Sok ócska kontroller született már az otthoni videojátékok bő négy évtizedes története során, de olyan kevés akadt azért, amelynek már puszta ötlete is éktelen baromságnak tűnik, amelyikről minden normális ember tudja, hogy az első percben el kellett volna kaszálni az egészet.
A Konami Laser Scope azonban ilyen. Az egy dolog, hogy a fénypisztolyként szolgáló nézőke minden volt, csak pontos nem – 1990-ben vagyunk, az ilyesmi általános volt. Az viszont minden idők egyik legidiótább ötlete, hogy lőni úgy kellett, hogy a mikrofonba üvöltöttük a „Shoot!” parancsot. Abban az esetben, amikor ezt a rendszer jól értelmezte (és ez a rosszindulatú beszámolókkal ellentétben legalább 30%-os volt!), lőttünk egyet a játékban. Igaz, a kiabáló-hangfelismerő folyamat jó másodperces lagot vitt az akcióba, ráadásul azzal sem számoltak a derék mérnökök, hogy a legtöbb kompatibilis NES-játékban nem nagyritkán kell egyet-egyet puffantani, hanem folyamatosan fenn kell tartani a golyózáport.
A legtöbb Laser Scope valószínűleg a tévé előtt egy szót egyre hangosabban rikoltó kölykök hátán szétverve végezte be.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #013. Állandó link a bejegyzéshez.