A VR cyberpornó és teledildonika helyzete 1993-ban. A cikk kifejezetten érdekes, de érdemes vigyázni: az utolsó oldal képanyaga alkalmas lehet a libidó végleges megsemmisítésére is.
Forrás: Hyper #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A VR cyberpornó és teledildonika helyzete 1993-ban. A cikk kifejezetten érdekes, de érdemes vigyázni: az utolsó oldal képanyaga alkalmas lehet a libidó végleges megsemmisítésére is.
Forrás: Hyper #01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Egy nem-hivatalos Atari 2600-játék, a Cathouse Blues. Az ezt fejlesztő Mystique stúdiót a Caballero nevű amerikai pornófilmes cég alapította, mondván, hogy „az nem lehet, hogy minden felnőtt játékos csak űrhajókra akar lődözni”. Ez még akár igaz is lehetett, ám a helyzeten nem sokat segített, hogy a stúdió játékai egytől egyig rémesen primitív és a legkevésbé sem szexi szörnyedvények voltak. Ez itt például a Cathouse Blues beteljesülése...
Ami pedig a „világ első erotikus videojátéka” címet illeti, ez már csak azért sem lehet igaz, mert ez a játék az ugyanezen csapat által készített Gigolo átszínezett verziója volt. És még az sem volt a legelső „erotikus” Atari 2600-játék, hisz a Mystique története a Beat ’Em & Eat ’Em kiadásával indult, amelynek leírását bármiféle értékítélet nélkül a Wikipediáról idézném: „a játékos egy meztelen nőt irányít, akinek egy, a háztetőn maszturbáló férfi spermáját kell a szájával elkapnia. A játékmenet a Kaboom!-ra emlékeztet.”
(Plusz, a japán játékipar nyilván megelőzte Amerikát ezen a téren.)
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Hancut már 1994-ben is legendás empátiájáról ismerte a világ. Mielőtt cancellálnánk a kollégát, azért felhívnám rá a figyelmet, hogy erre az eszmecserére egy féktelen állatságokkal teli áprilisi Bíborhold-számban került sor...
Forrás: Bíborhold #17. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Vicky Witt playmate 1978-ban egy Eight Ball flipperrel játszik.
A kép önmagában is remek, de két teljesen felesleges információmorzsát még elszórnék:
1) az Eight Ball azon ritka flipperasztalok közé tartozik, melyeknek sikere miatt két folytatása is megjelent, mégpedig az Eight Ball Deluxe, illetve az Eight Ball Champ.
2) Witt kisasszony sokkal többet tett hozzá az egyetemes popkultúrához, mint néhány (minden bizonnyal szemrevaló) mellbimbót: a hölgy operatőrként, illetve vágóként dolgozott mind az első Star Wars, mind pedig az első két Star Trek filmen.
Forrás: Playboy 1978/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Xbox 360 megjelenéséhez időzítve a Microsoft bevásárolta legszexualizáltabb karakterét az FHM magazin európai kiadásaiba: a Rare grafikusai így kénytelenek voltak négy új, a korábbiaknál sokkal életszerűbb (és persze jóval ledérebb) rendert készíteni Joanna Darkról, a Perfect Dark Zero főszereplőjéről.
Forrás: Fanpop. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1982: Dan Kramer, az Atari mérnöke elkészíti az Atari 2600-hoz szánt új kontrollert, a Trak-Ballt.
1983: Dan Kramer a nyári CES kiállításon a korszak leghíresebb pornósztárján, Lisa De Leeuw-ön dedikál egy Trak-Ball pólót. A páros igencsak összebarátkozott a show-n.
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Tetszik egy csaj a suliban vagy a munkahelyeden, de félrecsúszott a flörtölési kísérlet? Sebaj: csak adj meg róla egy rövid leírást sok jelzővel ebben a programban, és a Commodore 64 máris kiköpi a célpont pszichiátriai profilját. A programot író James Johnson elmondása szerint negyedmillió darabot tudott eladni az 1984-ben megjelent Mind Proberből. Arról nincs adat, hogy hány sikeres randevú létrehozásában segédkezett ez a bizarr pre-PUA program.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az első erotikus tartalmú videojáték, az 1981 tavaszán már kapható Yakyuuken volt Sharp MZ-80 számítógépeken. A játék egy borzasztó egyszerű vetkőzős kő-papír-olló volt, amelyet egy 19 éves lány, a képen is látható rém szexi Megumi ellen lehetett játszani. A Hudson Soft által (természetesen csak Japánban) terjesztett és a csodálatos nevű Miso Ramen Group által fejlesztett játékban Megumit csaknem minden ruhadarabjától meg lehetett szabadítani, már ha az embernek elég nagy mázlija volt.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Hivatalos Magyar PlayStation Magazin 2000 februári száma.
Bár lelkesedésmentes szellemiségével lényegében a PlayStation-tempó teljes ellentétét képviselte az OPSM másfél évet megért hazai mutációja, a licensznek köszönhetően a magazin legalább exkluzív demólemezekkel együtt jelent meg. Ezt a számot átböngészve úgy tűnik, hogy a teszteket itthon írták, legalábbis azt nehezen tudom elképzelni, hogy az angol kiadás is 30%-ot adott volna a remek Ace Combat 3-nak, azzal a megjegyzéssel, hogy a Namcótól nem vártak egy ennyire „PC-s koppintást”...
Forrás: Hivatalos Magyar PlayStation Magazin #08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az EGM véleménye az 1990-es esztendőről. A díjakba nem nagyon lehet belekötni, bár a legjobb kézikonzolos játékok terén én egész biztosan nem a Lynx repülős akciójátékának adtam volna a díjat, hanem mondjuk a Game Boyra megjelent Final Fantasy Legendnek; a szerkesztői gárda azonban évekig nem tudta megbocsátani a Nintendo kis gépének a színek hiányát, így vélhetően ez szóba sem jöhetett.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #015. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella