Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Korábban már láttuk, hogy az üzenetrögzítő kifejezés feltalálása előtt egy cég phone butler néven próbálta elterjeszteni korai, 1974-es készülékét – most pedig az derült ki, hogy egy évvel korábban ugyanezt phone-mate néven hirdette a hasonló nevű vállalat. Valamiért ez sem terjedt el... pedig még a menő francia telefonokkal is kompatibilis volt.

Forrás: Playboy 1973/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár elsőre nem tűnik fel, a Non-Linear Systems által 1982-ben piacra dobott Kaypro II számítógép a hordozható PC-k legelső generációjához tartotott – a képen is látszó bőrkapcsok fogták össze a masinát csukott állapotban. Noha több újság is  konzervdoboznak csúfolta a 13 kilós, igen stabil fémházba rejtett gépet, a Kaypro II egész népszerű lett a sokat utazó üzletemberek között. A gép azonban vitathatatlanul azzal került be legtöbbször az újságokba, hogy Arthur C. Clarke imádta a gépet: a 2010: Odyssey Two könyvet is ezen írta, majd az ez alapján készülő film forgatókönyvét is egy ilyen masinán szerkesztette át Peter Hyams rendezővel együtt – az extra ebben pedig az volt, hogy Clarke Srí Lankán, Hyams pedig Los Angelesben élt, az online, kollaboratív szövegszerkesztés pedig 1983-ban tényleg elképesztő teljesítménynek számított.

A képen levő példányon épp az Infocom egyik kevésbé ismert szöveges kalandjátéka, a Starcross fut.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Korábban is láttuk már, hogy a Game Fan magazin tördelője, mondjuk úgy, lelkesen nonkonformista módon áll munkájához, és erre most itt van a következő bizonyíték: a 98 szóból álló előzetes tele van szinte azonos képekkel, egy eltorzított artworkkel és egy szinte olvashatatlan szövegdobozzal. Szép munka!


Forrás: Die Hard Game Fan 1993/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Final Fantasy történetének megírása során sok más játékot is megemlítettem a Square korai éveiből, így a figyelmes olvasónak nem lehet teljesen ismeretlen az Alien 2: Aliens című program sem. A csodálatos cím mellett figyelemre méltó az is, hogy ez mennyivel jobb volt, mint az Activision által fejlesztett és kiadott Aliens: The Computer Game, amely egy szimpla minijáték-gyűjtemény volt. A Hiromichi Tanaka által tervezett játék a képek alapján talán valami Metroid-szerűségnek tűnhet, pedig „csak” egy lineáris akciójáték volt.

Forrás: MSX Fan 1987/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A „Kanaomi film kaland”, ahogy legtöbben a Goonies II-t ismerjük, egy pompás NES-játék volt, és e remekbeszabott tippcsokornak a segítségével a végigjátszás sokkal könnyebbé vált. Vagy nem; de legalább az kiderül belőle, hogy a Diving-öltönyt pontosan hol is lehet megszerezni. Igazán sajnálom, hogy az e magazinra oly jellemző szigorú szerkesztői figyelem ellenére véletlenül angolul maradt az oldal fele – azt hiszem, mind örültünk volna, ha a fordító valahogy megpróbálkozik e szavakkal is...

Forrás: Club Nintendo Magazin 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

A „fura marketingötletek” rovat újra lesújt: ki gondolta volna, hogy a Sony az e hirdetés megjelenésekor már másfél évtizedes múltra visszatekintő szundi-gombot az Ödipusz-komplexus segítségével akarja majd a Playboy-vásárlókra sózni?

(Az első szendergés-funkció a GE által gyártott 1956-os Telechron ébresztőórákkal került piacra; igaz, akkor még snooze helyett drowse volt a neve.)


Forrás: Playboy 1970/05. A bejegyzéshez jelenleg 19 hozzászólás van.


A két állítás közül legalább az egyik igaznak bizonyult; pedig ez az arány a nyolcvanas évek elejének bátor játék-szlogenjei esetében átlagosan sokkal alacsonyabb volt. Kétlem, hogy a Spare Change akár egy nyamvadt kaccanást, vagy legalább egy felhorkanó, enyhén vidám szusszanást kiváltott volna játékosaiból, de az biztos, hogy az eredeti Lode Runner számomra meghódíthatatlan, őrülten nehéz akadály maradt.

Forrás: Antic 1983/10. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A NASA már 1980-ban is igen impresszív adatkapacitással rendelkezett – a hivatalos kézikönyv szerint minden egyes, a képen tömegesen sorakozó CDC 844-2 blokk 708 millió bitet, azaz 88 MB adatot tudott tárolni.

Forrás: NASA. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.

Minél több időt töltöttem e Times of Lore-reklám részleteit szemlélve, annál hangosabban kacarásztam. A melltartót viselő, gyanús kinövésekkel teli, sorvadt lábú barbár, illetve a tekintélyes köldökkel rendelkező, bumburnyák-fejű troll küzdelme minden, csak nem az az epikus csata, aminek a grafikus feltehetően megálmodta azt.


Forrás: The One #05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A kilencvenes évek elején, még mielőtt az Electronic Arts úgy istenigazán belevetette magát a sportjátékok termelésébe, a szektor egyik legfontosabb alakja az Acclaim volt. Igaz, ők kizárólag az Amerikában népszerű sportokra koncentráltak, így máshol nem voltak igazán ismertek programjaik – az erősen hullámzó minőség mellett valószínűleg pont ez vezetett e szériák kipusztulásához.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #039. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.