Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Mixed Up Fairy Tales alighanem a Sierra legkevésbé ismert kalandjátéka, pedig többek között a Quest for Glorykért és a Police Quest-sorozatért felelős kreatívok hozták össze. Az ok elsősorban az, hogy ezt gyermekeknek tervezték, a stílusba való gyengéd bevezetésként.

A történetet elmeséli a cím: összekeveredtek a klasszikus mesék, és a játékosnak kell rendet tennie Hamupipőke, Hófehérke, Babszem Jankó és a többiek világában. A fejtörők közül hiányoztak a rémesen nehéz darabok, az irányítás pedig csupán két parancsra – do és see – korlátozódott. Emiatt a profik nem törődtek vele, a célcsoport pedig sokkal kisebb volt annál, mint amit a kiadó látni szeretett volna, így a programnak nem lett folytatása.

Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az e-kereskedelem egyik legkorábbi példája, egy 1980-as ajándéksugalló rendszer. A kensingtoni Barkers bevásárlóközpont karácsonyi büszkesége volt ez a szoftver, amely a pénzlimit megszabása, illetve az egyik áruházi részleg (például barkácscuccok, konyhai holmik, könyvek) kijelölése után tíz, e kritériumoknak megfelelő ötletet javasolt. Amennyiben a vásárló e listáról választott, egy 1981-es naptárt, valamint egy karácsonyi üdvözlőlapot is kapott ajándékba. A képen egy Michaela Roberts nevű vevő próbál válogatni a kilenc fontnál olcsóbb barkácsholmik közül.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Megerősítést kérnék: ugye ennek az 1988-as Wizardry-reklámnak a közepén tényleg két fekete-fehér fénylép kollázsa található? Bal alul egy fotó valami bárról, söröskorsókkal, jobb felül pedig egy deszkaház fala egy ósdi lámpával? (Esetleg egy deszkaasztalon álló váza képe megfordítva?)

Már feladtam, hogy megfejtsem a miért kérdését, de ugye legalább ezt sikerült megfejtenem...?!


Forrás: MSX Fan 1988/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


„Fejfröccsenés Márta vagyok, renegát kiborg és egyben mesés  csinibaba.” Kevés regény kezdődik ilyen merész monológgal, de az American Technos komoly írókat is megszégyenített, amikor a Combatribes reklámhadjáratára került a sor.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #043. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Egy újabb futurisztikus labdajáték, ezúttal tüskék nélkül.

A fura nevű Hypaball lényegében a Pong modernizált, vadabbá és gyorsabbá tett változata volt, amelyben háromfős csapatok csaptak össze egy arénában.


Forrás: Zzap! 64 1986/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy meg nem nevezett amerikai cégnél zajlik a digitális átállás; valamikor 1965 után vagyunk, amikor az IBM által gyártott System/360 rendszer megkezdte hatalomátvételét a mainframe-piacon, megágyazva a vállalat évtizedes uralmának.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Korábban sokat cikiztem az európai mikroszámítógépekhez készült joystick-szörnyetegeket, ideje tehát belerúgni a pocsék konzolos kontrollerekbe is. Bár a reklámfotón tényleg jól néz ki a Daou Stealth, kialakítása ergonómiai rémálomnak felel meg, és arról sem vagyok meggyőzve, hogy a klasszikus d-padnál az a játéktermi ihletésű kar hasznosabba lett volna a 16-bites konzolok esetében...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #034. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1940-ben így nézett ki egy amerikai brókerház ultramodern, gépesített irodája. Számunkra talán a legérdekesebb dolog a fényképen a Gerald Loeb mellett található lyukszalag-monstrum. A lyukszalag a többi irodából érkező adatokat, elsősorban a különböző piacok árainak alakulását szállította. Ezeket a rutinosabb kezelők fordítógép nélkül is el tudták „olvasni”, de az irodánként és naponként több kilométernyi szalag nagy része így is a szemétben kötött ki.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A közhiedelemmel ellentétben a nagy japán kiadók nem azért költöztek szinte exkluzív módon konzolra a kilencvenes évek elején, mert utálták a PC-s játékosokat, hanem azért, mert játékaik egyszerűen nem fogytak ezen a platformon. A Capcom, a Konami, a Sega és a Koei is éveken át próbálták eladni játékaikat PC-n és más számítógépeken, de valamiért ezek nem arattak akkora sikert, hogy megérte volna fenntartani a portolást végző stúdiókat.


Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Tanulságos Nintendo 64-bemutató, amely meghökkentő részletek egész tömegével van tele – a szokásos stilisztikai hibák és a már alapból is túlzó állítások borzalmas félrefordításai mellett ideértve azt is, hogy akkoriban egy dollár tényleg 100 forint értékű volt.

Forrás: Club Nintendo Magazin 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.