Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Szerencse a szerencsétlenségben, avagy egy Hadouken segíthet leplezni egy nagyobb karcolást is.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor a Taito végül 1986-ban úgy döntött, hogy játékainak továbblicenszelése helyett saját maga fogja azok mikroszámítógépes verzióit elkészíteni, ezzel a hirdetéssel próbált bemutatkozni az amerikai piacon. A kisregény-formátum ma elképesztőnek tűnhet, de akkortájt nem volt szokatlan, hogy egy cég pár agyon-fókusztesztelt szlogen helyett inkább részletesen bemutatja magát és portékáit.

Forrás: Amiga World 1988/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1993-ban vagyunk, tombol a Wolfenstein 3D-láz, de hivatalosan még a klasszikus kalandjátékok korát éljük – mit csinálsz? Tökéletes válasz nincs, de a Rainmaker stúdió elhatározta, hogy szépen összekeveri a két stílust, és így az Isle of Dead az első, és talán a mai napig az utolsó olyan koktél lett, amelynek két fő alkotóeleme az FPS, illetve a point and click kalandozás.

Mivel a felhasznált komponensek önállóan sem ütötték meg a mércét, ebből nyilván egy szörnyű játék született meg, de egy azért kipróbálás szükséges hozzá, hogy lássuk, milyen zsigeri módon nem illik össze ez a két játékelem.


Forrás: Electronic Entertainment #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az MSX gépekre megjelent Synthe Saurus zeneszerkesztő program kézikönyvének címlapja, a cuki, ám cirka húszfilléres dinóval a középpontban. A Bit2 által fejlesztett program végül a vállalat legnagyobb sikerévé vált, pedig a Famicle Parodic-sorozat, és az AshGuine is népszerűek voltak. A kiadó erre való tekintettel nem sokkal később Graph Saurus néven egy rajzprogramot is kiadott, de az nem hozta a minden bizonnyal magasra belőtt terveket.

Forrás: Synthe Saurus User's Manual. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Négy játékból egy igazi klasszikus volt – a U.S. Gold általában nagyságrendekkel rosszabb aránnyal dolgozott, úgyhogy ez egy igazán jó hónap volt az angol kiadó számára.

Forrás: Amiga Power #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A megjelenésekor a Zork: The Great Underground Empire – Part I névre hallgató első Zork-játék hivatalos térképe, amelyet a játékon ugyan nem dolgozó, de a folytatások portolásában már oroszlánrészt vállaló Steve Meretzky tervezett meg a BBS-eken tenyésző Zork Users Group, vagyis az első nagy online videojáték-rajongói fórum számára.

Forrás: The Dot Eaters. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Famicomra több komoly felhasználói alkalmazás is született, a gép elképesztő népszerűsége miatt ugyanis sok cég úgy érezte, hogy minden korlát ellenére is muszáj támogatniuk e platformot. Így tett a Yamaichi Securities nevű tőzsdei cég is, amely saját hardvert épített a konzolhoz. A Sun-Line egy modemet, illetve egy speciális kontrollert tartalmazott, és azzal – feltéve, ha telefonra kötöttük a Famicomot – a bank szervereit lehetett elérni. Itt nem csak a részvény-árfolyamokat lehetett valós időben látni, de vételi és eladási parancsokat is kiadhattunk ezekre.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Activision termékkatalógusa az 1985-ös nyári CES rendezvényről. Az eredetileg kizárólag Atari 2600-ra dolgozó kiadóként létrejött cég ekkorra sikeresen átalakította üzleti terveit, és immár mikroszámítógépekkel foglalkoztak. A nagyszerű felhozatalból kiemelném a Little Computer People-t, amely ekkor még a borzalmasan hangzó There’s Someone Living Inside My Computer címen futott.

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.