Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A magyar PC Format magazin 2000 februári száma.

Megvallom, a PC Format 1999 és 2003 között összesen 38 számot megért magyar kiadása számomra teljesen ismeretlen területet jelent, így legfeljebb a címlapra pakolt modell furán óriási szájára tudom felhívni a figyelmet. No meg arra, hogy a 2002 decemberi design-váltás előtt a magazinnak csak egyetlen száma úszta meg random hölgyek borítószereplését: egyszer bármiféle apropó nélkül egy processzor foglalta el a címlapot.

Forrás: PC Format 2000/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár az tény, hogy sosem értettem igazán a marketinghez, mégis úgy gondolom, hogy kihagyott ziccerrel él fel, hogy az Atari még név nélküli kézikonzolját (mire megjelenik, már Lynx lesz a neve), amelynek legnagyobb előnye a piacot uraló Game Boyjal szemben az, hogy színes, két fekete-fehér oldalon mutatta be az Antic magazin.

Forrás: Antic #84. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A híres-hírhedt Wonderland játékterem Kansas Cityben egy 1968-as fotón. A játékterem akkor még mást jelentett persze: a flipperek helyett a biliárd és a bingó volt a legnépszerűbb szórakozás. Bár a pénzjutalomért való szerencsejáték tilos volt a városban, a penny-alapú bingógépeken elért szerencsés eredményért itt fizettek. Emiatt a rendőrség gyakori vendég volt, de egyszer még az FBI is lerohanta az intézményt. A Wonderland végül a hetvenes évek végén zárt be.


Forrás: Pinrepair. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Mit tehet az ember, ha szeretne az újságjában hatalmas és jó minőségű képeket leközölni néhány játékból, de 1983-at írjuk, és ez szó szerint nem lehetséges? Vagy böhöm fényképekkel igyekszik operálni, vagy felbérel egy tehetéges grafikust, aki elkészíti a játékok felismerhető, ám mégis nyomdai minőségű képkockáit. Az Electronic Entertainment magazin szerencsére az utóbbit választotta, és Nancy Wallace sikeresen oldotta meg az óriási problémát, megrajzolva öt igazi klasszikus játék, illetve a Tutenkham „screenshotjait”. (A Konami játéka legfeljebb arról ismeretes, hogy eredeti neve – Tutankhamen – egy félrement kommunikációból fakadó félreértésnek köszönhetően nem fért fel a játéktermi automatára, így az utolsó pillanatban meg kellett azt változtatni.)

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games #02. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A magyar PC Ultra magazin 1996 februári száma.

A Commodore Világ legénységét legalább részben továbbörökítő PC Ultra nem sokáig húzta a kilencvenes évek sűrű mezőnyében, de hát ezt a legelső szám megjelenésekor még nem lehetett tudni. Ha másért nem, hát azért érdekes lehet e magazin, mert az utolsó számban született meg az a bizonyos fantazmagorilla, amelynek szégyenét Stöki sosem fogja lemosni magáról.

Forrás: PC Ultra 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1985 decembere: a tokiói Shinjukuban ma is üzemelő Yodobashi Camera boltban néhány srác kipróbálja a legfrissebb játékokat. Mivel a kézzel írt táblák szerint mind a Famicom, mind pedig annak akkor legsikeresebb játékai, a Super Mario Bros., illetve a Portopia Renzoku Satsujin Jiken kifogytak, a tévékre a rivális Sega termékei – SG-1000 II konzolok, valamint SC-3000 számítógépek – voltak kötve.

Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A játék, amelynek a nyakába az Atari által uralt első amerikai konzol-korszak teljes bukását szokás varrni. A karácsonyi szezon nyomása alatt mindössze hat hete volt Howard Scott Warshaw fejlesztőnek a játék elkészítésére, és bizony ez nem volt elég egy mesterműhöz. Finoman szólva sem...


Forrás: Atari Age #04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Sok tárgyalást követően 1996-ban a Capcom végre hivatalosan is licenszelte a Mega Man-univerzum karaktereit a Editora Magnum képregény-kiadónak. A kiadó szépen átadta brazil partnernek a legutóbbi, a Mega Man 7 alapján készült mangát, gondolván, hogy ők mindent megtettek, amire csak szükség volt.

Arra azonban senki nem számítothatott, hogy a sorozat vezető szerkesztőjének kinevezett José Roberto Pereira szívből gyűlölt minden videojátékot, Mega Man karakterét ostoba és gyerekes baromságnak tartotta, ráadásul attól sem félt, hogy szélsőséges politikai és szexuális nézeteit egy jobbára gyermekeknek szóló képregényben ossza meg a nagyvilággal.

Ezért aztán a Novas Aventuras de Mega Man elmebeteg széria lett, amit talán az első rész borítója is bizonyít. De jöjjenek a részletek:
–Pereirát az ötödik számot követően ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a capcomos karakterek kinyírását tervezte, hogy saját hőse, a brazil Princesa lehessen a főszereplő.
–Nem volt büdzsé állandó grafikusra, így a sztori megírását követően egymással versengő rajongókkal rajzoltatták meg az oldalakat, és mindig a legjobban tetszőt használták fel. Ennek köszönhetően nem csak számról számra változott a látvány, a karakterek kinézete, de néha egy füzeten belül többször is.
–Az egyik legfontosabb új karakter a főgonosz Karinka Cossack volt, egy interdimenzionális kommunista prédikátor, aki egy hajléktalan lány rabszolgaként használt testébe rakott robotagy.
–Mega Man és X is maximálisan perverz alakok, akik húguk, Roll testére áhítoznak, többször is nyíltan közölve testvérükkel, hogy kábelükkel szívesen rácsatlakoznának. Roll az utolsó négy részt egyébként végig meztelenül tölti.

Angol fordítás itt található.

Forrás: Imgur. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A faborítás a hetvenes évek végén majdnem legyőzte a nagyközönség számára talán riasztónak tűnő fém számítógép-házakat. Az ezekért való lelkesedés végül akkortájt szakadt meg, amikor a kiemelkedően komplex feladatok elvégzése közben több modell is hajlamossá vált a felgyulladásra. A PolyMorphic Systems gépei pont nem ilyenek voltak, de a faborítással szemben kialakult óvakodás villámgyorsan elsöpörte az egész céget.

Forrás: BYTE 1977/09 és 1977/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ah, ki is  tudná elfelejteni a csodálatos szerepjátékot, az Ecco the Dolphint?! A 90%-os értékelés talán túlzásnak tűnhet (főleg azok számára, akik próbálták külső segítség nélkül végigjátszani a játékot), de nem szabad elfelejtenünk, hogy a multimédia-őrület kellős közepén jelent meg a játék e CD-s kiadása, és ekkor még a vállalhatatlan szemét is sokhelyütt kapott pozitív kritikákat, nemhogy egy ilyen, a nehézsége ellenére igényes, ráadásul az új adathordozó tiszteletére ki is bővített program.


Forrás: Electronic Entertainment #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.