Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A magyar Internet Kalauz magazin 2000 februári száma.

Pontosan húsz évvel ezelőtt valahogy így állt az internet helyzete. A lap cikkei közt találunk többek közt egy brutális intenzitású AOL-benyalást, illetve egy írást arról a tényleg örvendetes dologról, miszerint 2000. január 1-től fogva már szabadon lehetett .hu domaint vásárolni; addig ugyanis csak olyan címet lehetett lefoglalni, amely hivatalosan kapcsolódott az igénylőhöz. A magazinból ezt követően megtudtuk még, hogy a WAP a jövő, hogy a Nokia a jövő, és hogy az online társkeresés ciki is lehet, amikor tényleges találkozóra kerül a sor.

Forrás: Internet Kalauz 2000/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A kilencvenes évek játékmagazin-borítóin általában olyan játékok szerepelnek, amelyekre ilyen vagy olyan okokból, de emlékszünk. Néha azért, mert az hosszú sorozattá vált, máskor azért, mert hatalmas csalódást okozott; de megvallom, a Buzz Aldrin’s Race Into Space bennem semmiféle nosztalgikus emléket nem aktivált. Ideje lenne, hogy valaki ismét feldolgozza a témát – és nem, a Kerbal Space Project nem elég.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Sok ócska kontroller született már az otthoni videojátékok bő négy évtizedes története során, de olyan kevés akadt azért, amelynek már puszta ötlete is éktelen baromságnak tűnik, amelyikről minden normális ember tudja, hogy az első percben el kellett volna kaszálni az egészet.

A Konami Laser Scope azonban ilyen. Az egy dolog, hogy a fénypisztolyként szolgáló nézőke minden volt, csak pontos nem – 1990-ben vagyunk, az ilyesmi általános volt. Az viszont minden idők egyik legidiótább ötlete, hogy lőni úgy kellett, hogy a mikrofonba üvöltöttük a „Shoot!” parancsot. Abban az esetben, amikor ezt a rendszer jól értelmezte (és ez a rosszindulatú beszámolókkal ellentétben legalább 30%-os volt!), lőttünk egyet a játékban. Igaz, a kiabáló-hangfelismerő folyamat jó másodperces lagot vitt az akcióba, ráadásul azzal sem számoltak a derék mérnökök, hogy a legtöbb kompatibilis NES-játékban nem nagyritkán kell egyet-egyet puffantani, hanem folyamatosan fenn kell tartani a golyózáport.

A legtöbb Laser Scope valószínűleg a tévé előtt egy szót egyre hangosabban rikoltó kölykök hátán szétverve végezte be.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #013. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy milyen cikkeket lehetett olvasni a hetvenes évek közepén a számítógépes újságokban? Hát nem játékteszteket, az biztos...

Forrás: BYTE 1976/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A magyar PC Guru magazin 1996 februári száma.

Számomra rendkívül furcsa taktikának tűnik egy olyan játékot a címlapra tenni, amit aztán nem írunk ki szövegesen; aztán ki tudja, lehet, hogy ez a Witchaven festmény olyan közismert volt, hogy szükségtelen lett volna redundánsan betűkkel is odaírni. Oké, ezt még én sem hiszem el...

Forrás: PC Guru 1996/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Sanyo az MSX egyik meg nem énekelt hőse volt: a japán cég 30-nál is több eltérő modellt adott ki a számítógép fennállása alatt. A képen az első MSX2-es gépük, a Wavy 23 fantázianevű csoda látható, természetesen egy hullámos hajú, ránézésre talán francia modell kíséretében.

Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A SNES-hez készült FX chip lényegében egy, a játékkártyákba épített extra hardver volt, amellyel az ilyesmiben amúgy nem képzett masinából poligonokat lehetett előcsalni. A leghíresebb erre építő program a Star Fox volt, de több olyan fejlesztő is akadt, akik ezt használva akarták lenyűgözni a játékosokat.

Az Elite belső fejlesztőstúdiója, a Motivetime rögtön két ilyen programon kezdett dolgozni: a Dirt Racer egy arcade játék lett volna, a PowerSlide pedig ennek szimulátoros párjának készült. A Dirt Racer néhány európai országban tényleg megjelent, de olyan ronda és gagyi lett, hogy nemhogy az amerikai premiert kellett lelőni, de a PowerSlide-projekt is a srapnel áldozatává vált. A cég később megpróbálta Atari Jaguarra, 3DO-ra, majd PC-re is elkészíteni a programot, de végül minden verziót töröltek. A játékból később kikerült videót látva ez érthető is...


Forrás: Edge #005. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem, azt hiszem ehhez még én sem vagyok elég menő...

Az mindenesetre érdekes, hogy az együttes ’83-as turnéjára időzített játék egyik szekciójában egy Herbie nevű kidobóval a banda rajongóit kell megverni – ezt én speciel nem raktam volna bele egy olyan programba, ami kifejezetten e rajongóknak készült...

Forrás: Electronic Fun with Computer Games 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A magyar 576 KByte magazin 2000 februári száma.

A Stökivel és Hancuval felturbózott 576 KByte dicsőséges kora ugyan csak három számot élt meg, de aki ott volt, az feltehetően a mai napig emlékszik e vidám időszakra. Még akkor is, ha azokért a kis alcímekért valaki(ke)t kerékbe kellett volna törni...

Forrás: 576 KByte 2000/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az európai Sony marketingnek több emlékezetes alkotást is köszönhetünk, de 2002-ben a srácok kicsit elveszítették a fonalat, és más kiadók játékait szimplán azok logóival próbáltak hirdetni. Nem állítom persze, hogy a Virtua Fighter 4 csak ezért nem lett anyagilag sikeres, mindenesetre az is biztos, hogy ez a túlzottan minimalista hirdetés nem segített a dolgokon...


Forrás: Official PlayStation Magazine (UK) #084. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.