Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Fair dolog volt 1990-ben a 16-bites Mega Drive hirdetéseiben durván beleszállni a SNES-sel csak egy év múlva előrukkoló Nintendóba azért, mert az akkor már hetedik évét taposó NES nem tudta az After Burner II vagy a Super Monaco GP látványvilágát reprodukálni? Nem, nem igazán. Persze a marketing sosem a fair playről szólt, és különösen igaz volt ez a Mega Drive – oké, a Genesis – amerikai reklámkampányáról, amely kifejezetten agresszívra vette a tempót. A dolog működött: a „Genesis does what Nintendon’t” szlogennel induló hadjárat hatására a Sega legsikeresebb amerikai évei jöttek el.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #014. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Legend of Xanadu PC-s kiadását ez a fantasztikus festmény díszítette (Naoyuki Onda ecsetjéből), így itt megtörtént az a ritka csoda, hogy a számítógépes kiadás igényesebb borítót kapott, mint a konzolos.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1998. május 21. A világ legnagyobb pénzügyi napilapjában, a Nihon Keizai Shimbunben (a mai Nikkeiben) megjelenik a képen balra található hirdetés, amely az ezer sebből vérző, csatát csatára vesztő Segát ábrázolja. Az önmarcangoló hirdetés szövege körülbelül: „a Sega vajon végleg elbukott?”.

1998. május 22. A magazinban megjelenik a hirdetés második része, amely a novemberi megjelenési dátum mellett szimplán annyit közöl: „Dreamcast: az ellentámadás”.

Noha a Saturn más régióktól eltérően Japánban a vállalat legsikeresebb konzolja lett, a Sega sem tagadhatta, hogy a PlayStation sikere alaposan betett nekik, így ez a reklám azonnal felkeltette mindenki érdeklődését. A jobb oldali kép Japánban ikonikussá vált, a bal oldalit pedig sajnos pár év múlva sokan gúnyolódva vették elő.

Forrás: Rig_Veda. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az amerikai GMR magazin 2005 januári száma.

Kevés újság van (volt), amelyik a borítók terén legalább néha megpróbált szakítani a hagyományokkal, de a GMR számai sokszor kaptak meglepő címlapot. Erre kitűnő példa ez a majdnem monokróm borító is, amelyen Master Chief is szépia Instagram-szűrőt használva feszít. Mint majd’ minden januári keltezésű magazin, ez is december elején jelent meg, és ez a parádés játékfelhozatalból is tisztán látszik – a címlapon megemlített négy játék is igen komoly érv azon állítás mellett, hogy 2004 volt minden idők egyik legjobb játékéve.

Forrás: GMR #25. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Commodore PET első amerikai bemutatkozása egy dallasi kiállításon zajlott le, és ahogy látszik, kellemesen alacsony árával és teljes felszereltségével azonnal az IT-sajtó egyik kedvence lett. Persze miután hosszú távon próbálta valaki használni a billentyűzetet, megváltozott a véleménye...


Forrás: BYTE 1977/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A nyolcvanas évek végének Japán egyik legismertebb sci-fi művésze Naiyuki Katou volt, aki megannyi anime és újság munkálatai mellett néha a játékvilágból is kapott megrendeléseket. A fenti egy kis válogatás a munkáiból – talán nem is kell külön mondani, hogy az angolul esetleg meg is jelent játékai mindig más, sokkal szimplább, felejthetőbb borítókat kaptak. A fenti képen tehát a következő japán kiadások láthatók: R-Type (MSX), Digan no Maseki (MSX), Super Aleste (SNES), Legion (PC Engine CD), Legend of the Galactic Heroes II: Space War Simulation (MSX).

Korábban a Guardic Gaiden kapcsán már találkoztunk a festővel.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Silent Hill városka részletes térképe az első Silent Hill alapján. Mivel a Konami nem mellékelt ilyen segédanyagot az első epizódhoz, a képet a rajongóknak kellett összeállítania. A művész egy bizonyos ThoRCX volt.

Forrás: DeviantArt. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az amerikai Nintendo Power 1989 januári-februári száma.

A borító egy alaposan effektezett fénykép, amely természetesen a Zelda II-t próbálja realisztikusan ábrázolni; bár azt nem tudtam megfejteni, hogy Link egész pontosan miért is van halászhálóba gabalyodva. És azt sem, hogy a hős miként is lett nagyhirtelen jobbkezes...


Forrás: Nintendo Power #004. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha nagyon hunyorítunk, tulajdonképpen a számítógép majdnem úgy működik, mint az emberi idegrendszer, írja a BYTE magazin.

Forrás: BYTE 1978/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Vic Viper űrhajó 1985-ben debütált a játéktermekben, és bár a Konami az utóbbi évtizedben nem sokat tett a Gradius-sorozatért (sem), 2010-ben legalább ezzel a negyedszázados jubileumi festménnyel megünnepelték a születésnapot.

Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.