Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Aztán, ahogy az lenni szokott, a világbéke nem tartott örökké, és a harcoló felek egyike kiborgot küldött vissza az időben: 1997-ben meg kellett ismerkednünk a kegyetlen kibertojással!

Forrás: PSX Datacenter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A képen néhány valódi harcművész színész arcvonásait rejtettük el – vajon megtalálod őket?


Forrás: ACE #15. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Gradius-sorozat névmizériája a széria első éveiben szinte követhetetlen volt. Ennek ellenére mi most végig fogjuk követni!

1985 – megjelenik a japán játéktermekben a Gradius, melynek fejlesztése még Scramble 2 néven indult.
1986 – az európai kiadás ismeretlen okokból a Nemesis címet kapja, mind játékteremben, mind pedig a mikroszámítógépes portoknál.
1987 – megjelenik az első folytatás, mégpedig kizárólag MSX-re; a program Japánban a Gradius 2, Európában pedig a Nemesis 2 nevet kapja.
1988 – elkészül az igazi játéktermi második rész, Japánban Gradius II: Gofer no Yabou címmel, Európában pedig Vulcan Venture-ként.
1988 – boltokba kerül a ’87-es játék folytatása is, megint csak MSX-re, őrült módon Gradius-brand nélkül, Gofer no Yabou: Episode II néven.
1989 – ez utóbbi játék megjelenik Európában is, az egyszerűség kedvéért Nemesis 3: The Eve of Destruction címmel.
1990 – a Game Boy is megkapja a Vic Vipert, de már Japánban is a szimpla Nemesis nevet használva.
1991 – a kézikonzolos kiadás folytatást kap, melynek Japánban Nemesis II, Európában pedig Gradius: The Interstellar Assault a címe.

A fenti hirdetés az 1988-as MSX-kiadást, a Gofer no Yabou: Episode II-t népszerűsítette.

(Esetleg érdemes említést tenni arról is, hogy 1986-ban megjelent a Gradius kétfős móddal is felruházott félfolytatás-mellékszála a játéktermekben, amely a Salamander címet kapta. A remixelt amerikai verzió már a Life Force néven jelent meg, aztán Európában bezárult a kör a Salamander: Life Force kiadásával.) (Aztán az átalakított nyugati kiadás a biztonság kedvéért Life Force címen megjelent Japánban is.)

Forrás: MSX Magazine 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


A nyolcvanas évek elején még lehetett igazi csodákat találni a videojátékos magazinok fekete-fehér, általában aprócska cégek reklámjaival, illetve a keres-kínál rovat ajánlataival teli oldalain. Itt például a minden bizonnyal alig pár főt foglalkoztató Holdco próbálja fura játékait és még furább nyereményjátékait a játékosokra sózni. 1982-ben a pőre női valóság feltehetően sokkolóan hatott az olvasókra, pedig volt még érdekesség az oldalon.

A Sign of Hadrin játék marketingjének részeként például ezer fontot ástak el valahol Nagy-Britanniában; ez igazi vagyon volt, hisz ebből 83 példányt lehetett volna vásárolni az egyszeri random labirintusgeneráló szoftverből, amit igen cselesen, teljes értékű játékként próbáltak meg eladni...

Forrás: Computer & Video Games #006. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Larry Dunn remekbeszabott fényképe egy olyan cikk felvezetője volt, amely az Amigába való merevlemez-szerelés rejtelmeit világította meg sok-sok fotó és gyakorlati tippek segítségével.


Forrás: Amiga World 1989/03. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Capcom brit kirendeltsége többek között ezzel a hirdetéssel próbálta népszerűsíteni a legelső Resident Evilt. A hirdetés valószínűleg még cégen belül is többeknél kiütötte a biztosítékot, mert azóta a „bloodbath” szót igencsak realisztikusan értelmező reklámot jobbára még az internetről is sikerült letakarítani. A fenti verzió egy betiltott reklámokkal foglalkozó újságcikkből származik.

Forrás: Total Control #02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


„Elég kemény vagy?”, teszi fel a kérdést a Jaleco Street Fighter II-klónja már a címében is.

Illetve... ez a kérdés azért nem ilyen egyszerű: a játék Amerikában a Hey Punk! Are You Tuff E Nuff? címet viselte, amit az európai iroda talán érthető okokból Tuff E Nuffra rövidített. A japánok még ezt sem merték meg átvenni, így ott a barátságos Dead Dance cím volt a borítóra írva.

Sajnos a játék e maradandó címhez nem igazán tudott felnőni, bár azt el kell ismernünk, hogy böszme vállvédők és homlokpántok tekintetében mindenképpen mennyiségi éllovasnak nevezhetjük.

Forrás: Super Play #13. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.

Amikor jön valami technikai forradalom, automatikusan megjelennek az újrakiadások is – a CD-k megjelenése is ezzel járt, még akkor is, ha a legtöbb így újrakiadott játék lényegesen nem lett jobb az eredetinél. A Comanche és a WolfPack a kivételek közé tartoztak, hisz a jószerivel felesleges élőszereplős, illetve animált videók mellett új küldetések tucatjai is vártak a vásárlókra.

Forrás: Computer Gaming World #117. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A magazin egy szimpla, begépelős kód formájában megjelenő labirintus-játékhoz készíttette ezt a remek illusztrációt a Kool-Aid Man-cosplay közben lekapott szörfös Bruce Bannerről.


Forrás: Computer & Video Games #021. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.