Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az egyetlen dolog, amire a Macintosh évtizedekig nem volt képes a jobbklikk volt. Ez az egér az első Macintosh számítógépekkel együtt jelent meg, bár a képen a sötétszürke, 1987-ben bevezetett második verzió látható.
Bár korábban is léteztek már egerek, a hardver széles körű elterjesztése, legalábbis Amerikában, a Mac-nek köszönhető.
Forrás: Surface: Form. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A japán Dreamcast Magazine egyik 1999 márciusi száma.
Bár részben a Sega belharcainak, részben a Sony marketingjének köszönhetően a Dreamcast idő előtt múlt ki, rengeteg nagyszerű játék jelent meg rá. Ez hatványozottan igaz Japánra, ahol a gép sokkal népszerűbb volt, mint nyugaton. A számtalan, csak itt kiadott program közt voltak igen jók és teljesen felejthetők is, az e borítón szereplő Kita e: White Illumination pedig valahol e két véglet közt tanyázik. Egy visual novelről van szó, amelynek keretei közt a frissen az északi Hokkaidóba költözött főhősnek nem csak az új környezet által jelentett kihívásokkal, de nyolc csinos lányka figyelmével is meg kell küzdenie. A stílustól megszokottaknál sokkal több játékosi lehetőséget adó program jelentős siker lett, és két folytatás mellett egy anime-szériát is kapott.
Forrás: Dreamcast Magazine 1999/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az emojival telerakott szövegek régebbiek, mint gondolnád!
Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Commodore a Playboyban?! Valószínűbb, mint gondolnád!
Igaz, a nálunk elsősorban mikroszámítógépeiről (pontosabban a mikroszámítógépről) ismert cég debütálása a szexközpontú magazinban jóval korábban történt, amikor a vállalat profilját még a számológépek határozták meg.
Forrás: Playboy 1973/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Game Boy előtt két olyan kézikonzol jelent meg, amely cserélhető játékokkal voltak szerelve – a képen ezek közül a második, az Epoch által gyártott, és 1984-ben kiadott Game Pocket Computer, avagy japán becenevén a Pokekon látható. A gép iránt nem lelkesedtek a japán kiadók, így az arra megjelent öt játék mindegyikét az Epoch készítette. A cseppet sem epikus játékmennyiségből is látszik, hogy a gép iránt nem volt játékosi érdeklődés sem, és a gyártó nem sokkal később be is szüntette a forgalmazást. A Nintendo mindenesetre tanult ebből a kudarcból is; és itt nem csak a szoftvertámogatás biztosítására gondolok, de a nyomorult kezelőgombok minőségire cserélésére is.
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A japán Famitsu magazin egyik 1992 márciusi száma.
A Susumu Matsushita által rajzolt borító az akkor már indulásra kész Forma 1-es szezon előtt tisztelgett, Necky, a magazin róka-kabalája ugyanis egy konzolok által hajtott motoros székben ül. A cikk nem csak az aktuális játékfeldolgozásokat elemzi ki, de az egyik japán pilótával, Aguri Suzukival készített interjút is tartalmazza.
Forrás: Famitsu #169. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Meglehetősen sok hazugság kapott helyet ezen az oldalpáron, kezdve onnan, hogy az Obitus – hasonlítson azokra bármennyire is a képek alapján – valójában nem RPG, egészen odáig, hogy a játék igazából minden idők talán legrosszabb labirintusaival rendelkezik. Mégis, a legpofátlanabb átverés a jobb oldalt teljesen elfoglaló, túl sok karmot viselő tüskés bagolyszerűség, amely a játékban egész egyszerűen nem szerepel. Mivel a logo egyértelműen a legendás Roger Dean műve, felteszem, a madarat is ő készítette a Psygnosis pedig a tartalomra tekintet nélkül végül a játék borítóját is erre építette fel.
Forrás: Zero #13. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Valószínűleg az első film, amely videojátékokról szólt az 1983-as Joysticks volt. A történet egy játékterem, és az azt bezáratni akaró gonosz mágnás körül kavarog, de ha őszinték akarunk lenni, mindez csak vézna kereteket biztosít bikinis (és néha még azt sem viselő) leányok kamera elé tolására, no meg némi Pac-Manezésre.
Noha a Midwaynek a produkcióhoz nem volt köze, a filmet afféle marketing-eszközként fogták fel, és nem csak Pac-Man-, de Satan’s Hollow- és Super Pac-Man-automaták biztosításával is hozzájárultak a forgatáshoz. Utóbbi azért is érdekes, mert a játék ekkor még nem volt kész, így ez volt az első alkalom, hogy a világ megpillantotta a programot.
Trailer itt.
Forrás: IMDb. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Battle Chess (és mellette a Knight Arms) X68000-es verziójának tesztje a japán Oh!X magazinban. A lilás értékelődobozban a bal oldalon levő kördiagram a játék „alkotóelemeit” tartalmazza; a legnagyobb cikkely a sakké, majd jön a Battle Mode, illetve a gólemmé alakuló bástya, ami a cikkíró kedvenc animációja volt.
Mellette a fura kijelző a játék számszerű értékelése: az öt eltérő jellemzőt egytől ötig terjedő skálán pontoztak az írók. Legfelül a kezelhetőség kapott helyet, majd az óra járásának megfelelő sorrendben jön a játékdesign, az eredetiség, a grafika és a hangok.
Forrás: Oh!X 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A magyar BIT-LET magazin 1985 februári száma.
A BIT-LET a legtöbbek által már rég elfeledett Ötlet Magazin havi számítástechnikai melléklete volt. Az 1983 októberében debütált fekete-fehér újság talán az első olyan, bárki által elérhető magazin volt, amely ezt a témát dolgozta fel – a korábbi hasonló lapok csak egyesületi tagok számára voltak ismertek. A BIT-LET elsősorban a hazánkban használt gépekről szólt, azok programozását oktatta, így a HT 1080Z-n, Primón és ABC-80-on nevelkedők kiváló információforrása volt; még akkor is, ha játékokra kevés figyelem jutott a kevéske oldalon.
Forrás: BIT-LET 1985/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella