Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1986, Cape Cod: az amerikai légierő egyik földalatti bázisán Elaine Penney dolgozik egy Cyber 170-es szuperszámítógépen. Ez a rendszer kifejezetten arra készült, hogy az Atlanti-óceánt figyelő amerikai radarokállomásoktól beérkező adatokat valós időben feldolgozva azonnal figyelmeztetni tudjon egy, az országra egy szovjet tengeralattjáróból kilőtt rakétára.
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Steve Juraszek, aki 1981 augusztusában megdöntötte a Defender világcsúcsát, és először ért el (ellenőrzött körülmények között) ötmilliónál magasabb pontszámot. A 15 éves srác két hónapon keresztül edzett naponta az automatával, és 16 óra 34 perces végső menete végén 15.963.100 pontot mutatott a számláló. Kedves édesanyjának kommentárja a nagyszerű eredményre: „bárcsak ilyen lelkes lenne a házifeladattal kapcsolatban is!”
A Defender mai pontrekordja amúgy csak pár ponttal marad el a 80 milliótól – és ez az egyik legrégebb óta álló videojáték-rekord, hisz e fantasztikus teljesítményt Chris Hoffman 1984-ben érte el.
Forrás: VGPavilion. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha floppy-lemezekről kellett cikket írni, már a nyolcvanas években sem lehetett valós termékeket használni illusztáció gyanánt, nehogy elfogultsággal vádolják meg a magazint. Ilyenkor nem volt más lehetőség, mint megkérni valami grafikust, hogy hozzon össze valami látványos képet, amely az adathordozó lemezek világuralmát mutatja meg egyszerű eszközökkel. A fenti összeállítás csak egy apró válogatás ezen képek végtelen sorából. A művészek sorban a következők: Andy Zito, Jeanette Adams, illetve George Hasenbeck.
Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1993 őszén, majdnem pontosan két évvel a reklámozott játék tényleges megjelenése előtt jelent meg ez a hirdetés néhány amerikai magazinban. Mint látható, a Megatech kiadó szándéka ekkor még az volt, hogy eredeti címmel és történettel adja ki a játékot – pedig az 1995-ben Knights of Xentar néven megjelent program végül minden téren mást kínált. Valószínűleg pontosan ez volt a hatalmas késés oka: szinte a nulláról újra kellett írni az egész programot.
Forrás: Computer Gaming World #110. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Perfect Dark is azon játékok közé tartozik, amelyek minden régióban eltérő borítót kaptak. Hiába ízig-vérig brit fejlesztés a játék, elsőként az amerikai kép készült el: Kev Bayliss művészeti vezetőnek egy munkanapja volt, hogy az amerikai Nintendo számára leszállítsa a borítóra szánt képet. Mivel a főszereplő ekkor még csak papíron létezett, Bayliss egy alaposan bezoomolt és a címhez illően sötét képet dobott össze, amelyre rápakolta az egyik már kész fegyver-rendert is. Az európai dobozkép hónapokkal később készült, így azon Joanna Dark már úgy néz ki, mint a játékban, illetve a végleges reklámokban.
A japán verzióhoz azonban a Rare-nek semmi köze nem volt, azt a helyi Nintendo-marketing dobta össze. A radikálisan eltérő design annak köszönhető, hogy mivel a főszereplőre utaló Perfect Dark cím szójáték teljesen lefordíthatatlan japánra, a programot átnevezték: annak címe Aka to Kuro, azaz „Vörös és Fekete” lett. Egészen az utolsó hónapokig ezen a címen futott az FPS, és az összes reklámanyag is ennek megfelelően készült el – majd mikor az utolsó pillanatban a játék mégis visszakapta eredeti, angol címét, már senkinek sem volt kedve újrarajzolni, esetleg újrafotózni a már kész címlapot. És ez nem is rossz döntés: valami egészen különleges hangulatot áraszt a japán borító.
Forrás: The Cover Project. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha jól tudom, a szakma csak „shag carpet” néven ismeri ezt a szőrös szőnyegfajtát. Érdemes megfigyelni, ahogy a rutinos fényképész elrejtette a kábeleket; no meg azt is, hogy az úr milyen szép csatos cipőt visel a lakásban. (És frizurát...!)
Forrás: Playboy 1973/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A kép a Japanese Creator’s Association nevű szervezet 1984-es évkönyvéből származik; igaz, ez pont a brit George Underwood alkotása. Konkrétan videojátékhoz persze nem kapcsolódik, de annyira tetszett a Halálcsillag-lámpa, illetve a félbehagyott sith csoki, hogy nem bírtam otthagyni.
Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Viewpoint Neo Geo-verziója alighanem minden idők legdrágább játéka volt (nyilván nem a gyűjtői és egyéb extra verziókra gondolok), hisz 1993-ban Nagy-Britanniában 225 fontos áron került forgalomba. Azóta sem lett olcsóbb, az Ebayen ma a legtöbb dobozos verzió 100 ezer forint felett van – de ha tökéletes állapotú példányra vágyunk, hát azt félmillió alatt nem nagyon ússzuk meg.
Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár általában inkább a Capcomot másolták riválisai, ez a jobbára elfeledett NES-játék bizony egy pofátlan Rolling Thunder-klón volt. A legfőbb eltérés a két program között a túszmentés előtérbe helyezése; ezt meg a Shinobiból vették át a fejlesztők. A sok lopás amúgy egy egész jó játékot eredményezett; noha az biztos, hogy a Code Name: Viper nincs fönt senki NES-es toplistáján, a Capcom neve valamilyen szinte tényleg garancia volt a minőségre. A játék nem volt csúnya, az irányítás jól működött, és nem volt játszhatatlanul nehéz sem – temérdek olyan oldalra scrollozós akciójáték akadt az első Nintendo-konzolon, amelyekről ezek sajnos nem voltak elmondhatók.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A legelső években a videojáték nem csak a fiatalok hobbija volt: a korábban nem látott intenzitást, teljesen új szórakozási lehetőséget kínáló gépek az új kütyük iránt érdeklődő középkorúakat is megszólították – rengeteg anekdota szól például az Asteroids kedvéért ebédszünetüket étkezés nélkül eltöltő üzletemberekről. Ez az 1985-es, Coloradóban készült kép bizonyítja: a játéktermek néha még ekkor is vonzották a „komoly” vendégeket.
Forrás: CNET. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella