Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Nem vagyok benne, hogy a The Killing Cloud e magazinhirdetése megfelelően átadja, hogy milyen játékról is van szó – szerintem mindenkinek előbb ugrik be a képről egy kalandjáték, mintsem a valóság. A valóság, ami nem más, mint egy igen korai poligonos repülő-szimulátor. Pontosabban hovercraft-szimulátor. Még pontosabban: hovercraft-akciójáték. A sztori szerint San Francisco valami sűrű, toxikus köd áldozatává vált, így a rendőrök néha a halálos felhőben, máskor afelett kergetőznek a szintén high-tech banditákkal. A korabeli, elsősorban amigás sajtó igen magasra taksálta, de ma már alig-alig játszaható, és legjobb pillanataiban sincs igazán sok köszönet.


Forrás: Zero #16. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ki tudja, miért, jó ideig a kiadók azzal próbálták meg népszerűsíteni játékaikat, hogy azok a sterilitásig sugározzák szerencsétlen játékosaik genitáliáit.

Forrás: Electronic Fun with Computers and Games 1983/03 és Electronic Gaming Monthly #041. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Kevesen tudják, de Zarathustra valójában imigyen szólott: „készítsetek nekem egy együléses, szegecselt fémlemezekből összerakott űrhajót, és gyerünk gyakni az űrbe!”

Forrás: Raze #05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Minden idők talán legszebb VHS-lejátszója (már persze, ha az ember szereti a krómot és a hangosan klattyanó kapcsolókat)a JVC által gyártott HR-3320 volt. Mivel a technológiát is e japán cég fejlesztette ki, az 1976-os HR-3300 volt a világ első videofelvevője, ez pedig annak még több bizgentyűvel felruházott utódja. A hirdetés a ’80-as évek elejéről származik; bár a tévé és a modell láttán ezt talán nem is kellett volna külön leírnom...

Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Olvasói népszerűségi toplisták 1990 novemberéből, mégpedig a japán PC Engine-piacról. Ahol volt angol kiadás, ott annak nevét használtam.

Az első, november közepi lista szereplői:
01. Neutopia
02. Doraemon: Meikyuu Daisakusen
03. Fire Pro Wrestling
04. Super Momotarou Densetsu
05. Final Lap Twin
06. Dragon Spirit
07. Twin Cobra
08. Ordyne
09. Digital Champ
10. Kagami no Kuni no Legend

A második, november végi lista helyezettjei:
01. Mahjong Gakuen
02. Neutopia
03. Doraemon: Meikyuu Daisakusen
04. Gambler Jiko Chuushinha
05. Daichi-kun Crisis
06. Super Momotarou Densetsu
07. Fire Pro Wrestling
08. Altered Beast
09. Championship Golf
10. Monster Lair

Bal alul a még meg nem jelent játékok közül az olvasók szavazták meg, hogy mit várnak leginkább.
01. Genpei Touma Den
02. Cosmic Fantasy
03. Darius (CD-verzió)
04. Splatterhouse
05. Momotarou Katsugeki
06. After Burner
07. Momotarou Densetsu II
08. Darius
09. Super Daisenryaku
10. Bravoman

Jobb alul a más platformokon már elérhető programok közül a közönség által áhítottakra leadott szavazatok eredménye látható. (業: játékterem, ゲ: Game Boy, フ: Famicom, パ: Super Famicom)
01. Tetris
02. Valkyrie no Densetsu
03. Dragon Quest
04. R-Type II
05. Darius II
06. Dynasty Wars
07. Ys III
08. Gradius II
09. Gradius III
10. Gradius


Forrás: PC Engine Fan 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Sid Meier és Peter Molyneux mellett volt még néhány designer, akiknek a nevével a kilencvenes években is el lehetett adni játékokat. Bár itthon vélhetően nem sokan ismerik névről, de Amerikában Gary Grigsby, az SSI wargame-mágusa is ebbe az exkluzív csoportba tartozott.

1983-ban indult karrierje során Grigsby több tucatnyi hardcore stratégiai játékon dolgozott, oly sok más mellett a Steel Panthers-szériát, illetve a Pacific Wart és a képen is látható War in Russiát is neki köszönhetjük. Bár a XXI. század bekövetkezte nem kedvezett kedvenc kategóriájának, ma a digitális terjesztés segítségével második aranykorát éli a játéktervező – Steamen is elérhető egy sereg újgenerációs, de továbbra is igen komplex világháborús játéka. Legutóbbi alkotását, a 2017-es Gary Grigsby’s War in the Westet a stílus rajongói az egész műfaj megkoronázásának tekintik.

Forrás: Computer Gaming World #112. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ilyen lett volna a metafizikai tökéletességet elért Nintendo-bolt 1989-ben. Ez azonban nem egy valódi üzlet, hanem a Nintendo of America seattle-i központjában kialakított minta volt. Noha volt róla szó, a cég végül nem indított saját bolthálózatot, a többi üzletlánc pedig nem sok helyen tudott kialakítani ekkora és ilyen irtózatos kínálattal rendelkező területet. Az egyetlen World of Nintendo-kitelepülés viszont legalább jó helyen volt: a New York legforgalmasabb helyének számító Times Square-en levő Toys „R” Us bolt egyik szintjének felét foglalta el egy csaknem ilyen tökéletes Nintendo-világ.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár azt semmiképpen nem állítanám, hogy a John Anderson’s Rally Speedway egy realisztikus ralisport-feldolgozás lenne, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ezen amerikai illusztráció készítőjének a leghalványabb fogalma sem volt róla, hogy mi a fenéről is szól ez a versenytípus.


Forrás: Antic 1983/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy játék, három kontinens. Természetesen a japán verzió, a Downtown Nekketsu Monogatari volt az eredeti. Ez a főszereplő Kunio-kunról elnevezett széria harmadik része volt, és ugyanazt kellett elszenvednie, mint elődeinek: a nyugati kiadáskor átrajzolták és átnevezték, mert az nem létezhet, hogy amerikaiak jót szórakoznának egy remek beat ’em uppal, ha az jól láthatóan Japánban játszódna. (A sorozatindító Nekketsu Kouha Kunio-kunt mi Renegade címen ismerjük, a Nekketsu Koukou Dodgeball-Bu pedig Super Dodge Ball címmel landolt angolul.)

A Japán borító ugyan meglepően rózsaszín ahhoz képest, hogy egy elég brutális beat ’em upról van szó, de legalább a főszereplők agresszív sérója, ragtapasza és változatos helyeken lefittyedő szája jelzi, hogy miről van szó. Az amerikai dobozkép már sokkal jobban megmutatja, hogy milyen hangulatot várhatunk a játéktól; bár az is biztos, hogy a NES-játék grafikája inkább a nagyfejű eredeti rajzokhoz áll közel, mintsem a fotorealizmushoz. Külön felhívnám a figyelmet a nyolcvanas évek egyetlen áthághatatlan divatszabályára: akármilyen agresszív alakokról is van szó, a pólók mindenkinél szépen be vannak tűrve a nadrágba.

Aztán, hogy mi történt Európában, arra már tippelni sem merek – eldönthetetlen, hogy az ótvar név vagy az ótvar rajz az ellenszenvesebb-e, ráadásul a méretes Infogrames-logó sem sokat javít a helyzeten...

Forrás: MyNavi. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nem akarok beképzeltnek tűnni, de azt hiszem, igen; én meg tudnék birkózni ezzel az 1983-ban kiadott mozgásérzékelős kontrollerrel. Elsőszámú manőverem ehhez az lenne, hogy a képernyőt nézem, és nem a látványt előállító Atari 800-at.

Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.