Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Bell telefontársaság San Francisco-i központjában készült a fotó, mégpedig azon az emeleten, ahol a távolsági hívásokat kapcsolták össze az operátorok. Az 1958-as fénykép nem csak azt mutatja meg, hogy ez a lenézett szakma kizárólag nőket foglalkoztatott, de arra is, hogy szigorúnak tűnő felügyelők figyelték a beosztottak minden mozdulatát.
Forrás: White Dog Blog. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Erősen kattintékony címeket vonultat fel a digitális erotikával foglalkozó Future Sex magazin első száma; na de azt ki gondolta volna, hogy a szex jövőjét a konyhakéssel szerelt hölgyek jelentik?
Forrás: Future Sex 1992/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az 1981 óta jármű-szimulátorokon dolgozó Rediffusion végül csak nem lépett át a szoftveripar szórakoztató ágába, és komoly játékait nem tette elérhetővé civilek számára*. Ennek oka feltehetően az volt, hogy az eleinte pilótaképző eszközöket gyártó céget hamar felvásárolták, majd adták-vették a különféle katonai beszállítói vállalatok. Ma az eredeti vállalat a francia Thales tulajdonában van, és Thales Training & Simulation néven készíti katonai és civil járművek kiképző szimulátorait.
*A cég által kifejlesztett hidraulikus rendszerek jóval később néhány Disneyland-látványosságban azért megjelentek, jelenleg a Star Tours és az Iron Man Experience dolgoznak Thales-fejlesztésű eszközökkel.
Forrás: Big K 1984/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Forrás: ST Format 1989/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Meglehetősen régi esport-bajnokság döntőjét láthatjuk a képen: az amerikai haditengerészet aeronautikai irodájának irodistái készülnek az 1926. április 15-én megrendezett gyorsgépelési viadal döntőjére.
Forrás: Library of Congress. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Többször beszéltünk már a korai 3D-s renderkorszak gyötrelmes látványvilágáról, és az egyébként egész jól játszható Shellshock borítója tökéletesen illusztrálja a shaderek, sőt, néha textúrák nélküli poligonok grafikai szegénységét.
Forrás: Official PlayStation Magazine (UK) 1995/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ah, szóviccek! Kétségtelenül a humor osztrigái*.
1993-ban John Byrne író és humorista** gondolta úgy, hogy ő már mindent tud ezekről a társadalomromboló és ostoba videojátékokról, amit csak ember tudhat, és így ő a legtökéletesebb személy rá, hogy ezeket tintával és maró gúnnyal töltött pennája végére tűzze. Sajnos Byrne úr tévedett, hisz mindössze egyetlen dolgot tudott a témáról, és azt is annyira rosszul, amennyire rosszul egy dolog csak tudható: a számítógépes játékok neve Nintendo. Ebből az egyetlen információtöredékből a derék író 94 oldalt hozott ki, mégpedig jobbára a fenti válogatás színvonalán kacagtatva olvasóközönségét.
Hogy a kiadó miért adta a kötetnek a Mirthful Kombat címet, amikor abban egyetlen Mortal Kombat-célzás sem volt, az a világtörténelem legnagyobb rejtélyei közé tartozik.
*már ami a takonyállagúságot illeti
**haha!
Forrás: 1900-HOTDOG. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár nekem a reklámból nem volt egyértelmű, az AmigaVision lényegében egy prezentációkészítő szoftver volt, amellyel digitalizált videókat és képeket, MIDI zenéket és szövegeket lehetett forradalmi multimédiás módon egy fájlban együtt megjeleníteni. A cél a Macintosh, illetve az ott használt HyperCard-rendszer trónfosztása volt, de hiába a lelkendező kritikák, ez nem sikerült. (Ezen valószínűleg nem segített, hogy az AmigaVision 150 dollárba került, míg a HyperCard ingyenes volt.)
Forrás: Amiga World 1990/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Alien Trilogy először Mega CD-re, majd Sega 32X-re készült, de a fejlesztést végző Probe végül úgy döntött, hogy a korai konzolos FPS-nek erősebb gép kell, és áttették a projektet Saturnra. Igaz, a komplex architektúrával nem tudtak megbirkózni, így a játék csak egy processzort használt a rendelkezésre álló két központi SH-2-ből.
A játék az első három film történetét kísérli meg elmesélni. Igaz, e próbálkozás totális kudarchoz vezetett: a programban Ellen Ripley egy egyszeri hivatásos katona, akinek mindhárom nagy kalandja az LV-426 bolygón játszódik.
A helyzet csak a cenzúrázott német verzióban jobb, ahol minden emberi ellenfelet xenomorfra cseréltek, de hogy a játékegyensúly ne boruljon ettől meg, ezek az alienek lőszert és fegyvert azért maguk mögött hagynak, amikor végeztünk velük...
Forrás: Ultimate Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Úgy tűnik, a M*A*S*H vásárlói közül egy sem akadt, akinek lett volna valamire való ötlete arról, hogy a koreai háborús orvosi tévésorozatot miként lehetne még jobban videojátékosítani – merthogy hiába a sok felajánlott értékes díj, a széria alapján a mai napig nem készült több hivatalosan licenszelt játék.
Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1983/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella