Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A japán Used Games magazin 1997 téli száma.

A japán használtjáték-piac teljesen másképp működik, mint ugyanez a világ bármely más részén, olyannyira, hogy a gyűjtők egy kifejezetten erre szakosodott magazint is eltartottak. A ritkasági listák, gyűjtési tippek, boltbemutatók mellett a magazin régi játékok tesztjeit és fejlesztői interjúkat is tartalmazott, így tulajdonképpen retró-újságként is felfogható.

Forrás: Used Games #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy PlayStationön és Saturnon tömegével, szó szerint százszámra akadnak olyan szerepjátékok, melyek nem kaptak angol nyelvű kiadást, az viszont talán kevésbé ismert, hogy noha már a Dragon Quest megjelenése előtt is népszerűek voltak ezek a játékok a megannyi japán számítógépen, az Enix legendás játékának konzolos sikere a PC-s piacot is felrázta: azt követően temérdek ilyen program jelent meg. Azonban, mivel ezek a gépek csak a szigetországban voltak elérhetők, e programokkal sem sokan találkoztak. Reményeim szerint az oldalon időről időre szót ejtünk majd néhány ilyen ritkaságról, de addig is következzen néhány hirdetés e korszakból.

A Lenam: Sword of Legend egy Bard’s Tale-szerű játék volt, rengeteg animés illusztrációval, és szinte végtelen dungeonnel – a Hertz kiadó egyik belsős csapatánál készült játék három platformra (PC-98, MSX és X68000) is megjelent. A Romancia a mára jószerivel követhetetlenné vált Dragon Slayer-sorozat harmadik epizódja volt, amely visszább vett az RPG-elemekből, és inkább az akcióra koncentrált. A Death Bringer semmiképpen nem összetévesztendő a szintén ezen a néven (pár hónappal később) Amigára, DOS-ra és Commodore 64-re is megjelent programmal – bár mindkettő Dungeon Master-jellegű hentelést kínált, a japán játék nagyságrendekkel élvezetesebb. (A „mi” játékunk sok kiadása Galdregons Domain néven fut, talán az a név ismerősebb lesz.) A negyedik hirdetés a Gaia no Monshou nevű taktikai RPG-nek szól, amelyet elsősorban talán a korai Fire Emblem-játékokhoz lehetne hasonlítani.

Forrás: MSX Fan 1987/04, Oh!X 1990/01 és PC Engine Fan 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a hivatalos amerikai játékválogatott kimondottan azzal a céllal jött létre, hogy egy látványos bajnokság keretei között legyőzzék a minden bizonnyal nagyszerű japán csapatot, mivel ez utóbbi nem létezett, a bandának új hobbi után kellett néznie. Ez pedig a videojáték-rekordok vezetése lett – és ebből a kezdeményezésből nőtte ki magát a mai is létező Twin Galaxies szervezet.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy tipikus John Stealey-találkozó, ezúttal a Zero magazin tálalásában. Ahogy Microprose létrejöttével is foglalkozó cikkből is kiderül, a – méltán – Wild Bill becenevű pilóta a tökéletes marketinges volt, akinek egyszerű eszközei is óriási sikert arattak. A repülésre elvitt újságírók feltehetőleg sosem felejtették el a különleges élményt, és miközben valaki fejjel lefelé suhant Maryland lankái felett, az az épp bemutatott programok esetleges hibáira sem igazán tudott koncentrálni.

Forrás: Zero #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az amerikai Family Computing magazin 1985 januári száma.

A címlapon említett 1984-es toplista csúcsát a Rails West! című vasutas menedzserjáték foglalta el, amit valami érthetetlen okból kifolyólag a szerkesztők RPG-kaland kategóriába soroltak az írásban. Bár erre már nem sokan emlékezhetnek eredeti játékosai közül sem, a többi díjazott közt igazi klasszikusokat találunk, hisz kapott elismerést a Seven Cities of Gold (igaz, az év szerepjátéka díjnak örülhetett), a King’s Quest, a Boulder Dash és még a B.C.’s Quest for Tires is.

Forrás: Family Computing 1985/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy japán Streets of Rage II-hirdetés; talán közismert, hogy a széria Japánban Bare Knuckle néven futott. A legmegdöbbentőbb a képen számomra az volt, hogy Skate, a fiatal kölyök mennyire elképesztően fiatal is az alkotók szerint. A kép alapján legfeljebb 15-évesnek tippelném a baseball-sapkás srácot, akinek ökleivel magam is punkok, gengszterek és egyéb rosszarcúak egész seregét végeztem ki.


Forrás: Dengeki Mega Drive #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár Amerika legtöbb tantermében a nyolcvanas években Apple II-ket használtak, néhány államban (általában más gyártók telephelyei és gyárai környékén) azonban más gépek is népszerűek voltak. A RadioShack bolthálózatot is üzemeltető Tandy Corporation által készített TRS-80 is több államot „megnyert”: a baloldali képen a gép elsőgenerációs verzióin dolgoznak a University of Wisconsin-Eau Claire hallgatói (1980), a másikon pedig az englewoodi Saint Mary’s Academy tanulói már a harmadik generációs TRS-80-akat nyúzzák (1982).

Forrás: 2 Warps to Neptune. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A masinát nem ismerve azt nem tudom megerősíteni, hogy valóban a Vector 1 volt-e a tökéletes mikroszámítógép 1977-ben, az viszont biztos, hogy bátor festésével a korszak egyik legszebb modellje tudott lenni. A gyönyörű külső persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Vector Graphic volt az első, és igen sokáig (mindmáig?) az egyetlen olyan számítógép-gyártó cég, amit nők alapítottak.

Forrás: BYTE 1977/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magyar PC-X magazin 1998 januári száma.

A borító a kifejezetten szerencsétlenül elnevezett versenyjáték, az Ultim@te Race Pro renderjére épít, pedig a magazinban egy sor nagyobb nevű program is tesztelésre került. Mivel előzetesről van szó, a kiadó Kalisto PR-osai vélhetően ezt kérték az exkluzív játszható verzióért cserébe.


Forrás: PC-X 1998/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A legritkább Game & Watch-modell a Green House e speciális változata, amely a szériából 1983-ig világszerte eladott 20 millió példányt ünnepelte. A különleges gépeket a Nintendo azon alkalmazottai kapták, akik fontos szerepet töltöttek be a Game & Watch-sorozat fejlesztésében. Nem tudni, hogy pontosan hány darab készült, de néhány tucatnál nem lehet több. Egy példány 2009-ben 4700 dollárnyi jenért kelt el a Yahoo Auctions oldalon – ma egész biztosan ennek többszörösét kellene kifizetni egy ilyen kézikonzolért.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.