Forrás: Sega Force #17. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Hát, ha nagyon megszorongatnának, legalább három igencsak hasonló dolgot is meg tudnék említeni...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #031. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Vedd a Monopoly társasjátékot, ültesd át fantasyba, és az ingatlanfejlesztés helyett egy szörnyidézésre építő kártyajátékot nevezz ki fő komponensének – ez a Culdcept. Noha a játék grafikája nem feltétlenül egetverő, a sorozat kártyáinak megrajzolásához a legnevesebb japán illusztrátorokat kérték fel: az itt hirdetett második rész lapjain például Naiyuki Katou és Katsuya Terada is dolgoztak. A sorozatból három epizód is elérhető angolul, kipróbálásuk mindenkinek kifejezetten ajánlott, remek élményt nyújt minden rész!

Forrás: Dorimaga 2001.07.27.. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár ma, amikor a legfejlettebb mobileszközök már érintés nélkül, az arcvonásainkat leolvasva azonosítanak be minket, talán kicsit megmosolyogtatónak tűnhet ez a színes hírecske, de 1987-ben még tényleg csúcstechnológiának számított az ujjlenyomat-alapú azonosítás. A fogyasztóknak szánt tömegcikkekben a Wikipédia szerint 2000-től jelentek meg az első ilyen megoldások, de 2006-ig, az akkor debütáló laptopokig kellett várni ezek elterjedésére. Az első okostelefonos ujjlenyomat-felismerő a 2011-es Motorola Atrix 4G készülékben volt, de a 2013-as iPhone 5S volt az, amely százmilliókkal ismertette meg a tényleg működő megoldást.


Forrás: Alfa 1987/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem feltétlenül tudná megmondanani az ember e hirdetés alapján, hogy a Genki első játéka, a Japánon kívül Devilish néven ismert Bad Omen pontosan milyen játékmenettel is kecsegtet. A válasz meghökkentő: e program egy sztorival felruházott Breakoutként fogható fel; a képen két hősünk, a gonosz magiszter által szoborrá változtatott herceg és hercegnő is láthatók, akik nagy szerencséjükre találnak egy varázslatos gömböt, és azt pöckölgetve megpróbálnak bosszút állni. A pályák mind valami fantasy klisét dolgoznak fel, és telis-tele vannak ellenfelekkel, csapdákkal és persze széttörhető blokkokkal. Bár a játék második fele már szinte játszhatatlanul nehéz, én igen kellemesen szórakoztam a programmal.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Vajon az sugallja a hirdetés, hogy a Kaypro 16 valami módon véget vet majd a földi életnek, sőt, magát a bolygót is megsemmisítheti? Avagy szimplán azt akarja bemutatni a kép, hogy milyen mély változásokat is fog az infomációtechnológia világába elhozni a cég első IBM PC-kompatibilis hordozható gépe? Tippelni lehet, de amíg az eredeti forrást nem találjuk meg, bizonyítékunk semmire nem lehet...

Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Némi nyomozást követően úgy döntöttem, hogy az ezt a fantasy filmposztert festő Peter Andrew ugyanaz a grafikus volt, akinek a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján több tucat, PAJ (vagyis Peter Andrew Jones) monogrammal ellátott játékborítót is köszönhettünk – a Gauntlet III, a Shadowlands, a Black Tiger, és a Blood Money is az ő művei voltak.

Sőt, a Tűzhegy varázslója című legendás, az egész sorozatot elindító első Kaland-Játék-Kockázat kötet borítója is az ő műve volt az aranysárkánnyal és a kristálygömböt simogató varázslóval!

A filmről semmit nem tudok; bár ez a poszter bitang hangulatos, előítéleteim azt mondatják vele, hogy ennek egy százalékát sem tudták a filmvászonra áttenni az alkotók.


Forrás: Matchbox Cine. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A disk pack egy olyan, elsősorban az 1980 előtt gyártott mainframe rendszereknél használt adattároló volt, amely idehaza viszonylag ismeretlen. Az 1961-ben az IBM egyik laborjában feltalált eszköz lényegében néhány (6-14) egymásra tornyozott, kétszeres műanyagtok-védelem alatt levő mágneslemezből áll; technikailag ez nem különbözik jelentősen a mai merevlemezekben használt megoldásoktól. Az 1969-es fotó előterében látható, a gyárban épp elkészült példányok 200 MB adatot tároltak, a hátrébb levő laposabb darabok pedig feltehetően pont feleennyit.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.