Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Egy jól sikerült Activision-hirdetés 1984 nyaráról, amelyből végre kiderül, hogy Pitfall Harry milyen cipőben is dúlta fel a dzsungelt.

Forrás: Antic #22. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A legelső, nem gyárilag installált, hanem külön megvásárolható szoftvereket a Microsoft szállította Macintosh-ra. Természetesen ezek a korszak irodai programjai voltak (még az Excel előttről), no meg a BASIC, amely a redmondi cég egyik legsikeresebb terméke volt az otthoni számítógépek első évtizedében.


Forrás: MacWorld #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Shufflepuck Café dobozképe, pontosabban az ahhoz készült eredeti festmény. Az idegen lények Gary Ruddell által alkotott e gyűjteményét a fejlesztők is annyira parádésnak találták, hogy végül e kép digitalizált verziója lett az ellenfél-választó képernyő is.

Forrás: Listal. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár az 1976-os fénykép főszereplője eredetileg Ronnie Barker brit humorista volt, mi koncentráljunk inkább a Sega által gyártott gyümölcsös nyerőgépre. A Progressive Star fantázianevű gép már a fotó elkészültekor is régi volt, hisz az eredetileg 1963-ban került forgalomba. A japán cég legalább 25 eltérő modellt gyártott e nyerőgépekből története során, és szórakoztató véletlen, hogy az egyik épp a Console Sega névre hallgatott.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem játékterem, hanem videocsata-központ. A kép Londonban készült, valamikor 1979 során, tehát a Space Invaders és jó eséllyel az Asteroids lehettek bent a legnépszerűbb csataterek.

Forrás: CNET. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha mindig nehezedre esett elképzelni, hogy a Wizard of Wor küzdelmei miként néztek volna ki a „valóságban”, hát a játék e francia hirdetése megválaszolja minden kérdésedet.


Forrás: Atari Mania. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1971-ben a játéktermek hajlandók voltak kitelepülni a népszerűbb rendezvényekre is. Ez a néhány masina például a szokásos Henley Royal Regatta apropóján rendezett fesztivál egyik sátrában volt kiállítva Oxfordshire-ben. A két, divatosan öltözött hölgy az első lépéseket teszi meg a gyümölcsös gép-függés felé.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden bizonnyal a művészettörténet első impresszionista* nindzsái, mégpedig a Game Gearre megjelent The GG Shinobi japán borítójáról. A nagyszerű festmény Ryo Kudou műve.

*sajnos műveletlenségem miatt nem lehetek biztos benne, hogy ez tényleg impresszionizmus-e...


Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Minden idők talán legízléstelenebb játékhirdetését a Harpoon-játékokkal viszonylag ismertté vált Three-Sixty Pacific kiadónak köszönhetjük. A valódi iraki hadifoglyokat ábrázoló kép az alig 18 hónappal korábban véget ért első öbölháború során készült.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Országút harcosa című lapozgatós könyv európai, illetve amerikai címlapjaihoz használt eredeti festmények, illetve az első kiadású magyar, illetve az első kiadású amerikai borítók. Előbbi Jim Burns, utóbbi pedig Richard Courtney munkája.

Forrás: Zagor. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.