Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Egy 1982-es újságcikk illusztrációja mutatja be, hogy a teljesen automatizált gyártósorok bevezetése előtt miként készültek a játéktermi gépek. Ha a fénykép is ebben az évben készült, vagy a Pepper II, vagy a Victory lelkét képező nyomtatott áramkör végső simításait látjuk.
Forrás: Videogaming Illustrated #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Amíg Amerikában a Superbowl döntőjébe vásárolt reklámszpot számít a marketing csúcsának, Japánban a shinkansen-kategóriás vonatok brandelése az egyik legdrágább és legtöbb figyelmet keltő manőver. 1998-ban a Nintendo a Banjo-Kazooie tiszteletére döntött e taktika mellett, és az Oszaka és Hakata között közlekedő, naponta 160 ezer embert szállító Sanyo Shinkansent alakíttatták át a medve és a madár tiszteletére. Ez nem csak külső matricázással járt, de egy gyerekmegőrző-kocsit is bevetettek, ahol nem csak a program intrója ment a tévében, de minden kézzelfogható játékot is a Banjo-Kazooie ihletett.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A magyar Video magazin 1989 februári száma.
Ehhez többet nem tudok hozzáfűzni...
Forrás: Video 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A hetvenes évek vége elképesztően kreatív időszaka volt a számítástechnikának, és főleg Amerikában pezsgett a mikroszámítógépes világ. Minden hónapban új cégek és új PC-k tucatjai jelentek meg, akik közül ugyan nem sok érte meg a nyolcvanas évek beköszöntét, de legalább próbálkoztak. A fenti négy számítógép is ilyen vadiúj termék volt, amelyeket gyártóik a BYTE magazin egyazon számában jelentettek be e reklámokkal.
Forrás: BYTE 1977/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nem feltétlenül egy végül meg nem jelent Commodore 64-játék újsághirdetésétől várna el az ember egy tényleg vérfagyasztó Sátán-ábrázolást, de ha ez a helyzet, akkor azt el kell fogadni. Bár a Dante’s Inferno fejlesztését az utolsó percben ismeretlen okokból leállította a kiadó Beyond, ha a játék csak egy kicsit is meg tudta fogni a borítóra készült festmény bizarr hangulatát, ezt sajnálhatjuk.
Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Néhány oldal az ActRaiser különböző design-dokumentumaiból. Mint látszik, a tervezés során a játék rövid ideig a Sacred Master, illetve a The World Master neveken is futott. Érdemes megnézni a megrajzolt screenshotokat – a végleges játék gyakorlatilag pontosan így nézett ki!
Forrás: NLab. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A magyar 576 Konzol magazin 2003 februári száma.
Az 576 KByte-ból leválasztott újság az egyedüli volt hazánkban, amely a címlapot nem feltétlenül hagyományos marketingre (értsd: a tartalom, a fontos cikke felvillantására) használta, hanem az Edge mintájára inkább a stílusos külsőre, a látványra utaztak – itt például a tömegterméknek semmiképp nem nevezhető Panzer Dragoon Orta látható, szimplán azért, mert ebben a hónapban ez a kép tetszett leginkább a főszerkesztőnek.
Forrás: 576 Konzol 2003/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Japánban nem egy, nem két, hanem egyenesen három papír-kocka szerepjáték-rendszer is készült az évek során a Wizardry alapján. A mellékelt kép a második verzió, az 1991-es Shin Wizardry RPG alapkönyvének borítóját díszítette, és mint az ilyen festmények általában, ez is Jun Suemi munkája.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Pac-mánia olyan embereket is elért, akik sem előtte, sem pedig azt követően nem érdeklődtek a videojátékok iránt. Egy, a Time magazinban 1982 januárjában megjelent cikk illusztrációja volt e kép, amely a Linda Starweather floridai fodrászatában elhelyezett automatával mutatta be a játék hihetetlen vonzerejét.
A cikk szerint Starweather kedvenc fagyizójában találkozott először az automatával, amit kipróbálva azonnal beleszeretett az érdekes játékba. Mivel mindkét alkalmazottja is függő lett, a napi 3-4 dolláros költés helyett végül vásárolt egy gépet a fodrászatba, ahol a vendégek (saját pénzükön) is Pac-Manezhettek. Egyik alkalmazottjának, Ann Williamsnek a cikkben idézett nyilatkozata végtelenül tragikus:
Igen, már a gépbe tettem a ma kapott minden borravalómat. Nem mondom el a férjemnek, mert ez az én pénzem, én kerestem meg. Nincs sok vidám dolog az életben, de ez a gép végre legyőzte az unalmat. Még soha semmi nem volt olyan fontos számomra, mint a Pac-Man.
Forrás: VGPavilion. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Atari háziújságja számol be arról, hogy a cég három játéktermi masina kölcsönadásával sikeresen járult hozzá egy rendőrségi akció lebonyolításához. A nyomozók egy bárt alakítottak ki egy lakatlan épületben, és a tökéletes illúzió megteremtéséhez kérték el a három gépet.
Forrás: Atari Connection 1983/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella