Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Tudom, nem számít eredeti dolognak merevlemez-, illetve RAM-árakon szörnyülködni de hát mit csináljak, ha ez a két komponens az, amelyek esetében radikális árcsökkenés történt. Egy gyors keresés alapján 64 GB RAM ma 446 dollárba kerül; ennyi pénzből 1976-ban talán 10 kilobyte-ot lehetett volna összekapargatni. (És az azóta 450%-os inflációról még nem is beszéltünk...)
Forrás: BYTE 1976/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mielőtt a Nintendo és a Famicom végképp legyőzte volna őket, az Epoch volt Japán legfontosabb játékipari hardvergyártója. Több konzoljuk mellett számos önálló masinát is kiadtak, ez például az Astro Thunder 7, amellyel 1983 karácsonyán lepték meg a japán nagyközönséget. (Később Nagy-Britanniában is megjelent, de ott már a Grandstand Firefox F-7 nevet viselte.)
Nem tudom, a képekből átjön-e, mindenesetre az első Star Wars felejthetetlen végső jelenetét lopták le, ahol a játékos hajójának egy mesterséges árokban kell addig túlélnie, míg egy torpedóval fel nem robbantja az űrállomást. Nyilván nem X-Wing alakú volt az űrhajónk, de a TIE Fighterek már sokkal kevesebbet változtak; és bármibe lefogadom, az ő hangjuk volt a Kyuuuuun...
Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
1990 régen volt. Hogy milyen régen is, azt az is jelzi, hogy ekkor még sikert lehetett aratni pusztán digitalizált fotók ígéretével. A sárga fürdőruhát viselő hölgy fotója például minden videojátékos újságban ezerszer lejött; tippem szerint sokkal ismertebb kép, mint a neki otthont adó játék borítója.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #012. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A kilencvenes években szinte minden fontos játékhoz több végigjátszási segédlet is megjelent: egy hivatalos, tele gyönyörű térképekkel, fejlesztői interjúkkal, esetleg néhány igazi titokkal – a többi viszont a kiadó engedélye és támogatása nélkül készült, így ahhoz artworköket sem lehetett felhasználni. Mármint a játékhoz készült fajtákat nem, mert egy zöld kiberbéka által lángostorral abúzált robot-tirannoszaurust minden további nélkül el lehetett sütni egy Sonic: The Hedgehog-könyv borítóján.
A grafikus valószínűleg a nyomdában vette észre, hogy véletlenül más fájlt töltött be az első oldalra, így végső kétségbeesésében egy rossz minőségű screenshotot helyezett el gyorsan a borítón...
Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy információdús oldalpár az Edge magazin 1994 januári számából. Egyfelől ez volt az európai első híradás arról, hogy a Sony beszáll a konzolpiacra egy saját masinával, de ezen túl bizony nem sok vált valósággá az itt leírtakból. Példának okáért a Nintendo PlayStation valójában így nézett ki, a Silicon Graphics nem lépett ki a Nintendóval kötött szövetségéből (sőt), viszont játéktermi gépet sem csináltak – a TXE Multi-System nem játékgép volt, hanem médialejátszó, és persze a PlayStation sem kapott mattfekete borítást...
Forrás: Edge #004. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Dungeon Master (és mellette a Super Hang-On) kritikája egy japán magazinban (Sharp X68000-es verziók). A Dungeon Master kördiagramjában a játék fő komponensei az RPG-től indulva: a valós idejű harcrendszer, a fejlesztő FTL egyéb eredeti megoldásai, a böfögés hangja, illetve a „vörös sajt”. Utóbbi természetesen a svájci módra vörös viaszba csomagolt, HP-t gyógyító játékbeli sajtokra utal, ami vélhetően a japán közönség számára hangulatosan fantasy élelmiszernek tűnt. A számszerű értékelés emellett a következő öt kategóriában ad pontszámokat (felülről indulva, az óra járásának megfelelően): kezelhetőség, játékdesign, eredetiség, grafika és hangok.
Forrás: Oh!X 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Igen, volt idő, amikor a LucasArts és az Electronic Arts népszerűsége is hardcore szimulátoraik élethűségén múlott.
Forrás: ACE #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Hogy miként lehet még jobbá tenni egy sakkprogramot? Csak aggass néhány rakéta-hajtóművet egy szerencsétlen hobóra, és lődd ki az egész miskulanciát Föld-körüli pályára. Vagy, ha a némileg egyszerűbb megoldásokat kedveled, adj a meglevőkhöz néhány új kameraállást és valami tutorialt, és máris lehet újra teljes áron eladni a csomagot...
Forrás: Computer Gaming World #112. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A National Geographic nagyszerű fotósai természetesen a számítógép segítségével tanuló kisdiákok életéről is igen impresszív képanyagot tudtak összeállítani. A képen a cikkhez képest alig fél éve megjelent Apple IIc, vagyis a legendás számítógép kompakt, hordozható verziója látható. A gépen a beszédes nevű Will Harvey’s Music Construction Set fut, de a polcokon három igazi játék is figyel: a Zaxxon, a Math Maze, illetve a Flight Simulator II, a sorozat utolsó, nem-microsoftos felvonása.
Forrás: National Geographic 1984/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Bár a Rare – pontosabban az elődcég, az Ultimate Play The Game – kiváló játékokkal robbant be a spectrumos piacra, az első években a marketing finoman szólva sem volt erős oldaluk. Igaz, sok más cég korabeli hirdetéseitől eltérően a Sabre Wulf legalább színes oldalt kapott, de az is biztos, hogy ebből soha senki nem találta volna ki, hogy milyen jellegű játékról is van szó, illetve, hogy milyen okok szólnak a megvétele mellett.
Forrás: Micro Adventurer 1984/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella