Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az 576 KByte harmadik számában bevezették a százalékos osztályzást, a negyedik számban pedig már rögtön meg is született az első kritika, amely tökéletes pontszámmal zárult. Bár közel 30 év távlatából egyeseknek ez kis túlzásnak tűnhet, de az tény, hogy a Lost Patrol egy különleges program volt, amely igencsak megelőzte korát – később sokkal gyengébb programok is kaptak itt 100%-ot.

Forrás: 576 KByte 1990/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Mi mással is hirdették volna az 1983-ban debütáló Atari 600XL számítógépet, mint a korszak egyik legnépszerűbb játéktermi gépének átiratával, a Nintendo-féle Donkey Konggal? A fiatalember gesztusát tudja valaki értelmezni?

Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Nintendo elsősorban barátságos játékairól ismert, az Edge 3DO-bemutatójában a cég amerikai alelnöke páros lábbal szállt bele az új konzol kiadását tervezgető Trip Hawkins ágyékába. És a legjobban talán az fájhatott utólag, hogy Peter Mainnek nyilván igaza is lett...


Forrás: Edge #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Habozás nélkül elhinném, ha valaki azt állítaná, hogy ez valami új sitcom stábjáról készült fotó, de a kép bizony a valóságot ábrázolja. A fotó kommentárja szerint ez a New York-i Coney Island egyik játéktermének céllövöldéje (célbadobósa?) 1968-ban. A méretes úr vezette az intézményt, a többiek pedig a haverjai, akik minden bizonnyal nap mint nap belekeveredtek valami humoros és/vagy drámai élethelyzetbe.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy igen korai Sony-játék, az MSX-re 1987-ben megjelent Replicart borítója, pontosabban az ahhoz készült eredeti festmény. A fantasztikus illusztráció amúgy egy teljesen szimpla Snake-klónt takar, 300 pályával és powerupokkal. Az akciót felhőkarcolók oldalfalára helyező kép alkotója Kenichi Sonoda volt.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A brit Lloyds bankcsoport forex-osztályának központi terme 1985-ben, főszerepben a tömegesen tenyésző moduláris, vagyis szabadon kombinálható asztalokkal, és a munkához szükséges terminálokkal, illetve telefonokkal. A központ 3000 telefonvonallal rendelkezett, egy asztalról pedig egy időben akár 12 hívást is lehetett bonyolítani, ehhez csak a kívánt számú kagylót kellett bedugni az asztalba. Emellett minden asztal 240 egyedileg programozható gombot is kínált, amelyekkel bármilyen piaci műveletet fürgén lehetett elvégezni.

Forrás: Commercial Interiors International (1986). A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1976-ban, alig egy évvel az egész amerikai számítógép-piacot gyökeresen átalakító Apple II premierje előtt jelent meg ez a hirdetés, amely megmutatta, hogy mi számított jól összerakott, erős gépnek ezekben az időkben.


Forrás: BYTE 1976/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Archon megírásával a játékiparba valósággal berobbanó Jon Freeman rövid ideig saját rovatot vezetett a CGW-ben, és itt éppen arról elmélkedik, hogy miként is működnek az 1984-es játékvilág pénzügyei. Akit érdekel az ilyesmi, az mindenképpen olvassa át, mert ebben az írásban végre szerepelnek számok a korszak részesedési szerződéseiről is. (A cikk folytatása igen rövid, és csak az IRS-szel, az amerikai adóhatósággal kapcsolatos elmélkedéseket tartalmazza.)

Forrás: Computer Gaming World #019. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha szeretnéd megúszni a plágium-vádakat, de mégis szeretnél egy-az-egyben lelopni néhány alakot egy nálad sokkal tehetségesebb festőtől, egyszerű a megoldás: keverj össze két képet! Esetünkben például végy egy lenge ruhás nőszemélyt Boris Vallejo egyik fantasy könyvborítójáról, majd öltöztesd át a leányzót egy másik Vallejo-festményről származó fém-fehérneműbe és csizmába. Ha sikerült, már kész is a játéktermi DinoRex automatát díszítő festmény; ma is megdolgoztál fizetésedért!

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy 1982-es újsághirdetés, amely a már akkor is pokoli drágának számító D-2200MB kazettásmagnót hirdette az űr és egy idegen bolygó segítségével. A magnót a Hitachi kifejezetten audiofil közönségnek dolgozó brandje, a Lo-D készítette, és egy-egy jobb állapotú példány még ma is jóval 2000 euró felett cserél gazdát.


Forrás: Head Case. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.