Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Mintha a LucasArts nem a témához illő komolysággal próbálta volna reklámozni történetének egyik legjobb programját...

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor a Byte magazin 1981-ben afféle áprilisi tréfaként ezt a címlapot hozta le a jövő számítógépeiről elmélkedő magazin felvezetéséhez, a szerkesztő még is elnézést kért a nyilvánvalóan lehetetlen elképzelés miatt, amely szerint a karóra valaha is lehetne számítógép is egyben. Az mondjuk tény és való, hogy a mai napig nem született olyan okosóra, amely floppy-lemezeket használna; de ki tudja, mit hoz a jövő...?


Forrás: BYTE 1981/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Ha valami hétköznapi elektronikai terméket akartál hirdetni a ’80-as években, nem volt más választásod, mint kivinni a portékát az űrbe. Így járt el a Fuji is, pontosabban az általuk a VHS-hirdetés elkészítésével megbízott Hisashi Saito, mégpedig 1982-ben.

Forrás: Kruma. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egy rendkívül hangulatos illusztráció az igen szórakoztató Coffee Talkból. Oké, nagyon nem retró, de aki kedveli a pixelgrafikát, annak ajánlott a beszélgetős-kávéfőzős játék kipróbálása.

Forrás: Coffee Talk. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A brit játékeladási toplisták állása 1991 karácsonyi szezonjának kellős közepéről. Mint látható, a repülőgép-szimulátorok tényleg rendkívül népszerűek voltak, a lista csaknem egyharmadát e játékkategória foglalja el.


Forrás: Zero #26. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy a Crackdown miért is kapott új nevet Japánban, az vélhetően sosem fog kiderülni – a Riot Act címet ugyanis pont olyan nehéz japánul kiejteni, mint az eredetit. A Monkey Punch (a Lupin the Third mangaszéria grafikusa) által rajzolt új borító hozza a művész jellegzetes stílusát, és sok bajunk nem lehet vele – egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a fekete főhőst sikerült totálisan kifehéríteni...

Forrás: Inside Games. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Már az első Soldier of Fortune-nal sem bántak kesztyűs kézzel a Raven fejlesztői, amikor a betiltási joggal is rendelkező német korhatárábesoroló szervezettől félve átalakították saját játékukat: kivették a vért, a halálkiáltásokat, golyónyomokat és a csonkolást a játékból; sőt, még a valós helyszíneket is átnevezték, így abban a verzióban New Fork és Tokono ad helyet a küzdelmeknek New York és Tokió helyett.

A képeken is látható második rész azonban még radikálisabban átalakult. Az új háttér lényegében összefoglalható annyival, hogy egy olyan párhuzamos valóságban járunk, ahol az androidok átvették a hatalmat a bolygón, de máskülönben semmi nem változott meg – így aztán a játék tényleges sztorija sem alakult át. E verzióban is az amerikai zsoldos John Mullins kergeti a dél-afrikai neonáci Sergei Dekkert, csak épp mindenki szegecselt acélból áll bőr, hús és csontok helyett. (A telepítés alatt, illetve a készítők listáját pörgető felületen azonban még az emberek láthatók.) A vért, a csonkolást és hasonlókat ezért kivették e verzióból, és ehelyett vakuszerű villanásokat kapunk, amikor eltalálunk valakit.

Forrás: Schnittberichte. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Resident Evil 4 első pillanatai, méghozzá rajongói megvalósításban. A művész egy japán Pinky:St márkájú figurát alakított addig, amíg az Leonra nem kezdett emlékeztetni, aztán egy enyhén kultista hangulatú hátteret is kreált köré.


Forrás: Gamer Grandma. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy igen korai, 1996-os tablet, a Mitsubishi AMiTY SP. A gép a Windows 95 egy speciális, fényceruzákhoz tervezett verzióját használta, és ennek megfelelően minden funkcióját lehetett kézírással is használni a jegyzeteléstől az internetezésen át egészen az emailek megírásig bezárólag (természetesen volt virtuális billentyűzet is, de azt is a cerkával kellett kezelni).

Forrás: IPJS Museum. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Egy szinte értelmezhetetlen oldal a Zero magazin egy 1990-es számából. Fent a Wonderland egy reklámja látható, bár erre az újság olvasói nem hiszem, hogy rájöttek, hisz ezt nem sikerült odaírni.

Alul azonban egy még furcsább hirdetés található, amelyet láthatóan a romantika terén önbizalomhiánnyal küzdő fiatalokra szabtak; vagyis tökéletes helye volt egy számítógépes újságban. Igaz, a hívások előre rögzített szöveget eredményeztek, nem pedig egy villámgyosan személyre szabott csóktechnika-terápiát rögtönző szexuálpszichológussal kapcsoltak össze, szóval nagy haszna nem lehetett...

Forrás: Zero #08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.