Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az elsősorban flipperekről ismert Stern Electronics nyolcévnyi története során egész pontosan egy darab sikeres videojátékot készített, mégpedig a Berzerket. A Wizard of Wor elődjeként is felfogható program több szempontból is érdemes a figyelemre: ez volt az első játék, amely tömegesen használt szintetikus beszédet, és itt jelent meg az elpusztíthatatlan főellenfelek koncepciója is. Hogy a játékos ne húzhassa az időt (játéktermi gép volt az eredeti verzió), előbb-utóbb minden pályán megjelent az Evil Otto nevű karakter, aki elől csak menekülni lehetett, bántani nem tudtuk.

Az Atari által gondozott kiadások mindehhez egy lehengerlően kidolgozott háttérsztorit is hozzátettek, amely megmagyarázta, hogy a könyörtelenül lemészárolt alakok miért is hívtak minket már a játékteremben is betolakodónak. A világ első antihőse? Igen, az is a Berzerkben debütált!


Forrás: Atari Age #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az Apple valamikor 1985-ben modernizálta cupertinói bázisát, és egy építészeti évkönyv minden részletre kiterjedően mutatta be az új központ nyilvános részeit, még olyan apróságokra is kitérve, hogy melyik cégtől vásárolták a felújításhoz a festéket és a székeket.

Forrás: Commercial Interiors International (1986). A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Valamikor 1991 késő tavaszán, egy japán játéküzletben. A reklámtábla a Super Famicomra már kapható, illetve nemsokára érkező exkluzív programokat mutatja.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor a Gold Box-játékok áradata végleg bedőlt, az SSI kétségbeesetten próbált újítani. Az igazán tökéletes új receptet sosem sikerült megtalálniuk, de ha nem is kiemelkedő, de legalább szórakoztató és szerethető programjaik azért néha még megjelentek. És mivel sok esze nem volt a cégnek, hogy tuti ne legyenek sikeresek, ezeket sokszor csoportokban, egyszerre adta ki.

Forrás: Electronic Entertainment #03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Noha az természetes, hogy egy licensz nélküli, nem-hivatalos végigjátszási segédlet nem használhat az eredeti fejlesztőktől származó képeket a borítóján, néha a perektől való félelem bizony franchise-idegen kinézethez vezetett. Ez a Super Mario 64-hoz készült kötet például Mario nagy gonddal kivájt szemeit valamelyik Simpson-családtag lenyúzott irháján helyezte el.


Forrás: Amazon. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Fórumozzon ön is, percenként akár tízcentes áron! A korai online szolgáltatások a szimpla kommunikáción túl demókat és ingyenes programokat, e-újságokat és hírleveleket is kínáltak, de az első regisztráció költségein túl percdíjat is kellett e kiváltságért fizetni; no persze a helyi telefonhívás árán felül.

Forrás: STart #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Vannak olyan számítógépek, amelyek gyártási évét a kinézetükből azonnal be lehet azonosítani – és van a GRID Compass, amelyről igen nehéz elhinni, hogy 1982-ben került piacra. Ez volt az első számítógép, amelyre ráhúzhatjuk a mai laptop kifejezést is; olyannyira, hogy a GRID le is védette az így szétnyitható designt, csak épp nem törődtek e joguk megvédésével – ha agresszívabb ügyvédeik vannak, sokkal többre juthattak volna. (Amikor a GRID csődbe jutott, a Tandy cég vásárolta fel őket, és az üzlet után pár hónappal, régi iratok átvizsgálása során az ügyvédek rábukkantak erre a véletlenül megszerzett szabadalomra. Minden más cég óriási meglepetésére ők érvényesítették jogaikat, és néhány hatalmas pert követően az összes hasonló laptop eladásai után részesedést kapott a cég.)

Bár a Compasst eredetileg üzleti számítógépnek tervezték, a legtöbb példányt az amerikai hadsereg vásárolta meg: a képen is látható telefonos kiegészítővel tökéletesen lehetett használni egységek helyzetének nyomonkövetésére, így a masina mind a haditengerészet, mind a speciális ejtőernyős bevetési egységek alapfelszerelésének része volt a nyolcvanas években. Ez olyan jól működött, hogy a ma az amerikai hadsereg által használt GPS-rendszer kifejlesztése is ennek tapasztalatai alapján finomodott, a fejlesztés pedig részben ezeket a gépeket használva zajlott.

A GRID Compasst alig ötkilós súlya miatt a NASA is előszeretettel használta, és az űrsiklók fedélzetén több példány megjárta az űrt is.

Forrás: KKomputer. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1990-ben még menő volt metálzenével promózni a játékokat. Még akkor is, ha az EGM legénysége éveken keresztül képtelen volt helyesen leírni a Ninja Gaiden nevét...


Forrás: Electronic Gaming Monthly #012. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Pillanatfelvétel az 1980-as nyári CES-ről. A 20. évét óriási standdal és felhajtással ünneplő Sony semmi forradalmit nem vitt a kiállításra, de a JVC itt mutatta be a világ legelső kompakt VHS videokameráját. Erről, és megannyi más fura, vagy épp érdekes, sokszor valósággá végül nem vált technológiai megoldásról ez a lenyűgöző korabeli videó számol be.

Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Danielle Bunten Berry tervezett néhány sikerprogramot karrierje során, de ha csak az eladásokat nézzük, a Seven Cities of Gold volt a csúcsteljesítménye. Az amerikai kontinens felfedezése és meghódítása tényleg nagyszerű élmény volt, amely sok más játékos mellett Sid Meiert is inspirálta a Pirates! készítése során.

A „folytatásra” mindössze egy esztendőt kellett várni, de sajnos a Heart of Africa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem volt persze ez sem rossz, de igazi újításokat nem kaptunk, az őslakosok vidám kalandként prezentált brutális kizsákmányolása viszont talán többeket zavart már.

Míg a Seven Cities of Gold hat platformon is elérhető volt, addig a Heart of Africa kizárólag Commodore 64-re jelent meg; potenciális amerikai sikereinek ez is betett.


Forrás: Computer Gaming World #024. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.