Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Kazuhiko Tsuzuki fantasztikus rajza, amely az első Xanadu 1987-ben megjelenő MSX-verziójához készült. Sajnos valamiért végül a grafikus egy másik, szerintem jóval hétköznapibb műve került a tényleges borítóra.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Kay-Bee (később: KB Toys) amerikai játékáruház-lánc prospektusa 1996 legelejéről, cirka öt hónappal a PlayStation szeptemberi amerikai premierjét követően. A korai játékfelhozatalban is találunk már nagyszerű címeket, és a Sony által csak rövid ideig használt hosszúkás dobozok is hajlamosak masszírozni a nosztalgiamirigyeket.
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha vettél egy pokoli drága, ámde jó erős PC-t, mi más is lehetne az első dolgod, mint egy memóriazabáló képernyőkímélő szoftver megvásárlása és telepítése? Az pedig külön őrület, hogy mindezt a nagyszerű RPG-iről és egyéb sorozatairól ismert Origin próbálta az emberekre sózni, szép dobozban, 25 dollárért (plusz áfa), amikor még a legdrágább játékok sem kerültek 45-nél többe.
Forrás: Computer Gaming World #108. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A „sokkal menőbb, mint ahogy a szüleid csinálták” szlogen legalább ötve éve remekül működik a marketing minden területén – és esetünkben a Battle Chess igen egészséges eladásaihoz is hozzájárult.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #013. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nem csak a játékok, de a ruhák is azt sugallják (mit sugallják; üvöltik!), hogy ezek a fotók a nyolcvanas évek legelején készültek.
Forrás: 2 Warps to Neptune. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Air New Zealand légitársaság teljes adatközpontja 1984-ben.
Forrás: Pappito. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha megvetted a hatvanas évek egyik legnagyobb színészéhez (és persze szívtiprójához) fűződő jogokat, teljesen természetes, hogy az Arábiai Lawrence számítógépes verzióján dolgozol. Vagy, ha az Interplay vagy, hát egy bridzs-szimulátort adsz el Omar Sharif nevével és képmásával...
A cinizmust félretéve persze érthető a dolog: Sharif évtizedeken keresztül a bridzset tartotta élete fő szenvedélyének: klubokat és bajnokságokat szervezett, Egyiptom válogatottját vezette, és persze lelkesen támogatta a kártyajáték digitális népszerűsítését is. Igaz, 2000-ben felhagyott a játékkal és azt káros, addiktív szenvedélynek nevezte, de hát ez a program 1992-ben jelent meg, amikor Sharif még másként gondolkodott a témáról.
Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az első, NES-es Contra eltérő régiókban megjelent verziói – azt hiszem, kimondhatjuk, hogy a legendás nehézségéről ismert játék semelyik kontinensen nem kapott híréhez méltó borítót. Még Japánban sem, ahol ma már kideríthetetlen okoknak köszönhetően magenta hátteret kapott a doboz, amelynek egyharmadáról ráadásul digitálisan lekaparták az amúgy sem valami kidolgozott hátteret. (Az üresen maradt mezőbe rakott felirat értelme körülbelül: „válsághelyzeti parancsnokság aktiválva!”.)
Az amerikai borítót Bob Wakelin festette, mégpedig a nyolcvanas évek három jól ismert akciófilmjének ikonikus képkockáit felhasználva: a háttérben levő szörny egyértelműen egy, a nagy fejrészétől megfosztott alien, balra Schwarzeneggert látjuk új arccal a Predatorból, jobbra pedig természetesen a vörös fejkendős Stallone néz a Rambóból. (Igaz, testét itt is Dutch-ról másolta a művész.)
Mi, európaiak persze a teljes Contra-szériából igen sokáig kimaradtunk: mivel a helyi Konami nem akart szenvedni a véres, illetve a háborút bálványozó játékokat betiltó német hatóságokkal, inkább átnevezték és kicsit átrajzolták a játékot. Maga a játékmenet vagy a pályák nem változtak meg, egyszerűen új sprite-ok ugrándoztak a háttereken. Plusz, ha bárkit is érdekel e játékok sztorija: míg a Contra 1987-ben játszódott, a robotos Probotector eseményei 2633-ban zajlanak.
Forrás: The Cover Project. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1983-ban a Commodore 64-et Amerikában még elsősorban irodai gépként reklámozták, és a gyártó is a felhasználói programokat hangsúlyozta ki hirdetéseiben és a különféle kiállításokon. Olyan 1985 körül fordult a kocka: a játékok minősége és mennyisége akkor ütötte meg azt a szintet, amikortól a gépet már mindenki játékmasinaként kezelte.
Forrás: Compute!’s Gazette 1983/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Hogy mi volt a Sega első otthoni hardvere? Meg fogsz lepődni: egy televízió! Az amerikai piacra betörni akaró japán cég 1976-ban vásárolta meg a Muntz Manufacturing nevű céget, és rajtuk keresztül kezdte árulni a hatalmas, akár 50 inch-es, Sega Vision néven futó képernyőket. A csúcsmodell (a képen a bal szélső) egy fából készült beépített redőnyt is tartalmazott; hogy egész konkrétan miért is, arra még nem jöttem rá...
Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella