Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Pack-In-Video által fejlesztett és (csak Japánban) kiadott Super Rambo Special egy tekintetben mindenképpen rekordernek számít: nincs még egy játék, amelynek borítóján háromszor is szerepel a licenszelt főszereplő képmása. Sajnos a játék sem szuper, sem pedig speciális nem volt: csupán egy randa és unalmas Commando-klónt kaptak a vásárlók.


Forrás: Oh, Video Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Te melyik nyári koktél, illetve Aiwa walkman vagy a lelked mélyén?

Forrás: Neon Talk. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Hogy mennyire tartotta szarnak a Willow NES-feldolgozásának amerikai borítóját a világ? Annyira, hogy az európai Capcom-központ Warwick Davis és Val Kilmer arcának e tönkretétele láttán példátlan döntést hozott: inkább fizettek a japán alkotónak az eredeti dobozképért, mintsem, hogy ezt a szemetet használják ingyen.

Forrás: Amazon. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Nem állítanám, hogy a Carcharodon logóját nem a Metallica inspirálta, de (az alcímet leszámítva) ez így is egy fantasztikus borító lett. Igaz, a játékot a korabeli sajtó a remek grafika ellenére a földbe tiporta, olyannyira, hogy mind a kiadó Demonware, mind a fejlesztő Silicon Warriors csődbe is ment nem sokkal a premiert követően.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Jef Raskin, az Apple 31. alkalmazottja kezdte el annak idején a Macintosh-projektet, amit aztán később Steve Jobs öntött végleges formába. (Hogy ki, mikor és hogyan tett keresztbe a másiknak, az máig vita tárgya.) Miután elhagyta a céget, Swyft néven tervezett egy laptop-szerű számítógépet, majd ezt  licenszelte a japán Canon cégnek, akik azt már desktop gépként, Cat fantázianéven dobták piacra. Ez lényegében Raskin eredeti Macintosh-álmának valóra váltása volt: egy számítógép grafikus felület, netán egértámogatás nélkül – talán sejthető, hogy Jobs elképzelése miért is bizonyult vonzóbbnak. A Cat végül marketing-támogatás nélkül jelent meg, ráadásul a Canon kizárólag írógéppel foglalkozó cégeknek árulta, számítógép-boltoknak meg sem próbálva eladni a terméket. Az eredmény kiszámítható: a Cat ordas bukás lett.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A pislogás közben lekapott Tom Knight, illetve a csíkozott inget viselő Richard Greenblatt 1978-ban az MIT egyetem géptermében közös találmányukat, a Lisp Machine Processort szerelik. A két úriember a számítástechnika korai időszakának hősei közé tartozott.

Knight például részt vett az Arpanet kiépítésében, megépítette az első bitmapot is kezelni tudó kijelzőt, de írt operációs rendszert, mainframe-televízió interfész programot, és lényegében lefektette a szintetikus biológia alapjait.

Greenblatt sokak szerint az első hacker volt; a mai terminológiával szemben a hatvanas években a hacker az volt, aki a hivatalos korlátokon túl merészkedett programjaival, aki állandóan új és új szoftvereket írt az első civil számítógépeken. Ő írta az első olyan sakkprogramot, amely nagymestereket győzött le, és a mai napig ő az egyetlen olyan ember, akit diákként kirúgtak az MIT-ről (minden idejét a PDP mainframe-ek programozásával töltötte), majd impresszív munkája miatt fél évvel később lényegében tanárként vették fel.

Forrás: Computer History Museum. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A British Airways 1976-ban munkába állt, 210 G-BOAD jelzésű Concorde repülőjének pilótafülkéje 2003. november 10-én, utolsó repülését követően. Ez a példány volt a legtöbbet repült Concorde (8406 felszállás, 23.297 óra), így ezt állították ki a New York-i Intrepid múzeumban.

Forrás: Project Habu. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Amikor nemhogy kockásra, de egyenesen karikásra edzed hasizmaidat, a bicepszed pedig összeolvadt a mellizmokkal, a „szuper” jelző vitathatatlanul kijár.


Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


A Mohawk Data Sciences vállalat főhadiszállásán ezen az IBM System/360 rendszeren zajlott az új számítógépek tervezése. A kép egy brosúrából származik, vélhetően az alkalmazottak valójában nem ilyen élhetetlen elrendezésben dolgoztak...

A fotó 1971-ben készült.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A filmlicenszelés igen trükkös dolog. Vegyük csak ezt a játékot: a Sega Technical Institute utolsó alkotása, egy 3D-s játéktermi beat ’em up volt, egy remek Saturn-porttal. Noha a játékról üvölt, hogy azt a Die Hard film ihlette, a Sega nem akart fizetni a licenszért, így egyszerű, ám nagyszerű megoldásként mindent átneveztek ahhoz képest. A kiégett, a játék nagy részében atlétát viselő főhős neve Bruno Delinger lett, a terroristákat pedig egy bizonyos Wolf Hongo vezeti – az akció pedig egy ismerős, de névtelen felhőkarcolóbanzajlik

Amikor az amerikai központ megkapta a csaknem végleges automatát, hamar rájöttek, hogy ezt ebben a formában nem lehet a filmeket terjesztő Fox engedélye nélkül kiadni, így gyorsan megvették a programhoz a mozi címét és a szereplők neveit. Mivel a japán verzió ekkor már a játéktermekben volt, ott a mai napig Dynamite Deka a játék címe, Amerikában viszont így a Die Hard Arcade-ért lelkesedhetett  nép. Ugyanez a leosztás megmaradt a Saturn-portnál is, azzal az extrával, hogy mivel a Fox ügyvédei szemmel tartották az amerikai kiadást, ott még a főhőst is át kellett rajzolni, nehogy véletlenül hasonlítson Bruce Willisre, hisz az arcképéért nem fizetett a Sega – az ilyen hivatalos bürokráciával nem terhelt japán kiadásnál viszont nem volt szükség ilyenekre; vagyis az amerikai Sega tulajdonképpen azért fizetett, hogy a játéka kevésbé hasonlíthasson a licenszelt filmre...

Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.