Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

1981-ben kezdett el dolgozni az Atari a 400-as, illetve 800-as típusszámot viselő számítógépek utódján. A projekt kódneve A-300 volt, és kis töprengés után a mérnökök egy moduláris rendszert álmodtak meg, ahol a monitortól a lemezolvasókig, a nyomtatótól a modemekig minden komponens azonos alakú és csatlakozójú dobozban volt, így szabadon lehetett kombinálni a dolgokat, akár néhány perc alatt teljesen átépítve az egész gépet. Bár ez a megoldás túl drágának bizonyult, így a terv sosem vált valódi termékké, Regan Cheng formatervező vázlatai remekül mutatják be az eredeti elképzelést.

Az első képen a fő egység látható a csatlakozók tervrajzával, a másodikon egy billentyűzet is a gépre van kötve, a harmadikon pedig már hemzsegnek a különböző modulok. Az utolsó kép egy másik, de még mindig moduláris design-kísérletet mutat – később e rajz egyik részlete alapján született meg az Atari 1200XL.

Forrás: Atari Museum. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Igen, biztos vagyok benne, hogy egy 30 kilós számítógép sokat segített volna az arzénmérgezés ellen...

Forrás: BYTE 1976/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Abszolút inkorrekt dolog lenne 26 év biztonságos távlatából alázni a Rise of the Robots lelkes fejlesztőit, de hát az ilyesfajta idézetek automatikusan kiváltják az ilyesmit. Bár a közhiedelemmel ellentétben nem ez lett minden idők legrosszabb verekedős játéka (helló, Bikini Karate Babes 2!), de amennyi felszopó jellegű előzetest kapott renderelt robotjai miatt e program, az emberek alsó hangon valami játszhatót vártak el. Hát, nem jött össze.

Forrás: Edge #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Akarva vagy akaratlanul, de a német SABA marketingeseinek sikerült megtalálniuk és lefotózniuk a lehető legkényelmetlenebb pozíciót a zenehallgatásra: magassarkúban a falnak támaszkodva, kézben tartva a legalább tízkilós hi-fi tornyot, miközben egy sokkal jobb hangminőséget adó egység ott unatkozik a lábunk mellett.

Forrás: Homophoni. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Akármilyen szép grafikával is rendelkeznek általában a Broken Sword-sorozat tagjai, a borítót valahogy sosem sikerült eltalálnia az angol fejlesztőknek. És legyen bármilyen sok erénnyel is felvértezve a harmadik felvonás, a Sleeping Dragon, ez is igen csúf dobozképet kapott. Legalábbis Európában és Amerikában – merthogy e program, a széria egyetlen, japánul is megjelent epizódjaként végre megkapta azt a kalandfilmes illusztrációt, amit már rég megérdemelt volna. Igaz, nekem nem rémlik, hogy Nico bármikor is ezt a mikroszoknya-lakkcsizma kombót viselte volna (esetleg, hogy George ilyen nyíltan letaperolta volna a hősnőt), és a sajnos ismeretlen kilétű grafikus Petrát is fetisizálta kicsit fekete rúzzsal és egy nyakörvvel, de azt hiszem így is egyetérthetünk, hogy ez sokkal jobban visszaadja a játék hangulatát.

Forrás: GameKult. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Szegény Shogo – akármilyen jó és izgalmas FPS is volt megjelenésekor, a piac valahogy nem harapott rá. Az európai kiadó, a Microïds így mi mást is tehetett volna: megpróbálták szexi nőkkel eladni a brutális sci-fi háborúról és személyes drámáról szóló játékot. A teljesen identitás-idegen hirdetések persze semmit nem segítettek a helyzeten, és ha esetleg ennek híre visszajutott a Monolith-hez, hát nem hiszem, hogy ott nagyon örültek ennek...

Forrás: Arcade #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Így néz ki belülről, illetve ilyen lépcsőkön át készült el az elsőgenerációs Macintosh.

Forrás: MacWorld #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Micsoda üzlet: ha már egyszer megvásároltad a King’s Quest VI-ot, most féláron megveheted még egyszer! Persze ez már a CD-n kapható, teljes szinkronnal ellátott új verzió, amely, harsogja többhelyütt is a hirdetés, egy 50 MB terjedelmű intrót is kapott! Szintén érdekes, hogy e kiadás ajánlott fogyasztói ára 80 dollár volt, vagyis 20 dollárral több, mint ma egy vadonatúj, teljes áron megjelenő programé.

Forrás: Computer Gaming World #110. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A második kiadású Talisman társasjáték dobozát díszítő festmény a sok szöveg és logó nélkül. A művész Christos Achilléos volt.

Forrás: Chris Achilléos. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.