Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
1985 decembere: a tokiói Shinjukuban ma is üzemelő Yodobashi Camera boltban néhány srác kipróbálja a legfrissebb játékokat. Mivel a kézzel írt táblák szerint mind a Famicom, mind pedig annak akkor legsikeresebb játékai, a Super Mario Bros., illetve a Portopia Renzoku Satsujin Jiken kifogytak, a tévékre a rivális Sega termékei – SG-1000 II konzolok, valamint SC-3000 számítógépek – voltak kötve.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A játék, amelynek a nyakába az Atari által uralt első amerikai konzol-korszak teljes bukását szokás varrni. A karácsonyi szezon nyomása alatt mindössze hat hete volt Howard Scott Warshaw fejlesztőnek a játék elkészítésére, és bizony ez nem volt elég egy mesterműhöz. Finoman szólva sem...
Forrás: Atari Age #04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Sok tárgyalást követően 1996-ban a Capcom végre hivatalosan is licenszelte a Mega Man-univerzum karaktereit a Editora Magnum képregény-kiadónak. A kiadó szépen átadta brazil partnernek a legutóbbi, a Mega Man 7 alapján készült mangát, gondolván, hogy ők mindent megtettek, amire csak szükség volt.
Arra azonban senki nem számítothatott, hogy a sorozat vezető szerkesztőjének kinevezett José Roberto Pereira szívből gyűlölt minden videojátékot, Mega Man karakterét ostoba és gyerekes baromságnak tartotta, ráadásul attól sem félt, hogy szélsőséges politikai és szexuális nézeteit egy jobbára gyermekeknek szóló képregényben ossza meg a nagyvilággal.
Ezért aztán a Novas Aventuras de Mega Man elmebeteg széria lett, amit talán az első rész borítója is bizonyít. De jöjjenek a részletek:
–Pereirát az ötödik számot követően ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a capcomos karakterek kinyírását tervezte, hogy saját hőse, a brazil Princesa lehessen a főszereplő.
–Nem volt büdzsé állandó grafikusra, így a sztori megírását követően egymással versengő rajongókkal rajzoltatták meg az oldalakat, és mindig a legjobban tetszőt használták fel. Ennek köszönhetően nem csak számról számra változott a látvány, a karakterek kinézete, de néha egy füzeten belül többször is.
–Az egyik legfontosabb új karakter a főgonosz Karinka Cossack volt, egy interdimenzionális kommunista prédikátor, aki egy hajléktalan lány rabszolgaként használt testébe rakott robotagy.
–Mega Man és X is maximálisan perverz alakok, akik húguk, Roll testére áhítoznak, többször is nyíltan közölve testvérükkel, hogy kábelükkel szívesen rácsatlakoznának. Roll az utolsó négy részt egyébként végig meztelenül tölti.
Angol fordítás itt található.
Forrás: Imgur. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A faborítás a hetvenes évek végén majdnem legyőzte a nagyközönség számára talán riasztónak tűnő fém számítógép-házakat. Az ezekért való lelkesedés végül akkortájt szakadt meg, amikor a kiemelkedően komplex feladatok elvégzése közben több modell is hajlamossá vált a felgyulladásra. A PolyMorphic Systems gépei pont nem ilyenek voltak, de a faborítással szemben kialakult óvakodás villámgyorsan elsöpörte az egész céget.
Forrás: BYTE 1977/09 és 1977/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ah, ki is tudná elfelejteni a csodálatos szerepjátékot, az Ecco the Dolphint?! A 90%-os értékelés talán túlzásnak tűnhet (főleg azok számára, akik próbálták külső segítség nélkül végigjátszani a játékot), de nem szabad elfelejtenünk, hogy a multimédia-őrület kellős közepén jelent meg a játék e CD-s kiadása, és ekkor még a vállalhatatlan szemét is sokhelyütt kapott pozitív kritikákat, nemhogy egy ilyen, a nehézsége ellenére igényes, ráadásul az új adathordozó tiszteletére ki is bővített program.
Forrás: Electronic Entertainment #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Monster World II: Dragon no Wana (angolul a könnyű nyomonkövetés érdekében Wonder Boy III: The Dragon’s Trap néven jelent meg) japán dobozképének elkészülési fázisai. Először Masanori Yoshihara grafikus elkészítette a vázlatot, illetve egy színes festményt, majd egy másik Westone-alkalmazott, Hideo Nakajima ez alapján kifaragta a diorámát, amelynek kicsit effektezett fotója szolgált borító gyanánt.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Apple II számítógép tagadhatatlanul forradalmi változásokat hozott az amerikai PC-piacra, de azt meg kell hagyni, hogy az Apple már 1977-ben is éppúgy megkérte az extra memória árát, mint ma az iPhone esetében – csak akkor nem extra 64 GB, hanem plusz 4 KB került száz dollárba.
Forrás: BYTE 1977/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ennek a Core Design által fejlesztett Commando-klónnak sajnos nincs elnevezve a bal kezén két könyökkel rendelkező főhőse, de távcsöves-hangtompítós rakétavető/gépágyúján így is remekül kacarászhatunk.
Forrás: Zero #21. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Bandai erősen NES-fókuszú prospektusa az 1989-es nyári CES kiállításról. A fura kontrollerek mellett a legfőbb érdekességet az első oldal rejti: az itt promózott három játék közül kettő végül nem jelent meg. Az ötödik Star Trek-film játékfeldolgozását pár héttel a rendezvényt követően lőtte le a kiadó, pedig már majdnem készen volt. A Mask Rider természetesen az egyik famicomos Kamen Rider-játék (feltehetőleg a Gekitotsu Shockerland) angol verziója lett volna, ezt a fejlesztést vélhetően az Amerikában teljességgel ismeretlen karakterek miatt állította le a kiadó. A kérdés persze az, hogy egyáltalán miért jelentették be...
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A magyar GamePro 2005. február 18-i száma.
Részben játékújság, részben Mazúr és Ender kollégák szürreális humormagazinja – ha más jelzőket nem is aggatnék rá szívesen, az biztos, hogy a GamePro a magyar játéksajtó egyedi kis zárványa volt. A címlap például nem is említi meg e szám legnagyobb teljesítményét, a Julia Roberts-interjút!
Forrás: GamePro 2005/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella