Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Vic Viper űrhajó 1985-ben debütált a játéktermekben, és bár a Konami az utóbbi évtizedben nem sokat tett a Gradius-sorozatért (sem), 2010-ben legalább ezzel a negyedszázados jubileumi festménnyel megünnepelték a születésnapot.
Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Egy meglepően igényes hardverreklám 1993 végéről. A következő hónapokban az Intel már az első Pentiumokat fogja hasonlóképp hirdetni.
Forrás: Edge #003. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A dél-koreai Game Champ magazin 1998 januári száma.
A borítón a fiatal Leona és nevelőapja, Heidern kapták a főszerepet, természetesen a The King of Fighters ’97-ből. A karakterek rajzait Shinkiro készítette. A magazin ezen száma a címlapon hirdette a „Pretty Girl Fighter Data Book” nevű cikket, ami nem volt más, mint egy sereg női karakter gyűjteménye random választott verekedős játékokból, 20 oldalon keresztül.
Forrás: Game Champ #1998/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Taito NES-játékai a kiadó saját bevallása szerint Cserenkov-sugárzással sterilizálják a játékosokat.
Forrás: Game Informer #008. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1) Igen, a Core Design fejlesztői 1990-ben úgy döntöttek, hogy a világnak borzasztó nagy szüksége van egy City Connection-klónra, és ennek alapján tervezték meg autós platformjátékukat.
2) Igen, a játék tényleg az abszolút értelmetlen, és még a szóviccek közismerten alacsony átlagos szintjét sem megütő CarVup címet viseli.
3) Nem, nem csak neked ugrott be a hirdetés alapján a Verdák animációs film logója.
Forrás: Zero #15. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Super Famicom (balra) és a Sega Mark V (lényegében a későbbi Mega Drive), pontosabban az, ahogy ezeket a gépeket a Beep! magazin szerkesztői 1986 nyarán, jóval e konzolok bemutatkozása előtt elképzelték. A Super Famicom esetében a nevet legalább eltalálták, de a többi dolog nagyon nem jött össze: a kép alapján az újságírók egy opcionális billentyűzetet és egy szintén opcionális floppy-meghajtót vizionáltak az ezek nélkül parányi alapgépre. Az egyik legérdekesebb extra a gép jobb alján nyíllal jelölve található: ez lett volna az IC-kártyákat olvasó egység, amellyekkel állást lehetett volna menteni és azokat gépek közt hordozni.
Ami a Mark V név magyarázatát illeti: a Sega első konzolja az SG-1000 névre hallgatott, ennek kicsit átalakított kiadása pedig az SG-1000 II megjelölést viselte. A konzol harmadik, ismét kibővített verziója már a szimplán a Mark III név alatt jelent meg. E gép szolgált alapjául az általunk is jól ismert Master Systemnek, amely ugyan hivatalosan sosem viselte a Mark IV nevet, alaplapján mégis ott virít az erre utaló „M4” felirat. E gép utódja lett volna tehát a Mark V, és igazán nem a Beep derék újságíróin múlott, hogy azt végül a Sega a sokkal jobban hangzó Mega Drive néven adta ki. A fantáziaképen félelmetesen szögletes terv legnagyobb extrája az opcionális kijelző lett volna, de az is meglepő, hogy bár azt az újságírók azt kolosszális intuícióval eltalálták, hogy a konzolban lesz egy Motorola 68000 és egy Zilog Z80 CPU is, ők azt valószínűsítették, hogy ezek között a gép elején levő nagy gombbal majd lehet váltogatni. (A valóságban a Z80 kizárólag a hangokért felelt.)
Forrás: MegaDora 30th. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A brit Computer + Video Games magazin 1987 januári száma.
Mivel a nyugati kiadók a nyolcvanas években kizárólag a spórolással foglalkoztak, a minimálisan szükségesnél egyetlen jennel sem voltak hajlandók többet fizetni a japán játékok licenszelésekor. Ennek volt köszönhető többek közt az is, hogy rengeteg, Európában számítógépre átírt japán játék teljesen új zenéket és artworköket kapott – és ahogy e borítón is azonnal látható, ez történt szegény Space Harrierrel is. Igaz, itt legalább a 8-bites verziókhoz készült új festmény technikailag teljesen elfogadható lett, még akkor is, ha a Dom nevű robot-ellenfelek itt eredeti Gundam-hatásaikat elveszítve realisztikus mechákká váltak. A játék ikonikus, eredeti illusztrációja Hidefumi Kimura műve, a nyugati verzió alkotója pedig Steve Gibbs volt.
Forrás: Computer + Video Games #063. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mínuszos hír a The Seattle Times napilap 1982. május 26-i számából: az Amerikában tíz hónappal korábban megjelent Donkey Konggal már némi hírnévre szert tett, de Amerikában még mindig jobbára ismeretlen japán cég, a Nintendo megvásárol egy telket, amelyen gyárat tervez építeni játéktermi automatái, illetve később talán otthoni számítógépek gyártására is. Bár ekkor még kósza terv szintjén sem létezett a NES, végül ennek a gyárnak a legtöbb munkát a konzol különféle kiegészítői hozták.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ha Ira Nowinski fotóriporter betartotta volna az ősi intelmet, amely a nappal szembeni fényképezés tilalmáról szól, nem kaptuk volna meg ezeket a csodálatos sziluetteket – és persze e játékos trükkös Qix-stratégiáját sem leshettük volna el. A fotó 1981-ben készült Berkeley városban.
Forrás: Stanford University Libraries. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A t.A.T.u. „zenekar” már bebizonyította, hogy tényleg minden szart el lehet adni magukat leszbikusnak tettető fiatal lányokkal, és erre a minden bizonnyal ősi marketing-igazságra a kínai Teclast cég is rájött, amikor 2008-ban többek közt ezekkel a lifestyle fotókkal próbálták felhívni a világ figyelmét az M30 nevet viselő médialejátszó kütyüjükre.
Forrás: Teclast. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella