Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A TurboGrafx-16 első éve fantasztikusan sikerült, és bár a legtöbb díjat a Legendary Axe nyerte, bőven akadtak még érdekes címek a felhozatalban.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #012. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár én az objektíven megindokolhatónál jóval nagyobb rajongója vagyok a Lands of Lore-nak, az még nekem se jutna eszembe, hogy a szinkronnal próbáljam eladni. E hirdetés ráadásul elég félrevezető is, hisz a Patrick Stewart által alakított Richárd király úgy a játék tízedik percében kidől, és bizony az outróig nem is nagyon fogunk cseverészni vele...

Forrás: Electronic Entertainment #03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor az első Mortal Kombat megjelent, Vinnie Jonest még csak erőszakos focistaként ismerte a világ – igaz, azt még ez sem magyarázza meg, hogy miért is az ő arcával próbálták eladni Nagy-Britanniában a játékot...

Forrás: Edge #05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Xain Soft (korábban Sein Soft, később Zain Soft) egyike volt azon pici japán kiadóknak, amelyek egy adott hardver iránti heves lelkesedésből jöttek létre, és a gép bukását követően ők is eltűntek. Esetünkben a platform az MSX volt, amelyre a cég 1984 és 1990 között tucatnyi, ma már jobbára elfeledett, de akkor kifejezetten ünnepelt programot adott ki. A hirdetés ezek közül kettőt ábrázol.

Fent látható a Mirai a maga szuperlátványos borítófestményével, illetve igen jól kiválogatott screenshotjaival – a játék 98%-a közel sem volt ilyen látványos.

Az alsó szekció a Super Tritornról szól; a magát lelkesen valós idejű szerepjátékként aposztrofáló programot ma a legtöbben talán akciójátéknak neveznék, amelyben fejlődik a hős néhány tulajdonsága.


Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Két kiváló minőségű fotó a kaliforniai Knott’s Berry Farm nevű vidámpark játékterméről, a kínálat alapján valószínűleg 1980-ból. A flipperek még prominens helyen voltak kiállítva, de a játékosok már a videojátékokba szórták negyeddollárosaik javát.

Forrás: Flickr, Photo courtesy Orange County Archives. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár már alig néhány évvel később is sokkal letisztultabb képet mutatott az amerikai mikroszámítógép-piac, 1977-ben még itt is több tucat eltérő gép próbált versengeni a legkorábbi felhasználók kegyeiért. Ebből a korból a mai PC-s ipar legfőbb öröksége talán a bővíthetőség: mind az európai, mind a japán mikroszámítógépek javarészt fix hardverrel (esetleg egy-két bővítési slottal) rendelkeztek, az amerikai piacon azonban az elvileg végtelenségig erősíthető masinák terjedtek el.

Forrás: Creative Computing 1977/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ki gondolta volna, hogy alig néhány száz karakterbe ennyi helyesírási hibát, ténybeli tévedést, rossz (vagy épp meg sem kísérelt) fordítást lehet belezsúfolni...?


Forrás: Club Nintendo Magazin 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egy Atarival foglalkozó amerikai nagykereskedő árai 1985 áprilisából. Egy ilyen katalógus már azért is érdekes, mert a sorok közül rengeteg extra információt lehet kiolvasni. Ilyen például az Atari-gyártású hardverek árának cenzúrázása – ezt a magazin a cég kérésére tette, hogy a különféle disztribútorok legalább a magazinban ne vágjanak alá a javasolt fogyasztói áraknak. Az is igen beszédes, hogy míg az első két Ultimát a Sierránál találjuk, a harmadik már az Origin kiadóhoz van sorolva – ennek hátterében az áll, hogy Richard Garriott igencsak átverve érezte magát első kiadójánál, és végül saját céget alapított. Szintén érdekes lehet az Electronic Arts kínálata: ez a hat játék ekkor még a cég teljes termékpalettáját jelentette.

Forrás: Antic #30. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A PC-VAN az egyik legkorábbi PC-s online szolgáltatás volt Japánban, és tekintve, hogy csak 2001-ben lőtték le, vélhetően igen sikeres is volt. Mivel az egészet a NEC üzemeltette, az emailt, fórumokat, chatet és letölthető programokat kínáló rendszert kizárólag az általuk gyártott PC-88 és PC-98 számítógépeken keresztül lehetett elérni. A betárcsázáshoz szükség volt egy extra hardverre is, amelybe a kagylót kellett helyezni – ez fordította le a hangokat bitekre. A képek egy prospektusból származnak.

Forrás: NEC PC-VAN Brochure. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A virtuális szkeumorfizmus nagyjából azt jelenti, hogy egy program kezelőfelülete a fizikai világot másolja – a legegyszerűbb példa egy zenelejátszó program, amely egy valódi magnóról mintázott felületen kezelhető. Bár biztos voltak rá példák korábban is (főleg Mac-en), a kilencvenes években minden korábbinál népszerűbbé vált a szoftvermérnökök között ez a koncepció, mégpedig az IBM hatására: a cég RealThings nevű metodológiája igen népszerűvé vált Amerikában.

Ennek volt köszönhető a Microsoft Bob megjelenése is – ez lényegében egy extra kezelőfelület volt, amely a Windows 3.1-re épülve ugyanazokat a funkciókat kínálta fel, csak épp barátságos, szinte kézzelfogható virtuális világban. Az elképzelés az volt, hogy egy szövegszerkesztő program elindítása sokkal több ember számára lesz magától értetődő, ha az az asztalon levő ceruzára bökve történik, és nem egy Microsoft Word nevű „száraz” ikon segítségével.

A Roger kutya által segített lakás eleinte egy szobából áll, ahol azonnal látható a kandalló felett elérhető naptár, vagy a kisasztalon levő rolodexszel indítható címlista. A program az alapfunkciók mellett bővíthető volt: a szoba berendezési tárgyait is lehetett machinálni, változtathattunk a kilátáson, sőt, új szobákat is a házhoz adhattunk. A külső programok a polcokra pakolt ikonokként jelentek meg, tulajdonképpen teljesen kijátszva a Bob legfőbb hasznát.

Bár a Microsoft mindent bevetett a Windowsra húzott második GUI népszerűsítésére – Melinda Gates volt a fő marketinges –, a próbálkozás még annak ellenére is hamvába halt, hogy a hamarosan megjelenő Windows 95-höz is kijött egy verzió.

Forrás: Medium. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.