Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A japán Famitsu magazin egyik 1992 márciusi száma.

A Susumu Matsushita által rajzolt borító az akkor már indulásra kész Forma 1-es szezon előtt tisztelgett, Necky, a magazin róka-kabalája ugyanis egy konzolok által hajtott motoros székben ül. A cikk nem csak az aktuális játékfeldolgozásokat elemzi ki, de az egyik japán pilótával, Aguri Suzukival készített interjút is tartalmazza.

Forrás: Famitsu #169. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Meglehetősen sok hazugság kapott helyet ezen az oldalpáron, kezdve onnan, hogy az Obitus – hasonlítson azokra bármennyire is a képek alapján – valójában nem RPG, egészen odáig, hogy a játék igazából minden idők talán legrosszabb labirintusaival rendelkezik. Mégis, a legpofátlanabb átverés a jobb oldalt teljesen elfoglaló, túl sok karmot viselő tüskés bagolyszerűség, amely a játékban egész egyszerűen nem szerepel. Mivel a logo egyértelműen a legendás Roger Dean műve, felteszem, a madarat is ő készítette a Psygnosis pedig a tartalomra tekintet nélkül végül a játék borítóját is erre építette fel.

Forrás: Zero #13. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Valószínűleg az első film, amely videojátékokról szólt az 1983-as Joysticks volt. A történet egy játékterem, és az azt bezáratni akaró gonosz mágnás körül kavarog, de ha őszinték akarunk lenni, mindez csak vézna kereteket biztosít bikinis (és néha még azt sem viselő) leányok kamera elé tolására, no meg némi Pac-Manezésre.

Noha a Midwaynek a produkcióhoz nem volt köze, a filmet afféle marketing-eszközként fogták fel, és nem csak Pac-Man-, de Satan’s Hollow- és Super Pac-Man-automaták biztosításával is hozzájárultak a forgatáshoz. Utóbbi azért is érdekes, mert a játék ekkor még nem volt kész, így ez volt az első alkalom, hogy a világ megpillantotta a programot.

Trailer itt.


Forrás: IMDb. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Battle Chess (és mellette a Knight Arms) X68000-es verziójának tesztje a japán Oh!X magazinban. A lilás értékelődobozban a bal oldalon levő kördiagram a játék „alkotóelemeit” tartalmazza; a legnagyobb cikkely a sakké, majd jön a Battle Mode, illetve a gólemmé alakuló bástya, ami a cikkíró kedvenc animációja volt.

Mellette a fura kijelző a játék számszerű értékelése: az öt eltérő jellemzőt egytől ötig terjedő skálán pontoztak az írók. Legfelül a kezelhetőség kapott helyet, majd az óra járásának megfelelő sorrendben jön a játékdesign, az eredetiség, a grafika és a hangok.

Forrás: Oh!X 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A magyar BIT-LET magazin 1985 februári száma.

A BIT-LET a legtöbbek által már rég elfeledett Ötlet Magazin havi számítástechnikai melléklete volt. Az 1983 októberében debütált fekete-fehér újság talán az első olyan, bárki által elérhető magazin volt, amely ezt a témát dolgozta fel – a korábbi hasonló lapok csak egyesületi tagok számára voltak ismertek. A BIT-LET elsősorban a hazánkban használt gépekről szólt, azok programozását oktatta, így a HT 1080Z-n, Primón és ABC-80-on nevelkedők kiváló információforrása volt; még akkor is, ha játékokra kevés figyelem jutott a kevéske oldalon.


Forrás: BIT-LET 1985/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

1981 végén a játékosok nagy része mérnök, vagy legalábbis mérnöki beállítottságú ember volt, így a játékok jókora része is nekik készült. A Muse által piacra dobott RobotWar például programozói tudás nélkül nem is volt játszható: e programban manuálisan, valódi kódban kellett kidolgozni a destruktív gépek viselkedési mintáit, hisz az összecsapások során már nem lehetett beleszólni az eseményekbe. Az első jobban szervezett számítógépes bajnokságokat is ez a játék inspirálta; igaz, sokszor csak virtuálisan, hisz a részvételhez elég volt beküldeni a fent is látható vezérlőprogramot, és maguk a fejlesztők, vagy épp az újságírók zavarták le a tényleges háborúkat.

Forrás: Computer Gaming World #002. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Famitsu grafikusai a sok pletyka hatására így képzelték el a Nintendo 64-et egy hónappal a gép nyilvános leleplezése előtt. Az egyetlen dolog, amit eltaláltak, az az volt, hogy a gép fekete házba kerül. A nagy „bakik” közt említendő a Virtual Boy kontrollere (ekkor a Nintendo mérnökein túl senki nem tudta még, hogy mi az az analóg kar), a MiniDisc-meghajtó párhuzamos jelenléte, illetve a végleges modellhez képest két hiányzó kontroller-hely.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az EGM magazin egyik legfőbb vonzereje mindig az volt, hogy a lehető leghamarabb számoltak be a fejlesztés alatt álló japán játékokról. Az ezredforduló tájékán ez már jó kapcsolataiknak volt köszönhető, de korábban – mint ebben az 1990 tavaszán megjelent számban – jóval egyszerűbb megoldást használtak: a szerkesztők egyikének egy barátja Japánban élt, és ő hétről hétre kifotózta a fontos screenshotokat a Famitsuból és más helyi magazinokból. A Phantasy Star III képeinek lefényképezése során ez a tettestárs feltehetően tüsszentett is, hisz azok minősége még a szokásosnál is gyatrább lett.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A magyar Computer Mánia magazin 1991 februári száma.

A Commodore Világ és az 576 KByte egyik kortársa volt ez a magazin, amely az első, már a nyugati mintákhoz igazodó magyar játékmagazin kívánt lenni. Mivel csak hat számot ért meg, ebből nem feltétlenül tudtak sokat valóra váltani, de a korszakhoz képest igényes tördelésnek és a sok színes oldalnak köszönhetően kifejezetten modern hatást keltett a lap.


Forrás: Computer Mánia 1991/02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A The Office Book egy olyan művészeti album volt, amely Amerika legmodernebb irodáit mutatta be 1982-ben. Bár lefogadom, hogy a hétköznapokon nem álltak ilyen szép sorban a székek, az biztos, hogy a formatervezett terminálok ekkora tömege még ma is igen impresszív.

Forrás: The Vault of the Atomic Space Age. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.