Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A brit Sega Saturn Magazine 1997 januári száma.

A címlapon a Sega egyik óriási hibája látható; illetve nem látható. A Sonic X-treme körüli balhék, majd a program fejlesztésének csúf leállítása következtében a Saturn Sonic-játék nélkül maradt, és ezt a platform Japánon kívül nem is élte túl. Noha kétségbeesetten azért kiadtak egy eredetileg Mega Drive-ra fejlesztett játékot Sonic 3D Blast néven a jóval erősebb konzolra, az izometrikus nézete miatt szinte játszhatatlan volt. A hivatalos magazinok persze ilyen részletekkel nem nagyon törődtek, törődhettek.

Forrás: Sega Saturn Magazine #15. Állandó link a bejegyzéshez.

„Vajon tényleg léteznek – vagy legalább létezhetnek – gonosz számítógépek?”, tette fel a kérdést az Enter magazin legelső száma, elsősorban a korabeli filmek elvadult koncepcióira alapozva. A válaszuk amúgy (egy évvel az első Terminator előtt) egyértelmű nem volt.

Forrás: Enter #01. Állandó link a bejegyzéshez.

Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak a profik dolgába, de nem tett volna jót a marketing koherenciájának, ha a címlap-grafikusnak esetleg megmutatják, hogy a Speedball 2 Deluxe karakterei miként is néznek ki a pályán? Vagy legalább azt megmondhatták volna neki, hogy a Bitmap Brothers soha az életben nem használt ilyen harsány vörös színeket...


Forrás: Zero #15. Állandó link a bejegyzéshez.

Egy viszonylag új flipperasztal, az 1996-os Scared Stiff játékterének részlete.

Forrás: Flickr. Állandó link a bejegyzéshez.


A japán Oh!X magazin 1992 januári száma.

A Sharp által gyártott számítógépekkel (elsősorban az X1 és az X68000 gépcsaláddal) foglalkozó újság mindig valami random 3D-s rendert használt a címlapján, változó eredményekkel. Ez például nem sikerült valami jól, de talán 1992-ben ez is elég volt a vevők lépre csalásához.

Forrás: Oh!X 1992/01. Állandó link a bejegyzéshez.

Fair dolog volt 1990-ben a 16-bites Mega Drive hirdetéseiben durván beleszállni a SNES-sel csak egy év múlva előrukkoló Nintendóba azért, mert az akkor már hetedik évét taposó NES nem tudta az After Burner II vagy a Super Monaco GP látványvilágát reprodukálni? Nem, nem igazán. Persze a marketing sosem a fair playről szólt, és különösen igaz volt ez a Mega Drive – oké, a Genesis – amerikai reklámkampányáról, amely kifejezetten agresszívra vette a tempót. A dolog működött: a „Genesis does what Nintendon’t” szlogennel induló hadjárat hatására a Sega legsikeresebb amerikai évei jöttek el.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #014. Állandó link a bejegyzéshez.

A Legend of Xanadu PC-s kiadását ez a fantasztikus festmény díszítette (Naoyuki Onda ecsetjéből), így itt megtörtént az a ritka csoda, hogy a számítógépes kiadás igényesebb borítót kapott, mint a konzolos.


Forrás: Twitter. Állandó link a bejegyzéshez.


1998. május 21. A világ legnagyobb pénzügyi napilapjában, a Nihon Keizai Shimbunben (a mai Nikkeiben) megjelenik a képen balra található hirdetés, amely az ezer sebből vérző, csatát csatára vesztő Segát ábrázolja. Az önmarcangoló hirdetés szövege körülbelül: „a Sega vajon végleg elbukott?”.

1998. május 22. A magazinban megjelenik a hirdetés második része, amely a novemberi megjelenési dátum mellett szimplán annyit közöl: „Dreamcast: az ellentámadás”.

Noha a Saturn más régióktól eltérően Japánban a vállalat legsikeresebb konzolja lett, a Sega sem tagadhatta, hogy a PlayStation sikere alaposan betett nekik, így ez a reklám azonnal felkeltette mindenki érdeklődését. A jobb oldali kép Japánban ikonikussá vált, a bal oldalit pedig sajnos pár év múlva sokan gúnyolódva vették elő.

Forrás: Rig_Veda. Állandó link a bejegyzéshez.


Az amerikai GMR magazin 2005 januári száma.

Kevés újság van (volt), amelyik a borítók terén legalább néha megpróbált szakítani a hagyományokkal, de a GMR számai sokszor kaptak meglepő címlapot. Erre kitűnő példa ez a majdnem monokróm borító is, amelyen Master Chief is szépia Instagram-szűrőt használva feszít. Mint majd’ minden januári keltezésű magazin, ez is december elején jelent meg, és ez a parádés játékfelhozatalból is tisztán látszik – a címlapon megemlített négy játék is igen komoly érv azon állítás mellett, hogy 2004 volt minden idők egyik legjobb játékéve.

Forrás: GMR #25. Állandó link a bejegyzéshez.

A Commodore PET első amerikai bemutatkozása egy dallasi kiállításon zajlott le, és ahogy látszik, kellemesen alacsony árával és teljes felszereltségével azonnal az IT-sajtó egyik kedvence lett. Persze miután hosszú távon próbálta valaki használni a billentyűzetet, megváltozott a véleménye...


Forrás: BYTE 1977/10. Állandó link a bejegyzéshez.