Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Sötétkék háttéren fekete betűk, funkciótlan, ámde igen színes négyszögek a páncélon, vörös festékkel virtuálisan berácsozott jobb kéz, egy Corporation nevű vállalat – azt hiszem, elértük a cyberpunk maximumát...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ha létezett valaha anarchista videojátékos magazin, az a Hardcore Computist volt, amelynek szerkesztői egyfajta antikapitalista eszközként kezelték a két korábbi fanzin összeolvasztásával létrejött új lapot, és ennek keretei közt elsősorban a korlátlan szoftvermásolás legalizálása mellett érveltek. A néha már filozófiai mélységekbe kalandozó cikkek mellett ez abban fejeződött ki, hogy igen részletes leírásokat adtak a korszak legfontosabb játékainak warezolásához – itt például az első Wizardry legendás másolásvédelmének feltöréséhez adnak segítséget.
Forrás: Hardcore Computist #03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A riasztóan nem az emberi anatómiát felidéző festmény már a Myth: History in the Making második verziójához készült. Az eredeti 8-bites verziók (Commodore 64, ZX Spectrum, Amstrad CPC) egy XX. századi névtelen gyerkőcöt tettek meg főszereplőnek, neki kellett korokon át megvédenie a bolygót a Dameron nevű sötét angyal seregeitől. Amigán azonban férfiasabb körítést adtak a háborúnak, így ott a játékos a időszámításunk előtt élt kelta harcost, Ankalagant tudta irányítani. Ezen túl semmi nem változott, csak a borzasztóan gagyi eredeti borító helyére érkezett az oldalt is látható új Konan-imitáció.
Ez a hasonlat amúgy annyira megállja a helyét, hogy a NES-kiadás egy licenszeléssel később már szimplán Conan néven került a boltokba.
Forrás: Zero #20. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az igényes, magára sokat adó (és persze dúsgazdag) úriember ezekkel a videokamerákkal tudta megörökíteni az őt nyilvánvalóan nagy számban körbevevő ledér nők tömegét a hetvenes évek elején.
Forrás: Playboy 1972/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Mielőtt beköszöntött volna az 1980-as évtized, és azzal a high-tech éra, a képdigitalizálás, és főleg a színes képdigitalizálás finoman szólva sem volt egy könnyű feladat...
Forrás: BYTE 1978/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nindzsa harcos helyett egy szántóvető Luke Skywalkert lát ebbe az illusztrációba! Persze emellett figyelhetünk arra is, hogy 1983-ra a Pac-Man akkora szeletett hasított ki magának a videojáték-piacból, hogy a „PAC-játék” saját stílusnak számított – és a célratörően elnevezett Progammer’s Guild rögtön két ilyennel is betámadta a Dragon 32 mikroszámítógép jobb szoftverekben reménykedő tulajdonosait.
Forrás: Dragon User #04. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Az Amtix magazin kizárólag az Amstrad számítógépek híveinek szólt, aminek volt egy olyan következménye is, hogy a legtöbb játékról csak akkor tudtak írni, amikor az már rég lement Commodore 64-en vagy más platformokon. Ennek köszönhetően viszont már minden játékhoz azonnal tudtak végigjátszást vagy térképet biztosítani, hisz azokkal korábban mások már megszenvedtek. A magazin ráadásul nem spórolt a grafikusokon: a térképek megrajzolásához többször is a korszak (legalábbis Nagy-Britanniában) legendás magazinborító-festőjét, Oliver Freyt bérelték fel, aki például a Dun Darach világának megrajzolásával is fantasztikus munkát végzett
Forrás: Amtix #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár 1990-ben, e hirdetés publikálásának évében megjelent egy Dragon Lord nevű szerepjáték-szerűség, az itt promotált Star Tribes: Myth of the DragonLord sosem került a boltokba. A játékról ez az összes fellelhető információ, így csak ábrándozni lehet arról, hogy milyen program is született volna ezek alapján a legnagyobb korábbi sikerüket egy sakkjátékkal arató Spinnaker stúdiónál.
Illetve nem: 2018-ban egy egykori BBS-eken megosztott képeket tartalmazó CD-ről véletlenszerűen posztoló Twitter-bot (ennél cyberpunkosabb mondatot még sosem írhattam le, ezúton is köszönöm minden érintettnek!) kiköpött egy képet ebből az elveszett játékból. Ebből kiderült, hogy egy alaposan átalakított verzió Laser Lords néven végül napvilágot látott CD-i platformon. A lemezen a kutatók további három (1, 2, 3), feltételezhetően a fejlesztők által posztolt képet is találtak a programból.
Forrás: Computer Gaming World #069. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ahhoz képest, hogy a hardver sosem készült el (vagy legalábbis boltokba nem került), az ASG Technologies által az 1994-es nyári CES-en bejelentett Video JukeBox a promóciós képen gyönyörűen néz ki. A hardver a füstbe ment tervek szerint Mega Drive-hoz, Mega CD-hez, SNES-hez és a hat jó játékkal összesen nem rendelkező Atari Jaguarhoz készült volna el. Merthogy ez lényegében egy hat cartridge-et vagy CD-t tartalmazó játékváltó alkalmatosság lett volna, hogy még kevesebbszer kelljen felállni a kényelmes fotelből.
Forrás: Vide Game Ephemera. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy közepes Famicom-játék, a bármiféle licensz nélkül is felismerhetően a Forma 1 izgalmas 1988-as évadát feldolgozó World Grand Prix: Pole to Finish.
A kiadó Data East amerikai szárnya úgy vélte, hogy e programból a megfelelő jogokkal együtt még kisülhet egy szép siker is, így nekiálltak kompatibilis, licenszelhető sportolókat keresni. (A teljes versenyszéria jogainak megvétele a magas ár miatt szóba sem került.) Ki tudja miért, Forma 1-es pilótát nem találtak a nemes feladatra, így jobb híján az Indycarban szereplő Al Unser Jr-t igazolták le. Választásukat nem is próbálták meg magyarázni, így egy igen fura, hibrid programot kaptunk, amelyben keveredtek a kétféle versenyosztály szabályai. Az Al Unser Jr.’s Turbo Racing még e fura döntés ellenére sem lett kiugró siker, bár a NES legsikeresebb időszakában teljesen megbuknia sem sikerült.
Az európai kollégákat azonban hidegen hagyta a fura nevű, a kontinensen teljesen ismeretlen versenyző; olyannyira, hogy nálunk végül szimplán Turbo Racing néven jelent meg a program.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #012. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella