Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy vidám pillanat a Rutgers egyetem szerverszobájából. Az 1966-os fotón egy IBM 7040 számítógép, illetve az azt kiszolgáló tucatnyi mágnesszalagos adattároló egység látható, két tanárral, illetve néhány professzionális figyelmeztető táblával egyetemben.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 16 hozzászólás van.
A jugoszláv Galaksija magazin címlapon hozza a (négy évvel korábban feltalált) nagy magyar újdonságot, a Rubik-kígyót. Ezen túl érdemes kitérni az érintőceruzás, óriási színes monitorral szerelt tervező számítógépre is, ami 1981-ben a vasfüggöny ezen oldalán finoman szólva sem lehetett gyakori látvány...
Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Azt hinné az ember, hogy Michael Jordan életében a megannyi dokumentumfilm után már nem sok ismeretlen dolog akad, de meg kell vallanom, én nem tudtam róla, hogy húszéves korában ő volt minden idők legunottabb Ms. Pac-Man-játékosa...
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Natsume kolosszális szerencséje, hogy a „scat” kifejezés semmi undorítót nem jelent, így játékuk címe láttán senki nem vonja fel a szemöldökét... Ezen felül persze érdemes észrevenni a kidolgozott háttértörténetet és az eredeti karakterneveket is.
Forrás: Nintendo Power #023. A bejegyzéshez jelenleg 19 hozzászólás van.
Mi is lehetne annál jobb, mint legyőzni a gonosz varázslót és kiszabadítani rabságából a gyönyörű hercegnőt? Ugyanezt ötször végrehajtani egymás után! A Knight Force nagyjából ezt tudja: a nemes lovagnak öt idősíkon kell leszámolnia a metálos nevű Red Sabbath mágus klónjaival, és végül ki kell szabadítania Tanya hercegnőt is.
Mind az öt korszak (értsd: az öt pálya) eltérő veszélyeket rejt: az őskorban ősember, a középkorban középember lovagok, a modern New Yorkban pedig realisztikusan punk hordák és óriási polip várja kardos-láncinges hősünket. A koncepció nyilván elsülhetett volna nagyszerűen is, de sajnos az irányítás és a változatosság terén pocsékul teljesített a Titus programja.
Forrás: Amiga Format 1989/09. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Hölgyeim és uraim, íme, a negyedik dimenzió!
Forrás: Creative Computing 1977/09. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.
Bár ma már a cég saját történelemkönyvei is megfeledkeznek róla, a tény ettől még tény marad: a kilencvenes években a Logitech nem csak egérben utazott, de a hangkártya-bizniszben is nyakig benne voltak, keményen küzdve a Creative Labs-féle SoundBlaster egyeduralma és kvázi szabvánnyá válása ellen. A háborút aztán elveszítették, de ettől még a SoundMan hangkártyák jó választásnak számítottak
Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
A Konami egyik kevésbé ismert játéktermi játéka angolul a Jail Break nevet viselte, hiszen megszökött fegyencek százait kellett benne kímélet nélkül agyonlőni. A japán eredeti (Manhattan 24 Bunsho címmel) az e hirdetésben is használt remek illusztrációval felmatricázva került a játéktermekbe. Mivel ezúttal az európai számítógépes verziókat maga a Konami terjesztette, nem kellett új borítót tervezni; viszont azon jól el lehet rötyögni, hogy ezeken a platformokon miként sikerült a kevéske pixellel és színárnyalattal lemásolni a rendőr fizimiskáját (Amstrad, Spectrum, C64).
Forrás: Gamest #001. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A Sega Power magazinra mindig jellemző volt, hogy hivatalos artworkök használata helyett inkább saját grafikusukra bízták az illusztrációk elkészítését. Nem tudom, hogy a tényleges munkát az impresszumban Art Editor ranggal említett Kevin Hibbert végezte-e, de más célpont híján én bizony őt hibáztatom Ax, Tyris és Gilius e példátlanul kegyetlen megalázásáért.
Forrás: Sega Power #13. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Tomb Raider előtt senki nem tudta, hogy miként is lehetne külső nézetes akciójátékot készíteni, de a probálkozókat ez az apró tény nem állította meg. Ennek a folyamatnak az eredménye volt a már szinte játszhatatlanul ócska Virtuoso is, amely lényegében egy Doom-klón volt (egy borzalmas Doom-klón), csak épp a fegyverek helyett a főszereplő rocker háta lógott be a képernyőre, kitakarva minden érdekeset, néha még a célkeresztet is. Ennek hibáját érezhették a fejlesztők is, mert amikor lövünk, karakterünk letérdel, hogy a játékos tudjon célozni – apró hiba, hogy ilyenkor nem lehet mozogni, ami egy ilyen játékot azonnal tönkretesz. Mit kell még tudni a Virtuosóról? Nem lehet fegyvert váltani vagy futni, végtelen töltény van, nem lehet egérrel forogni, nincs multiplayer, és az engine korlátai miatt minden pálya teljesen lapos, még emelkedők sincsenek!
A cím és a főszereplő a háttérsztoriból jön: a játékos a Thai Dyed Suicide nevű szupersztár metálzenekar gitárosát alakítja, akit nem érdekelnek a bugyidobáló rajongók, a drogok meg a szex helyett pedig a turnék során inkább a hotelszobájában játszik egy menő VR-játékkal.
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella