Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Miként festett volna a Mirror’s Edge, ha a SNES-korszakban jelenik meg? Nagyjából így... (A művész Junkboy volt.)

Forrás: Geek-Art. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár azt mindannyian tudjuk, hogy a nyolcvanas évek a repülőgép-szimulátorok, illetve a kalandjátékok évtizede volt, arról minduntalan elfelejtkezünk, hogy egy legalább ekkora piacot jelentettek a hexás térképeket és komplex rendszereket használó wargame-ek. A második világháború és az amerikai polgárháború száznyi programnak biztosítottak hátteret, de még a kisebb jelentőségű, vagy érzékenyebb témát jelentő konfliktusokat is sok játék dolgozta fel. A fenti hirdetések 1985 legvégén a CGW magazin egyetlen számában jelentek meg.

Forrás: Computer Gaming World #025. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a korai DS-korszak finoman szólva sem volt a Nintendo-marketing fénypontja, ezt a Kirby: Canvas Curse-reklámot éppenséggel eltalálta a cég.

Forrás: Facebook. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Apró NES-előzetesek egy 1990-es EGM-ből. Az igazán érdekes számunkra az a USMC Harrier, amely igazi, PC-s jellegű repülőgép-szimulátor szeretett volna lenni, ám végül nem jelent meg. Ezért igazán sajnálatos tehát, hogy az ide szánt képeket elkeverte a tördelő, és hibája miatt a Skate or Die 2 első képeit kapták meg az olvasók vadászrepülők és légicsaták helyett.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Mivel az 1993 áprilisi számban jelent meg e hír, gondolom direkt átverésről, és nem tévedésről van szó, hisz a képen a Cadillacs & Dinosaurs látható, és nem a csak három év múlva elkészülő igazi Street Fighter III. A „poén” hihetőségét valószínűleg jelentősen növelte volna, ha egy verekedős játék, és nem nyilvánvalóan egy beat ’em up képét helyezik el a lapban.


Forrás: 576 KByte 1993/04. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy furcsa, magyar fejlesztésű sportjáték, lényegében egy olimpia-paródia, olyan kajla versenyszámokkal, mint a zsákban futás, a folyóugrás, vagy épp a gondolában zajló párnacsata. A Sports A-Roni Commodore 64-re, Amstrad CPC-re és ZX Spectrumra jelent meg 1988-ban.

Hogy a háttérben mi történt, arról nincsenek hivatalos forrásból származó adatok, mindenesetre még ebben az évben napvilágot látott Japánban egy Donald Duck nevű játék, amely megdöbbentően hasonlított a Novotrade által összerakott sportjátékra. Persze tippelni lehet: a Kemco vélhetően megvette a jogokat a Sports A-Roni amerikai kiadójától, a U.S. Goldtól, feldíszítette a játékot egy jól hangzó Disney-licensszel, és már készen is voltak.

A legmeglepőbb azonban az, hogy egy évvel később, továbbra is a Kemco gondozásában Amerikában is megjelent a játék, de ott már a Snoopy néven. Megintcsak tippelek: a Peanuts-képregények amerikai jogai több nagyságrenddel olcsóbbak voltak, mint a Donald kacsához fűződő licenszdíj...

Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1992 végén a „normális” játékok csak a legritkább esetben támogatták az online multiplayer lehetőségét – de az internet legelső látogatói már ekkor is szívesen megmérkőztek volna egymással. A megoldást a különféle játékhálózatok jelentették, amelyekhez egy betárcsázós modemmel lehetett kapcsolódni PC-ről, Mac-ről vagy akár Amigáról. Bár Magyarországról egyetlen ilyen szolgáltatás sem volt elérhető, az MPG-NET forradalmi módon már Európából is lehetővé tette a csatlakozást; feltéve persze, ha az embernek volt dollár-alapú bankkártyája...

Ezeken a hálózatokon csak direkt ide kitalált játékokkal lehetett szórakozni, és a legtöbb nem is volt exkluzív: a Kingdom of Drakkar például ugyanígy futott a CompuServe hasonló szolgáltatásán is. (És egyébként elérhető ma is!) Mivel ez az egész csak a legelszántabb, a minden digitális újdonságra azonnal vevő játékosok számára volt vonzó, a felkínált játékok is a hardcore közönségnek szóltak – legalábbis azoknak, akiknek a legjobb esetben is kétdolláros óradíj nem volt leküzdhetetlen akadály.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A világ szinte valamennyi (ocsmány) betűtípusa megjelenik ezen a hirdetésen. Ahogy látható, a csúcskategóriás PC-s játékok ára ekkortájt valamivel tízezer forint alatt volt – mivel azóta csaknem 200%-os volt az infláció, még örülhetünk is, hogy ez az átlagár éppcsak megduplázódott.


Forrás: PC Zed 1998/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Rendkívül kevés játék van, amelynek nevében szerepel az ü betű, így legalább ezért érdemes megjegyeznünk a Sküljagger: Revolt of the Westicanst. A kizárólag SNES-re megjelent platformjáték igen alacsony példányszámban készült el, így már 1992-ben is elfeledkezett róla a világ.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #040. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Így készül a Valentin-napi Mega Drive!


Forrás: Beep! Mega Drive 1991/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.