Egy játék, három kontinens. Természetesen a japán verzió, a Downtown Nekketsu Monogatari volt az eredeti. Ez a főszereplő Kunio-kunról elnevezett széria harmadik része volt, és ugyanazt kellett elszenvednie, mint elődeinek: a nyugati kiadáskor átrajzolták és átnevezték, mert az nem létezhet, hogy amerikaiak jót szórakoznának egy remek beat ’em uppal, ha az jól láthatóan Japánban játszódna. (A sorozatindító Nekketsu Kouha Kunio-kunt mi Renegade címen ismerjük, a Nekketsu Koukou Dodgeball-Bu pedig Super Dodge Ball címmel landolt angolul.)
A Japán borító ugyan meglepően rózsaszín ahhoz képest, hogy egy elég brutális beat ’em upról van szó, de legalább a főszereplők agresszív sérója, ragtapasza és változatos helyeken lefittyedő szája jelzi, hogy miről van szó. Az amerikai dobozkép már sokkal jobban megmutatja, hogy milyen hangulatot várhatunk a játéktól; bár az is biztos, hogy a NES-játék grafikája inkább a nagyfejű eredeti rajzokhoz áll közel, mintsem a fotorealizmushoz. Külön felhívnám a figyelmet a nyolcvanas évek egyetlen áthághatatlan divatszabályára: akármilyen agresszív alakokról is van szó, a pólók mindenkinél szépen be vannak tűrve a nadrágba.
Aztán, hogy mi történt Európában, arra már tippelni sem merek – eldönthetetlen, hogy az ótvar név vagy az ótvar rajz az ellenszenvesebb-e, ráadásul a méretes Infogrames-logó sem sokat javít a helyzeten...