Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Ha az ember rászánta az időt és a pénzt, a legkülönfélébb haszontalan kiegészítők segítségével egyhamar játszhatatlanul nagy, de legalább rém kényelmetlen Game Boy-monstrumot eszkábálhatott.
(Mindez az STD Entertainmentnek köszönhető...)
Forrás: Electronic Gaming Monthly #032. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Valaki 1983-ban úgy gondolta, hogy a „Hofacker” kiváló név lesz számítógépekkel foglalkozó üzletének. Nem merek rákeresni, hogy az üzlet meddig volt életben, de kétlem, hogy sok évről lenne szó.
Forrás: Antic 1983/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az Antic magazin 1983-ban versenyt hirdetett: vállalták, hogy az olvasóik által Atari-gépen készített rajzok közül a legjobbat borítójukon fogják felhasználni. Ez így is lett, és végül John Brooks 320x192 pixeles, Atari Paintben készült rajza valóban a címlapra került; ez mondjuk nem tett jót neki, de az is biztos, hogy stílusos képről van szó.
Forrás: Antic 1983/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A 12-éves Christine Drda koncentrál kőkeményen az Apple IIe-n futó Kamikaze játékra. Ez nem is meglepő, hisz a tét itt 5000 dollár volt: a programot kiadó Hayden Software által szervezett amerikai Kamikaze-bajnokságnak ugyanis ennyi volt a fődíja. A versenyre lefotózott pontszámokkal lehetett jelentkezni, az öt legjobbat pedig (egy-egy szülővel együtt) San Franciscóba reptették, és ott kellett megküzdeniük egymással a nyereményért. Azt végül Christine nyerte; az egyetlen leány bő kétszázezer pontot vert rá a többiekre.
Forrás: Softline 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Geek-karácsony 1982-ben, avagy a CVG ezeket a kütyüket ajánlotta olvasói figyelmébe ajándék gyanánt.
Forrás: Computer & Video Games #003. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ezért valószínűleg jól nyakonvágták a review-szerkesztőt.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #035. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Hiroshi Yamauchi, a Nintendo harmadik vezérigazgatója nem éppen vakító mosolyáról volt híres: a vasakaratú cégvezető mindenen és mindenkin átgázolt a siker érdekében. 53 éven keresztül vezette a vállalatot, amit ennek során egy közepesen sikeres kártyagyárból egy sokmilliárd dolláros forgalmat bonyolító nemzetközi cégóriássá alakított.
Hiroshi akkor került a cég élére, amikor 1949-ben nagyapja, az őt gyerekkorától nevelő Sekiryo Yamauchi sztrókot kapott, és más lehetőség híján a Waseda egyetem jogi karán tanuló unokáját nevezte ki vezérigazgatónak.
A kép 1955-ben készült, Hiroshi Yamauchi itt 28 éves volt.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Csak néhány, az 1998-as CeBIT kiállítás legmenőbb mobileszközei közül. Az itt látható eszközök (talán a kormányt kivéve) funkcióit mára minden esetben a mobiltelefon vette át.
Forrás: PC Zed 1998/06. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Compile nagyszerű flipper-sorozatának második tagja volt a Devil’s Crush, amelynek sötét fantasy sztorielemei igazán egyedivé tették a játékot. Egy gond volt csak: a játék címe. Bár az amerikai Sega mindig is azt próbálta a Nintendo orra alá dörgölni, hogy velük ellentétben ők bizony felnőttes konzolt üzemeltetnek, azért addig nem ment el ez a kivagyiskodás, hogy az ördögöt engedjék feltűnni egy hivatalosan licenszelt játék nevében. Ezért aztán, amikor a Tengen megvásárolta az amerikai jogokat, kénytelenek voltak a meglehetősen fantáziátlan Dragon’s Furyra átkeresztelni a programot. A TurboGrafx-16 konzolt terjesztő NEC-nek semmi ilyen gondja nem volt, így azon a gépen nem csak picit jobb verziót kaptak a vásárlók, de az eredeti címről sem kellett lemondaniuk.
Érdekes adalék, hogy amikor az a verzió 2007-ben megjelent a Wii konzolon elérhető online szolgáltatáson, ott már az eredeti címet viselte a játék, de a biztonság kedvéért a pentagrammákat gondos kezek háromszögekre cserélték benne. E dicséretes cenzúrának meg is volt az eredménye: sem a Devil’s Crush, sem pedig a Dragon’s Fury nem juttatta pokolra egyik játékosát sem!
Forrás: Electronic Gaming Monthly #036. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Geibunsha kiadó által publikált Neo Geo Freak magazin neve nem túlzás volt, a szerkesztők és a cikkírók mind elképesztő rajongói voltak a konzolt gyártó SNK cég verekedős játékainak, így aztán az újság nagy részét ezekkel kapcsolatos, sokszor exkluzív információk töltötték ki. És hogy mennyire volt alapos a Neo Geo Freak? Elég megnézni a fenti oldalakat, amelyek mind a Fatal Fury 3: Road to the Final Victory egyik karakteréről, a közönségkedvenc Terry Bogardról szólnak. A magazinban mind a 10 karakter megkapta ezt a részletes elemzést és minden bizonnyal hasznos tippgyűjteményt – persze a főellenfelek, a pályák, a kombórendszer és a sztori kimerítő bemutatásán túl.
Forrás: Neo Geo Freak #01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella