Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Meg kell vallanom, nem teljesen értem ennek a hirdetésnek a koncepcióját (együnk mi is Maxell floppyt?), de a koncepció, a látvány van olyan szórakoztató, hogy muszáj volt megosztani.


Forrás: Amiga World 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Mielőtt Ken Hodges a NASA egyik kiemelt illusztrátorává vált volna, hirdetések festésével kereste a kenyérrevalót. Mint látjuk, az űr már ezekben a korai időkben is vonzotta; vagy persze az is lehet, hogy a nyolcvanas évek második felében szigorúan tilos volt bármilyen más háttérrel dolgoznia a grafikusoknak. És aki eddig esetleg nem tudta, hogy miért így hívják a tükörreflexes fényképezőgépeket, hát az most bizony ezt is megtudta!

Forrás: Tumblr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A magyar Computer Aktív magazin egyik 2001 februári száma.

Drámai hírrel indul a lap ezen száma: megszűnt a Matáv által biztosított 150 forintos éjszakai hívási díj, így a betárcsázós internetezés alaposan megdrágult hazánkban. A tüntetés február 16-ára volt bejelentve. E mellett igazán eltörpül a hír, hogy az első Microsoft-konzol egyes részeit itthon szerelik majd össze...

Forrás: Computer Aktív 2001/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Az amerikai The Dispatch magazin 1982. április 9-i számának minden hisztériakeltés nélküli, elfogulatlan cikke szerint az ország lakosságának egyharmadát fenyegeti az a veszély, hogy sztrókot vagy szívrohamot kap a játéktermi gépek által keltett szörnyű izgalomban. Az illusztráció egy bizonyos Chuck Trapkus műve.


Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár amikor egy Mega Drive-ból akarták kipréselni az ahhoz szükséges teljesítményt, a Sega otthoni VR-kísérletei csúfos kudarcot vallottak, a japán cég 1995-ben egy játéktermi automatában végül tudta hasznosítani a továbbfejlesztett technológiát. A Dennou Senki Net Merc nevet viselő géppel mérete és ára miatt kizárólag a Sega World játéktermekben lehetett találkozni, így sajnos kevesen tudták azt kipróbálni. A VR-szemüveg ekkor már egy pontos fejkövető rendszerrel is fel volt szerelve, így a játékos a hatalmas műanyag gépágyúval tényleg pontosan tudta lőni a százszámra áramló ellenfeleket. A játékból egyetlen videó maradt fent, és bár, annak ellenszenves narrátora többet beszél az első világháború gépágyú-fejlesztéséről, mint a programról, de legalább mozgás közben is meg lehet nézni a játékot. A fenti képen látható screenshotok tanúsága szerint ettől jelentősen eltérő pályák is voltak. Sajnos a Model-1 játéktermi szabványra épülő gépet a Sega igen hamar elkaszálta, mégpedig azért, mert hiába a VR-élmény, úgy ítélték meg, hogy a Model-2 mellett a fillezett vektorokra épülő grafika gagyinak tűnik.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A 3DO sorsa már a gép megjelenése előtt eldőlt: nem csak a hardvert változtatgatták az utolsó pillanatig, de részben ennek köszönhetően a kezdeti szoftverkínálat is gyászos volt. A cikk csak utal rá, de mondjuk ki ténylegesen: a konzolhoz az amellé ingyen csomagolt, látnoki című Crash ’n Burn mellett nem volt kapható egy más játék sem az amerikai premierkor, ami példátlan húzás.

Egyébként a cikkben említett, fejlesztés alatt álló játékok közül sem mind készült el: sem a Road Race, sem pedig a Red Baron nem jelent meg a gépre. És véleményem szerint mindenki jobban járt volna, ha a borzalmas Jurassic Park Interactive-ot is eléri valamiféle végzet...

Forrás: Edge #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A játéktörténelem első easter eggje, az Atari 2600-as Adventure-ben elrejtett programozói monogram ihlette ezt a 150 ezer dolláros játékversenyt. A Swordquest-sorozat elvileg négy játékból állt volna, és mindegyik mellé járt egy képregény is. A játékban megtalált számok segítségével lehetett bizonyos oldalak adott paneljein levő rejtett szavakat megkeresni, és ezekből alakult ki a végleges jelszó, amit az Atarinak kellett a játék dobozában levő speciális levelezőlapon beküldeni. A helyesen válaszolók egy élő bajnokságon mérhették össze képességeiket, és a győztes minden játéknál egy 25 ezer dolláros arany-platina dísztárgyat kapott. A cél az volt, hogy a négy bajnok majd egy utolsó feladatban mérkőzik meg, és ennek győztese egy 50 ezer dollár értékű kardot is hazavihet. Bár a hatalmas összegek óriási eladásokat generáltak, a Commodore-tól kitúrt, és ezt követően az Atarit hirtelen felvásárló Jack Tramiel lelőtte a fényűző projektet, így csak három díjazott volt, a maradék két díjat beolvasztották.

Forrás: Electronic Fun with Computers & Games #02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Vajon minek kellene történnie, hogy ma a Sega önszántából elkészítsen és publikáljon egy ilyen hirdetést? Merthogy ez a mű tényleg a brit Sega marketingosztályától származik, és egyetlen mentségük, hogy a hirdetés kizárólag a bizarr tartalmaktól el nem zárkózó képregény- és humormagazinban, a Vizben jelent meg.


Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A magyar Kódmester magazin 2001 januári-februári száma.

Ennek az általában kéthavonta megjelenő újságnak a készítői az olvasókra bízták a munka dandárját. Bár – gondolom – a kódokat ők maguk másolták össze a netről, az esetleges fordítással járó plusz munkamennyiségtől megriadva azt találták ki, hogy bárki beküldheti végigjátszásait, és azt egy minimális lektori polírt követően le is közölték. Ennek köszönhetően a végigjátszások és hosszabb tippek hangvétele, minősége, pontossága és olvasható mivolta extrém végletek között változott.

Forrás: Kódmester 2001/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Igen sok kutatás árán, de kiderítettem, hogy a „kaboodle” nagyjából a mi „hóbelevanc” szavunk megfelelője. Igaz, azt teljesen nem sikerült még megértenem, hogy egész pontosan mire is jó ez kütyü, meg a hozzá járó hóbelevanc...

Forrás: BYTE 1977/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.