Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az cseppet sem lep meg, hogy az amerikai röplabdások 1988-ban, olimpiai aranyuk megszerzésének évében rengeteget játszottak NES-sel, de azon meghökkentem, hogy a csapatkapitánynak igen erősen magyaros neve volt. Egy sportújságíró biztos tudna erről érdekes sztorit mesélni, én megelégszem az interjú átnyújtásával.
Forrás: Nintendo Power #004. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A korai játéktermi etikett a gyakorlatban: ha akartál játszani egy már foglalt géppel, egy negyeddollárost kellett a gépre helyezni, amolyan foglalóként. Nem csak a rossz környéken verték nagyon meg az embert azért, ha ezt a sorrendet felrúgta...
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Wolf. David Wolf.
Nem, Bond neve nélkül egyszerűen nem működik a dolog, és bizony ez az egész játékról elmondható. A Dynamix első (és a viharos sikertelenség után egyben az utolsó) interaktív mozija valójában nem ebbe a kategóriába tartozik. Lényegében egy mai szemmel nézve mind a látványt, mind a dramaturgiát tekintve borzalmas, ám megjelenésekor kifejezetten igényesnek tartott titkosügynökös filmről van szó, amelyben hat (6!) teljes darab akciójelenet kapott helyet. A sztoriba vagy a párbeszédekbe nincs beleszólásunk, és bár néhány magazin bekajálta a filmes körítést, ma már szinte játszhatatlan önparódiává avult szegény program.
Forrás: Computer Gaming World #064. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Érdekes módon a hirdetés nem beszél arról, hogy a Street Fighter II DOS-os átirata valami egész elképesztően ótvar lett; akármi is legyen az a Rozner Labs Software Group, borzasztó portolási munkát végeztek. A két gombra szűkített irányítás egy rendes billentyűzettel szerelt gépen minimum furcsa, de hogy miért kellett egy rakás, ekkorra már tökéletesen kiegyensúlyozott mozgást önkényesen megváltoztatni, azt már végképp nem tudom megérteni. Az ugrások fizikájától a tűzgolyók viselkedésén át minden megváltozott, és persze minden a rossz irányba alakult – és ennek köszönhetően az AI által irányított Dhalsim szinte legyőzhetetlenné vált.
Forrás: Computer Gaming World #112. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Egy ritka csemege: az ausztrál játékeladási toplisták 1993 végéről. (Legalábbis az akkori legnagyobb ausztrál játékbolt-hálózat felmérései szerint.) Konzolon a Mortal Kombat a király, de e játék mögött a sportjátékok uralják a mezőnyt – PC-n viszont ennél jóval változatosabb a körkép.
Forrás: Hyper #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az agyam felfogja, hogy ez a TI 99/4A mikroszámítógép reklámja, a szívem azonban nem hagyja, hogy ne apa szerkójáról beszéljek! Nem tudom, hogy itthon mi számított a lehető legmenőbb otthoni ruhának, de 1983-ban Franciaországában kétségtelenül ez volt a maximum, amit ki lehetett hozni a divatból.
Forrás: Tilt #003. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nyilván nem a Bungie volt az, akiknek először jutott az eszébe, hogy a japán oni, azaz démon szó parádésan hangzó játéknév is lehetne – a Banpresto például a Kishin Kourinden Oni címmel már kiadott egy SNES-es szerepjátékot. Ez a XIII. századi Japánban, a videojátékok által igen ritkán meglátogatott Kamakura-korszakban játszódott, és a valós történelmi események mellé tömegesen használt fel mítikus lényeket, mágiára képes karaktereket és egyéb fantasy RPG-kellékeket. A játéknak két évvel később, 1996-ban született meg a folytatása: a Bakumatsu Kourinden Oni pár évszazadot ugorva már az Edo-korszakban (1600-1868) kapott helyet; ebben már az ország lelki energiájára törő nyugati hódítók voltak a fő ellenfelek.
Forrás: Dengeki Super Famicom 1994/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Még hogy Castelian; ez itt kérem a Nebulus! Sőt, e remek játék neveinek megkavarása ezzel még nem is ért véget: az amerikai számítógépes verziók a Tower Toppler címet viselték, Japánban pedig Kyorochan Land néven jelent meg a program.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #024. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Aligha tévedek sokat, ha az 1978-ban piacra dobott Exidy Sorcerer elnevezésében Dungeons & Dragons-hatásokat vélek felfedezni, már csak azért is, mert ahogy ez a hirdetés is jelzi, a programokat az elszántabb marketingesek képesek voltak spellnek, azaz varázslatnak nevezni. Az efféle programírói pályázat akkoriban nem volt ritka, hisz a mikroszámítógépeket megálmodó mérnöki csapatoknak a legritkább esetben volt csak kapacitása és képessége arra, hogy mintegy mellékesen professzionális programokat is ontsanak magukból. Ha a gép sikeres lett, ezt megtették a profi kiadók – ha azonban az indulás nem volt elsöprő (és a Sorcerer bizony így járt), akkor muszáj volt szoftvereket tarhálni a néptől. Az már más kérdés, hogy illett volna talán fizetni ezekért; merthogy a spec work mind akkor, mind ma undorító kizsákmányolás...
Forrás: BYTE 1979/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha lenne egy „your” is a szlogen előtt, teljesen biztos lennék benne, hogy ez valami kevéssé ismert, ámde annál perzselőbb brit káromkodás.
Forrás: Compute #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella