Napi retró

Akármilyen szép grafikával is rendelkeznek általában a Broken Sword-sorozat tagjai, a borítót valahogy sosem sikerült eltalálnia az angol fejlesztőknek. És legyen bármilyen sok erénnyel is felvértezve a harmadik felvonás, a Sleeping Dragon, ez is igen csúf dobozképet kapott. Legalábbis Európában és Amerikában – merthogy e program, a széria egyetlen, japánul is megjelent epizódjaként végre megkapta azt a kalandfilmes illusztrációt, amit már rég megérdemelt volna. Igaz, nekem nem rémlik, hogy Nico bármikor is ezt a mikroszoknya-lakkcsizma kombót viselte volna (esetleg, hogy George ilyen nyíltan letaperolta volna a hősnőt), és a sajnos ismeretlen kilétű grafikus Petrát is fetisizálta kicsit fekete rúzzsal és egy nyakörvvel, de azt hiszem így is egyetérthetünk, hogy ez sokkal jobban visszaadja a játék hangulatát.

Így néz ki belülről, illetve ilyen lépcsőkön át készült el az elsőgenerációs Macintosh.

Minden idők egyik legkínosabb tárgyalása az lehetett, amikor a japán számítógépeken kolosszális eredményeket elért Xanadu számára amerikai forgalmazót kereső Nihon Falcom 1985-ben meghívta az Ultima-sorozattal cégét, az Origin Systemset hatalmas sikerre vivő Richard Garriottot, és bemutatta neki a programot. Masayuki Kato, a japán cég elnöke csak a prezentáció közepén döbbent rá, hogy pár képet elfelejtett kivenni a bemutatóból: azokat, amelyek az Ultima III kézikönyvéből digitalizált és kiszínezett boltokat mutatják. A jogait mindig is intenzíven védő Garriott természetesen nem csak a látogatást szakította azonnal félbe, de be is perelte a japánokat. A Nihon Falcom végül egy méretes summa kifizetésével peren kívül tudott megállapodni az amerikaiakkal, plusz a Xanadu későbbi kiadásaiból a lopott képeket is el kellett távolítaniuk. Az eredeti képeket Denis Loubet rajzolta.