Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A szükségesnél talán keményebb hangvételű önreklám a Zero magazinból. Igaz, erre az asszertivitásra szükség volt, hisz az újság ezt követően alig négy számot élt csak meg.


Forrás: Zero #32. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1955. május 25.: a Nintendo alkalmazottai éhségsztrájkkal tüntetnek a cég elnökének, Hiroshi Yamauchinak a döntése ellen, amelynek értelmében a cég gyártóközpontját Kiotó Kamitakamatsu-cho nevű környékére helyezik át. A költözés a tervek szerint több kisebb üzem bezárásával és számos alkalmazott kirúgásával járt. Hogy mi is lett pontosan e tiltakozás eredménye, azt nem tudni, mindenesetre Yamauchi urat finoman szólva sem érzelmekkel befolyásolható céges vezérként írják le a különféle interjúk; és az is biztos, hogy a cég költözése 1959-ben végül megtörtént.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A magyar Mikroszámítógép Magazin 1984 februári száma.

A címlap a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat digitális szolgáltatásait hivatott bemutatni, mégpedig egy TAP-34 típusú számítógépen. A budapesti Telefongyár Rt. által tervezett gép egy terminál volt, vagyis a tényleges számítások nem ezen zajlottak, hanem a központi egységben.

Forrás: Mikroszámítógép Magazin 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy rendkívül látványos hirdetés, amely a mindössze 20-oldalas magazinból rögtön elfoglalt 10%-ot. Az Atari Club-exkluzív játékokkal a konzolgyártó a kis- és nagykereskedők által zsebre tett pénzeket akarta megspórolni – ha direktben tőlük vásároltunk, akkor ugye a teljes összeg az Atarinál landolt.

Forrás: Atari Age #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden, amit valaha is tudni szerettél volna az Amiga 2000-ről.


Forrás: Amiga World 1987/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Szegény magyar fejlesztésű Abandoned Placesnek nem csak a riválisok egész tömegével kellett megküzdenie, de a hungry-Hungary „minőségi” poén sűrű felbukkanásával is.

Forrás: Zero #26. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magyar Computer Technika magazin egyik 1998 februári száma.

A Népszabadság informatikai melléklete néhány éven át szinte minden héten a napilap pénteki számai mellé csomagolva jelent meg. A lap annyira száraz és vállalati személetű volt, amennyire az csak lehetséges, így általában nem játékokról, hanem hálózati vállalatirányítási rendszerekről írtak hosszasan. Igaz, épp ebben a számban lazábbra engedték a gyeplőt, aminek egy hihetetlenül lelkendező Turok-kritika lett a végeredménye. Ebből megtudjuk, hogy az Iguana alkotása „a PC-re komponált legjobb és legszebben kivitelezett dinós játék”...


Forrás: Computer Technika 1998/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A játék, amelyből aztán kinőtt a legendássá vált Elder Scrolls-széria eredetileg egy gladiátoros-arénaharcos RPG lett volna. A fejlesztők e receptbe aztán egyre több küldetést és egyre nagyobb világot gyömöszöltek, és a fejlesztés végére így a projekt annyira átalakult, hogy végül az eredeti koncepcióból semmi nem maradt meg – még az arénákat is kivették a játékból.

A borító, és az alapján készült hirdetések és egyéb sajtóanyagok azonban már hónapokkal korábban elkészültek, így aztán a program változatlan néven jelent meg. Mivel az amerikai disztribútorok szerint ez átverés volt, sorban mondták vissza rendeléseiket, így az Arena megjelenésekor mindössze 3000 példányt szállítottak ki a kontinens boltjaiba. A kritikusok és a játékosok véleménye azonban annyira pozitív volt, hogy az Arena még évekkel később is remekül fogyott; és persze ennek köszönhetően sorozattá is vált – a hatodik részre jelenleg is milliók várnak...

Forrás: Computer Gaming World #115. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Darkstalkers-sorozat harmadik része, a Vampire Saviour rendelkezett jónéhány bizarr karakterrel, de a groteszkség-mércét legjobban talán ez a pálya, Jedah otthona mozgatta meg. Sajnos a kor szokásainak megfelelően nem tudni, hogy mely grafikus alkotta, de az biztos, hogy remek munkát végzett!

Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A War of the Dead című horror akció-RPG fantasztikus borítója. A három platformra is megjelent játék ezt a nagyszerű festményt csak az MSX-kiadáson viselte.


Forrás: Generation MSX. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.