Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Egy brutálisan szókimondó teszt az 576 KByte egyik korai számából: a Hideo Kojima által MSX-en megálmodott eredeti Metal Gear már nélküle összerakott NES-verziója alapján készült Commodore 64-kiadás nagyon nem tetszett a tesztelőnek. Az oké, hogy tényleg nem volt világszép és sokat is töltött, de legalább az azóta mémmé vált fordítási bakikat kijavították ebben. (Az amerikai szoftverek elleni kirohanást a cikk elején nem igazán értem; de még ha el is fogadnám ezt a kolosszális általánosítást, akkor is ott van a tény, hogy a Metal Geart egy kanadai cég portolta a japán kiadó amerikai leányvállalatának megbízásából Commodore 64-re, tehát igazi nemzetközi projektről van szó.)

Forrás: 576 KByte 1991/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A második kiadású AD&D világai közül egyértelműen a Spelljammer volt a kakukktojás: ez ugyanis az űrben játszódott. Az orkok és elfek háborúja itt a mágiával és evezőkkel (de semmiképpen nem mágikus evezőkkel) hajtott, állatokra hajazó fa űrhajók segítségével történik. Lényegében egy kevésbé őrült és a riválisnál sokkal humorosabb Warhammer 40K-szerű környezetről van szó.

Furcsa módon a rengeteg Forgotten Realms- és Dragonlance-feldolgozás között az SSI ezt is megkísérelte számítógépes játékká alakítani 1992-ben. Nem állítom, hogy a fejlesztők minden téren sikert arattak, de ha mást nem is, az eredetiséget soha senki nem vitathatja el a Pirates of the Realmspace-től!


Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy hirdetés, három anime-robotos játék. A 2nd Super Robot Wars, a Battle Commander: Hachibushu Shura no Heihou és a Battle Dodge Ball is a Banpresto crossover-játékainak első hullámához tartoztak: mind kismillió anime és sentai tévésorozat hőseit és ellenfeleit vonultatta fel. A minőség finoman szólva sem volt állandó: a második Super Robot Wars-epizód a NES (oké, a Famicom) talán legjobb körökre osztott stratégiai játékának bizonyult, míg a már a SNES-t szennyező robotos kidobós a platform egyik igazi mélypontja volt.

Forrás: Famitsu #164. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Asteroids és a Space Invaders közti vetélkedésről szóló cikket ezzel a fantasztikus illusztációval vezette fel az Electronic Games magazin. (A kritikus megjegyzéseket kifejezetten kerülő lap végül arra jutott, hogy a meccset döntetlenre hozzák ki, mert mindkét játék fantasztikus.) A kép az impresszumban is csak Brez néven megjelölt grafikus munkája.

Forrás: Electronic Games #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Jó hírem van: a számítógépes hardverfejlesztés végső céljait már 1981-ben sikerült elérni, így azóta tulajdonképpen már csak kisebb maszatolások történtek az iparban. Az erősen pornós érzetű LeStick névre keresztelt mozgásérzékelős (és egygombos) joysticket a gyártó a játékok mellett képszerkesztő programokhoz is ajánlotta, pedig elég nehéz elképzelni azokhoz ennél rosszabb megoldást...


Forrás: Analog #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Így nézett ki egy modern amerikai játékterem 1947-ben. A képek New Yorkban készültek, a Broadway és az 52. utca sarkán levő intézményben.

Forrás: Pinrepair. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Kouichi Noda csodálatos, teljesen egyedi hangulatot árasztó festménye, amely a csak Japánban megjelent szerepjáték, a Grandia: Parallel Trippers borítóját díszítette.


Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Warcraft II szórólapja, amit különféle japán számítógépes boltokban osztogatott 1996-ban a Blizzard helyi képviselete. Mivel a korszak japán játékmagazinjai egyszerűen nem foglalkoztak windowsos játékokkal, a marketingesek kénytelenek voltak a szigetországban amúgy elérhetetlen amerikai újságok dicsérő szavait és különféle díjait a hirdetésre tenni. Felhívnám a figyelmet a játék pokoli magas, 9800 jenes árára, ami pontosan kétszerese volt a 45 dolláros amerikai árnak.

Forrás: Astral Unit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy teljességgel értelmezhetetlen reklám egy korai 576 KByte-ból.


Forrás: 576 KByte 1990/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Sierra ImagiNation Network az első tényleg nagy, egyetlen cég kínálatára koncentráló online szolgáltatás volt. Ez a modemes betárcsázást követően egy gyönyörű, hónapról hónapra változó grafikával ellátott felülettel köszöntötte használóit, ahol az eltérő épületekre kattintva érhettük el a különféle opciókat, köztük az online játékokat is. Egy 1994-es verziót (az óradíj nélkül, de az eredeti programokkal együtt!) néhány lelkes rajongónak köszönhetően némi bütykölés árán ma is ki lehet próbálni.

Forrás: Computer Gaming World #110. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.