Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Az „olyan jó, hogy beszarsz” lelkendezés, persze olyannyira illedelmesen előadva, amennyire az csak lehetséges.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #33. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy ravaszul elhelyezett kamera kellett csak hozzá, és Otto Bettmann el is készítette minden idők egyik legjobb játéktermi fotóját. A képhez járó információk alapján a Krull automatával a 11-éves, seattle-i illetőségű Jason Dallaire játszik.

Forrás: CNET. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Commodore egyik nagy tévedése Amerikában az volt, hogy az Amigát elsősorban munkára való számítógépként hirdették. Mivel azonban az üzleti programok kínálata meg sem tudta közelíteni az Apple- vagy az Atari-gépek felhozatalát, ez a megközelítés csúfos kudarcot eredményezett – és mire átpozícionálták a gépet a játékosok felé, addigra már késő volt.

Forrás: Amiga World 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az első magyar teszt a szó szerint korszakalkotó Prince of Persiáról a pontszámot tekintve bőkezű volt, a szöveget tekintve azonban jóval kevésbé lelkes.

Forrás: 576 KByte 1990/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A MicroProse sosem volt nagyágyú a kalandjátékok terén; hacsak a Pirates!-t nem vesszük annak persze – mint tudjuk, Sid Meier legalább részben a stílus újraértelmezéseként készítette a kalózos programot.

A Return of the Phantom azonban egy hagyományos kalandjáték, és bizony nem is az izgalmasabb vagy érdekesebb fajtából. Történetét az eredeti regény egyik filmfeldolgozásától lopta, okos fejtörők helyett pedig idegesítő pixelvadászatot és egy még idegesítőbb labirintust kapunk. A hirdetés viszont még ennek ellenére is hatásos...


Forrás: Computer Gaming World #107. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Renegade és a Double Dragon sikerével a Technos neve is ismertté vált. Legalábbis ezt diktálná a józan ész – azonban ennek nem feltétlen volt keresnivalója a nyolcvanas évek játéklicensz-ügyei környékén. Hiába fejlesztette és terjesztette e programokat Japánban ez a kiadó, ahogy azt a játékaikon feltűnő eltérő kiadói logókból is sejthetjük, nyugaton a helyi képviselet híján játékról játékra új partnereket kellett keresniük. Hogy végre ők keressék véresre magukat, az American Technos nevű leányvállalat 1990 tavaszán jött létre, első, így kiadott játékuk pedig a nagyszerű (és nemrég közvetlen folytatással kibővített) River City Ransom volt.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #011. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Amikor már volt internet, de még nem (nagyon) létezett World Wide Web, a BBS-ek uralták az online teret. Ezek olyan „oldalak” voltak, ahol a fájlletöltés, a fórum-szerű beszélgetés, valamint a multiplayer játékok lebonyolítása volt a legfontosabb funkció. Mindegyik egy saját, elzárt világként működött, teljesen egyedi szabályokkal és néha bizony igen fura alakokkal. Mivel nem volt eszköz az ezek közti keresgélésre, legfeljebb játékmagazinokban tudtak hirdetni és új felhasználókat keresni, ami mai szemmel meglepően archaikus dolognak tűnik.

Forrás: Computer Gaming World #107. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Ultimák és a Wizardryk farvizén a nyolcvanas években a Might & Magic-széria is egész népszerűvé vált Japánban. Olyannyira, hogy még a későbbi részek is kaptak más régiókban nem elérhető portokat: a nyolcadik rész, a Day of the Destroyer például kizárólag itt jelent meg PlayStation 2-re. Bár a nyugati borítón szereplő három karakter (no meg a sárkány) is megjelenik a japán illusztráción, míg előbbi egy igazi, klasszikus fantasy festmény volt (még ha szokatlanul gazdag is ágyék-takaró láncingekben), utóbbi inkább azt sugallja, hogy a cosplay-verseny után diszkó lesz az aulában.

Forrás: Hardcore Gaming 101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Sajnos nem tudom, hogy a mellékelt kép mely számítógép-gyártó műve, de csak egyetérteni tudok vele: amikor a megahertzek már olyan számosak, hogy a nyakkendőnket is tépi a menenetszél, jó lesz vigyázni!


Forrás: Tumblr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


1992 végén, a Myst és a Doom megjelenése előtt ez az állítás talán még igaz is volt; bár ki a fene tudná megmondani, hogy a rengeteg mikroszámítógépen megjelent Tetris eladásai mekkora számot is tettek ki pont ekkor...?

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.