Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A brit Lloyds bankcsoport forex-osztályának központi terme 1985-ben, főszerepben a tömegesen tenyésző moduláris, vagyis szabadon kombinálható asztalokkal, és a munkához szükséges terminálokkal, illetve telefonokkal. A központ 3000 telefonvonallal rendelkezett, egy asztalról pedig egy időben akár 12 hívást is lehetett bonyolítani, ehhez csak a kívánt számú kagylót kellett bedugni az asztalba. Emellett minden asztal 240 egyedileg programozható gombot is kínált, amelyekkel bármilyen piaci műveletet fürgén lehetett elvégezni.

Forrás: Commercial Interiors International (1986). A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1976-ban, alig egy évvel az egész amerikai számítógép-piacot gyökeresen átalakító Apple II premierje előtt jelent meg ez a hirdetés, amely megmutatta, hogy mi számított jól összerakott, erős gépnek ezekben az időkben.


Forrás: BYTE 1976/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Archon megírásával a játékiparba valósággal berobbanó Jon Freeman rövid ideig saját rovatot vezetett a CGW-ben, és itt éppen arról elmélkedik, hogy miként is működnek az 1984-es játékvilág pénzügyei. Akit érdekel az ilyesmi, az mindenképpen olvassa át, mert ebben az írásban végre szerepelnek számok a korszak részesedési szerződéseiről is. (A cikk folytatása igen rövid, és csak az IRS-szel, az amerikai adóhatósággal kapcsolatos elmélkedéseket tartalmazza.)

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha szeretnéd megúszni a plágium-vádakat, de mégis szeretnél egy-az-egyben lelopni néhány alakot egy nálad sokkal tehetségesebb festőtől, egyszerű a megoldás: keverj össze két képet! Esetünkben például végy egy lenge ruhás nőszemélyt Boris Vallejo egyik fantasy könyvborítójáról, majd öltöztesd át a leányzót egy másik Vallejo-festményről származó fém-fehérneműbe és csizmába. Ha sikerült, már kész is a játéktermi DinoRex automatát díszítő festmény; ma is megdolgoztál fizetésedért!

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy 1982-es újsághirdetés, amely a már akkor is pokoli drágának számító D-2200MB kazettásmagnót hirdette az űr és egy idegen bolygó segítségével. A magnót a Hitachi kifejezetten audiofil közönségnek dolgozó brandje, a Lo-D készítette, és egy-egy jobb állapotú példány még ma is jóval 2000 euró felett cserél gazdát.


Forrás: Head Case. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Fél évvel a Super Ghouls ’n Ghosts megjelenését követően a Capcom ezzekkel a diorámákkal köszönte meg a játékosoknak a lelkes fogadtatást. A Capcom kérésére Hiroyuki Nakazawa szobrász alkotta meg e fantasztikus figurákat és életképeket.

Forrás: Famitsu #0169. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A color cycling a pixelek színének előre leprogramozott változását jelenti, amellyel az animáció illúziója  érhető el – Mark Ferrari grafikus (Secret of Monkey Island, Indiana Jones and the Fate of Atlantis, Thimbleweed Park) e két pixelfestménye tökéletesen illusztrálja a dolgot.

Forrás: Kkomputer. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

E cseppet sem megrendezett vagy épp beállított sajtófotón a legmegdöbbentőbb dolog az, hogy a States & Capitals program egy tényleg létező, teljes áron (azaz 25 dollárért) forgalomba hozott edutainment program volt. Én igen, nagyjából annyit tudott, ami a képernyőn látható.


Forrás: Atari Connection 1981/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Minden idők egyik legjobb Star Wars-illusztrációja John Berkey sci-fi festő műve. A yavini csatát ábrázoló remekmű redetileg az első film posztere volt, de a 8-bites gépekre (NES, Master System, Game Gear) megjelent játékfeldolgozások borítóját is ez díszítette.

Forrás: Imgur. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Majdnem úgy néz ki, mint egy Super Famicom, de a kettes számú kontrolleren nincs Start-gomb, és 8-bites technológia dolgozik benne, mi az?

Oké, a kép elárulja a megfejtést: ez a dél-koreai Cosmo Tech által (nyilván bármiféle Nintendo-engedély nélkül) gyártott konzol, a Game Engine. Mint megannyi másik FamiClone – mint például a Magyarországon elterjedt „sárgakazettás” is –, lényegében ez is egy NES-játékokkal kompatibilis, de illegálisan másolt konzol volt.


Forrás: Game Champ 1993/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.