Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Oké...
Oké.
Felejtsük el a nyilvánvalóan utólag odarakott screenshotot, ne törődjünk a képernyőt teljességgel elkerülő látómezőkkel és fittyet se hányjunk minden idők messze legborzalmasabb (és a gépbe be nem dugott) joystickjeire – mi a fene az az arckifejezés a két klónozott androidon?!
Forrás: Flick. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Justin Chin, illetve Daron Stinnett mosolyognak a Star Wars: Dark Forces befejezésekor. Előbbi a játék írója és vezető grafikusa, utóbbi pedig az egész program ötletgazdája és projektvezetője volt.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Kevés Amiga-játék akad, amely nemhogy tartani tudta az árát, de még drágább is lett megjelenése óta – de a U.S. Gold e kollekciója ilyen. Egy jó állapotú példány ma 60-80 eurónál kezdődik; és az ár persze a csomag ritkaságának, és nem a minőségnek szól, hisz e játékoknak messze nem ezek voltak a legjobb verziói.
Forrás: Zero #14. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A japán I/O magazin 1985 márciusi száma.
Az ország első számítógépes magazinja az I/O volt, amely 1976 májusától kezdve informálta a vadonatúj technológiákra vágyó japán olvasókat. Ahogy az angol nyelvű témamegjelölések is jól jelzik, az I/O nem játékmagazin volt, ám oldalain így is kiemelt helyet kaptak ezek a szoftverek – sokszor a címlapon is feltűnve. E szám borítóján a két kép közül a kisebbik a 2001: Űrodüsszeia film folytatásából, az itthon a 2010 – A kapcsolat éve címet viselő moziból származik, a nagyobbik pedig a Sharp X1 számítógépekre készült Maya című program festménye. A Maya sosem került bolti forgalomba, hisz a teljes program begépelhető dB-BASIC kód formájában az újság lapjain jelent meg. Ehhez képest lenyűgöző, a játékhoz tényleg kedvet csináló artwork készült hozzá...
Forrás: I/O 1985/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Kansas Cityben működő Wonderland játékteremről készült e fotók egy 1968-as per bizonyítékai közt jelentek meg: a neves intézményt a szövetségi hatóságok pénzdíjas, így illegális bingózással vádolták meg – az egykori látogatók beszámolói alapján teljes joggal. A flippernek látszó tárgyak valójában az inkriminált bingógépek, de érdemes megfigyelni a Japánban ma a tinilányok körében elképesztően népszerű fotoautómaták korai őseit, a céllövöldéket és minibowlingokat, no meg az olyan egzotikus nevű masinákat, mint a Kissing Kupids, a remekül hangzó Mutoscope Voice-O-Graph, vagy épp a rejtélyes Cleveland Grandma.
Forrás: Pinrepair. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1982-ben egy ilyen szlogen még fellelkesítette a rajongókat, és a játszhatatlan nehézségi szintet kedvelők egész hadát vette rá a vásárlásra. Ma azonban mindenki tudja, hogy bődületesen nehéz játékot készíteni nem nehéz – az igazi trükk abban van, hogy a játékos mindig fair helyzetben legyen a sok szívás közepette is. És pontosan ez az, ami a StarMasterből (is) hiányzott; a legtöbben tényleg nem tudták végigjátszani.
Forrás: Videogaming Illustrated #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Solomon’s Key japán Master System-verziójának reklámja, amerikai NES-kiadásának borítója, illetve francia mikroszámítógépes változatok egy hirdetése. Rengeteg kérdés merülhet fel az „evolúciót” látva, de a legégetőbb talán az, hogy Európában vajon miért cserélték le a kalapos-köpenyes főhőst egy ágyékkötős amerikai őslakosra – főleg úgy, hogy a játékon belül ez a váltás természetesen nem látszik.
Forrás: Family Computer Magazine #056 és Moby Games. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A japán Sega Saturn Magazine egyik 1997 márciusi száma.
A nyugati régióktól eltérően Japánban bizony a Saturn volt a Sega messze legnépszerűbb konzolja, így a felhasználók rengeteg olyan magazint tudtak eltartani, amelyek e gépre koncentráltak. A Sega Saturn Magazine is ilyen volt; olyannyira, hogy az újság a nagy kereslet miatt a havilap-indulást követően pár év alatt szép fokozatosan heti megjelenésűre sűrűsödött. E címlapon egy kiváló űrstratégia, a Japánt soha el nem hagyó Quo Vadis 2 főszereplői láthatók. A karaktereket a Gundam és Macross anime-szériákból is ismert Ichirou Itano rajzolta meg.
Forrás: Sega Saturn Magazine 1997/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Vannak olyan kérdések, amelyekre nincs válasz. Mi van a halál után? Van-e határa a kapzsiságnak? Miként nézett volna ki a Dead Space, ha azt minden logikát félresöpörve Game Boyra készítik el a Visceral stúdióban? Szerencsére vannak olyanok, akik hajlandók megválaszolni e kérdéseket is – egyesek vallások alapításával, mások pedig, például Junkboy, ilyen grafikákkal.
Forrás: Geek-Art. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1983-ban a „nagy felbontás” bizony még valami egészen mást jelentett, mint ma; bár természetesen az 51x24 nem pixelben, hanem karakterben, illetve sorban van megadva.
Forrás: Dragon User #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella