Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az első PlayStationre 1999-ben különösebb visszhang nélkül megjelent, Japánon kívül jószerivel ismeretlen szerepjáték, a Meremanoid borítója (a céges és egyéb logók nélkül). A címnek megfelelően az egész játék a tenger felszíne alatt játszódik, és csapatunkba a felszín alá tévedt férfi főhős mellé kizárólag csinos hableányok csatlakoznak. A történetet az első három Final Fantasyt is jegyző Kenji Terada írta, a karaktereket pedig az e képet is rajzoló Akihiro Yamada tervezte – azonban mindezek ellenére a program sajnos meglehetősen unalmas lett, ráadásul játék közben igen csúnya is.


Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy fantasztikus Populous II-hirdetés 1992 legvégéről. Mivel a cég előző programja, a kiadói nyomásra túl hamar kiadott Powermonger a vártnál kisebb sikert aratott, Peter Molyneux és legénysége közel két évig dolgozott a Populous folytatásán, és ennek meg is lett az eredménye: egy igazi klasszikus született.

Forrás: Computer Gaming World #102. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy német Loewe BTT 510 számítógép, illetve mögötte egy 1988-hoz képest gyönyörű televízió ugyanattól a cégtől. A BTT 510-ből ugyan több százezer darabot adtak el, de elsősorban nem „civil” felhasználóknak, hanem állami szervezeteknek (például a német postának) és nagyobb cégeknek. A beépített telefonból is megtippelhető talán, hogy e masinák fő erénye a hálózati kommunikáció volt – németül BTX, angolul videotex volt a neve a rendszernek, ami tulajdonképpen egyfajta interaktív teletextként működött. A termináloknál nem csak a központi adatbázisokba lehetett bepillantani, de ügyeket is lehetett intézni a telefonvonalon keresztül.


Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ha a gép agresszívan lép fel ellenünk, mi se szégyelljünk támadóállást felvenni! A Defenderrel küzdő fiatalember képe 1981-ben vagy 1982-ben készült.

Forrás: Stanford University Libraries. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

JavaScript? Python? Esetleg Ruby? Netán C++? Ha az ember 1985-ben programozott, teljesen más programnyelvek álltak a rendelkezésére. A fenti körkép tökéletesen bemutatja, hogy milyen eszközei voltak a szoftverrel dolgozóknak közel 35 évvel ezelőtt – és így talán kevésbé fogsz dühöngeni, ha megint lefagy a Visual Studio, vagy valami furcsaságot csinált a GitHub...

Forrás: Enter 1985/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Egy fantasztikus magazin-címlap 1982-ből, amely természetesen az Atari 2600 alaplapját varázsolta űrhajóvá.

Forrás: Atari Age #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy BASF-reklám az örökkévalóságnak készülő floppy-lemezekről. Mintegy mellékesen a grafikus 1986-ban feltalálta a tableteket is, igaz, ma kikergetnék minden design-irodából, ha ilyen óriási kávát álmodna meg egy ilyen kütyühöz.


Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Minden idők egyik legjobb dobozképe az először 1988-ban megjelent Wasteland egy évvel későbbi DOS-kiadását díszítette. A lenyűgöző festményt egy Barry Jackson nevű grafikus készítette, a kellemesen minimalista design pedig James Blair munkája volt. Minden más nagyszerű elem mellett felhívnám a figyelmet az Interplay korai logójára, ami bennem egy, a klotyón Game Boyozó ember képét idézi fel...

Forrás: Moby Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Közvetlenül az amerikai játékpiac összeomlása előtt az Atari több saját üzemeltetésű luxus-játéktermet is nyitott az országban. A képek a St. Louisban levő kirendeltséget mutatják, mégpedig 1983-as állapotában. Egy évvel később már egyik Atari Adventure sem üzemelt.


Forrás: 2 Warps to Neptune. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Konami már korábban, a ’80-as években is próbálkozott saját konzol tervezésével, azokból a tervekből végül semmi nem lett – azonban 1992-ben a cég mégiscsak kiadott egy ilyen terméket. Ez volt a Picno (illetve 1993-ban a kicsit olcsóbb, de teljesen kompatibilis Picno 2), amelyet hajszálnyi túlzással a Wii U és a Switch elődjének is nevezhetünk. A képeken látható „rajztábla” volt maga a konzol, amely a játékokat a tévé képernyőjén jelenítette meg. A nagy extra természetesen az volt, hogy ez egy korai érintőképernyő, amely az egység jobb felső sarkában elhelyezett ceruzával volt birizgálható. Alapból csak rajzolgatni lehetett vele, de a géphez megjelent összesen 20 program az edutainment mindenféle irányát elérhetővé tette: volt alapfokú számtant, vagy éppen kanji-írást oktató program, de akadtak interaktív mesekönyvek, puzzle-játékok és igen egyszerű kalandjátékok is. Egyes japán források szerint az amúgy is gyengén fogyó hardvernek az tett be véglegesen, hogy 1993 nyarán a Sega is kiadott egy gyerekkonzolt, méghozzá az igen hasonló Pico néven.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.