Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Na most végre eldől, hogy tényleg igazi cyberpunk vagy-e, avagy csak távolról ugatod a szakmát!

(A kép az 1993-as kiberpunk-divatot mutatja, és először a Mondo 2000 magazinban jelent meg.)


Forrás: Sunbeam City. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


És még van képünk panaszkodni a Star Citizen késései miatt...

Forrás: Enter #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

2011-ben osztotta meg egy Giromancy nevű fórumozó az egyik nagy Silent Hill-oldalon az elméletét arról, hogy a horrorszéria első része gyanúsan hasonlít a Schwarzenegger-életmű egyik mélypontjának számító Ovizsaru filmre. Miután mindenki kiröhögte, megosztotta képes bizonyítékait is, melyek alapján teljes bizonyossággal állítható, hogy a parányi fejlesztőcsapat egyik grafikusa tényleg sokat nézhette ezt a filmet, hisz a poszterektől az iskolabusz sorszámáig mindent lemásolt onnan. Hogy ki volt az elkövető, és miért pont ezt a műremeket választotta, örök rejtély marad...

Forrás: Silent Hill Heaven. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sajnos nem találtam meg, hogy melyik újságban jelent meg ez a játéktermi etikettről szóló cikk, pedig biztos vagyok benne, hogy a fennmaradó legalább hét szabály is legalább ilyen szórakoztató lett volna.


Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Kétszer is megtörtént, hogy a Sega minden bizonnyal jó drágán készíttetett egy festményt az egyik leghíresebb mainstream festőművésszel, Boris Vallejoval, majd ezek után mégis egy érezhetően gagyibb, saját készítésű képet használtak fel játékaik csomagolásához. Mindkét eset 1993-ban történt, és hivatalos magyarázat egyikre sincs. Az első a magyar Novotrade stúdió által fejlesztett Ecco the Dolphin japán verziója volt, amely nem csak, hogy a főszereplő delfin tekintetében nem tükrözte az Európában és Amerikában minden gond nélkül felhasznált Vallejo-festményt, de főleg a vízfelszín alatti világ tekintetében jóval unalmasabb is volt.

A második eset még furcsább, hisz a Golden Axe III-hoz hiába festett Vallejo egy azonnal felismerhető stílusú képet, azt a Sega egy régióban sem használta fel, hanem helyette egy – mondjuk ki – sokkal bénább képet tett a borítóra, illetve a reklámokra. Főként a női karakter, Sarah Barn járt rosszul ezzel a cserével, aki 1% körüli testzsír-százalékával nem fest túl egészségesen. Az mindenesetre biztos, hogy Vallejo és az ismeretlen segás grafikus ugyanazon leírás és forrásképek alapján dolgozott.

Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1977. június 24., Amerikában elkezdik vetíteni a Star Warst.

Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1981 karácsonya előtt rengeteg olvasó számára valószínűleg ez volt a legfontosabb oldal az első amerikai játékmagazin debütáló számában: melyik konzolt érdemes megvásárolni?

Érdemes megnézni az osztályozott játékkategóriákat – ekkoriban a „játéktermi” és a „sci-fi vagy fantasy” is saját stílusnak számított.


Forrás: Electronic Games #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A japán magazinok legfőbb vonzereje számomra, hogy  mindig tele vannak olyan játékokkal, amelyekről még sosem hallottam. Néha ezek apró, a japán szoftversüllyesztőben is villámgyorsan eltűnt programok, máskor azonban méretes reklámkampánnyal kísért játékok, amelyekben tényleg hitt a kiadó.

Ilyen a Guerrière Lyewärd is, ez a nem csak japánul teljességgel kiejthetetlen nevű beat ’em up, amelynek hirdetése több 1990-es magazinban is szerepel. A hirdetésen fellelkesedve megkerestem és kipróbáltam a játékot, de rejtett gyöngyszem helyett egy pocsék erogét, vagyis erotikus(nak szánt) játékot találtam csak.

A Guerrière Lyewärd a harmadik világháború után, 2039-ben játszódik, amikor egy vírusnak köszönhetően bolygónk minden nője agresszívan nimfomániás leszbikussá válik, és persze csak az egyetlen kivétel, a lengén öltözött Lyewärd tudja megakadályozni a civilizáció totális összeomlását – öklei mellett ölelését is használva. (A főellenségek legyőzését mindig egy szexjelenet követi.) A tartalom mellett a játékmenet is rém primitív, így a Technopolis által terjesztett és a Takuma Shoten Intermedia által fejlesztett játék kipróbálását egyáltalán nem ajánlom.

Forrás: Oh! X 1990/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az 1986-os játéktermi Taito-játék, a Scramble Formation, illetve néhány helyszíne ma a Google Mapson keresztül. Ahhoz képest, hogy a fejlesztők legfeljebb néhány légifelvételhez férhettek hozzá, tökéletesen sikerült pixelizálniuk Tokió ikonikus épületeit. Nem is véletlen, hogy angolul a játék Tokio címmel jelent meg... (Ha megnéznéd közelebbről az épületeket, hát ezekről van szó: a japán országgyűlés épülete, a Yoyogi National stadion, a New Otani hotel, illetve Yuurakuchou Center Building és mellette a KK Expressway.)

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az első újság, amely kifejezetten a játéktermekkel foglalkozott, a pénzbedobós automaták tulajdonosai számára készült The Cash Box volt – így ez a nagyközönség számára nem is volt elérhető . Az 1942 és 1996 közt hetilapként megjelent újság a hetvenes évektől kezdve egyre több oldalon foglalkozott a játéktermi automatákkal is, de korábban a flipperek és a különféle gyermekjátékok piacának is fantasztikus forrása volt. Az első években persze a pénzbedobós automata a zenegép, vagyis a jukebox volt, és a lap elképesztően részletes statisztikákat közölt a legnépszerűbb számokról. Ez az összesen húsz régió ízlését részletező toplista-kupac valószínűleg a lehető legpontosabb lenyomata 1949 populáris zenei ízlésének a fiatalok körében.

Az összamerikai bajnok ezen a héten a Buttons & Bows volt, Dinah Shore előadásában.


Forrás: The Cash Box 1949.01.08.. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.