Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Ha az ember kazettásmagnót akar a Vogue magazinban hirdetni, nem támaszkodhat a megszokott futurisztikus űr-illusztrációkra, valahogy szexivé kell tenni a hardvert. A Technics szakemberei ezt egy éjszakai fotóval és egy levetett ezüsttopánkával oldották meg.
Forrás: Vogue US 1980/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Uncharted 2 filmplakát-szerű japán borítója fantasztikus. Oké, majdnem fantasztikus: a három főszereplőt talán nem tökéletesen sikerült eltalálni. Nathan sem teljesen olyan, mint a „valóságban”, Sully arca mintha összetöpörödött volna, Chloe pedig egy igazi zsiráfnyakkal lett gazdagabb. Extra érdekesség, hogy a sorozat – talán itt is mozis ihletre? – Japánban nem kapott sorszámozást, és ezt a hagyományt mind a mai napig tartják.
Forrás: Waypoint Forums. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A zseniális újítók nem mindig aratják le azonnal a megérdemelt sikert. Hogy csak egy példát mondjak, a valós idejű stratégiákat először kezelhető és élvezetes módon prezentáló Herzog Zwei a megjelenésekor jobbára csak finnyogást kapott. A NES-korszak még nem tisztelte az újítást: a Technosoft játékát azért döngölték földbe az EGM magazin tesztelői, mert nem volt jó akciójátéknak. Tény, de hát ez sosem volt az alkotók célja...
Forrás: Electronic Gaming Monthly #010. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Mivel a Pac-Manhez nem kellett gombokat nyomni, a legtöbb játékos ezt a pózt vette fel a program gyűrése közben – így lehetett igazán stabilan lecövekelni az automata előtt. Sok automata ezért ezen a helyen kopott ki legelőször. A fénykép 1981-ben készült San Francicóban; a fotós Ira Nowinski volt.
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Elég sokáig kellett keresnem, mire ezen a hirdetésen megtaláltam a játék címét. Nyilván nagyon messze vagyok attól, hogy marketingesnek nevezzem magam, de szerintem ez akkor sem feltétlenül jó dolog...
Forrás: Computer Gaming World #108. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy Fujitsu FM-Towns számítógép. A japán PC fura neve az anyacégnek köszönhető: a nyolcvanas évek végén a Fujitsu rengeteg modelljét különféle Nobel-díjas tudósokról nevezte el, ebben az esetben például Charles Hard Townes fizikus neve volt az ihletforrás. Maga a gép egy – 1989-hez képest – fantasztikus PC volt, 640x480-as felbontással, 16.7 millió szín használatával, gyors sprite-kezelővel és már-már arcade szintű hardveres scrollozással. A gép egyfelől egy saját, speciális operációs rendszert használt, másfelől azonban 60-70%-os kompatibilitása volt a DOS-os programokkal is, így a nyugati játékok jókora része is gond nélkül futott rajta. És persze, ahogy látszik is, a kislemezek mellett már CD-t is alapból kezelt a gép, ami a karaoke és az anime hazájában különösen népszerűvé tette.
Forrás: Beyond 3D. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Nehéz lenne megmondani, hogy mi is volt a Capstone Software minőségben nem bővelkedő karrierjének mélypontja (nálam a TekWar), de az biztos, hogy nem a Corridor 7 volt az. Persze ez a Wolfenstein 3D-motort használó FPS sem volt jó, de legalább a szimpla középszerűség alá nem ment. Igaz, ez is rendkívül kevés volt, hisz a program fél évvel a Doom megjelenése után jelent csak meg – és igazán a Wolfensteinnél sem volt jobb. A tervezett folytatás, a fantáziadúsan elnevezett Corridor 8 sosem készült el, mert a cég időközben profilt váltott, és az ingatlanpiacra léptek be: a Build-motorral készítették el az eladni kívánt lakások másait.
Forrás: Computer Gaming World #118. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár még rengeteg régi újság átböngészése van előttem, nem hiszem, hogy ezt a szörnyeteg reklámot meg lehetne verni igénytelenség terén. Ráadásul ahogy nézem, a program végül Monster Smash néven jelent meg, és Commodore 64-en akár te is találkozhattál vele.
Forrás: Computer Gaming World #007. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az talán közismert, hogy a 2010-es évekig a Japánban mindig aranyosan mosolygó Kirby játékainak nyugati kiadásaira elkerülhetetlenül morcossá vált. Az ok egyszerű: a Nintendo amerikai marketingesei nem hitték el, hogy az eredeti, végtelenül aranyos verziók náluk is sikert arathatnának. Néha emiatt teljesen új festmény készült a nyugati kiadások borítóira, máskor viszont, például a Kirby & the Amazing Mirror esetében is, sokkal egyszerűbb megoldást választottak: egyszerűen átszínezték és kicserélték az eredeti artworkön levő két karaktert.
Forrás: Kirby Mirror. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Altair 8800 az első sikeresnek mondható, tömeggyártott amerikai számítógép volt, amit sok-sok év távlatából az egész iparág népszerűvé tételével is sűrűn megvádolnak. Ez a nagyszerű teljesítmény sem magyarázza azonban meg ezt a hirdetést – egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ez a szivarozó jampec miként adta volna el a gépeket. (Ha híres ember lenne, sajnálom, nem ismertem fel.)
Forrás: BYTE 1975/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella