Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Azt hiszem, mindannyian azonnal látjuk ennek a máskülönben kacagtatóan humoros képnek a nagy hazugságát: a ColecoVision kontrolleréhez fele ekkora madzag sem járt!
Forrás: Electronic Fun with Computer Games 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Az Armalyte-hoz vélhetően sokakat fűznek kellemes emlékek, hisz a Commodore 64 egyik legjobb shoot ’em upjáról van szó (no persze csak a nagyszerű Katakis mellett!). Az itt hirdetett játék azonban nem az az Armalyte; nem, ez a végül a The Final Run alcímmel megjelent, teljesen új fejlesztők által összerakott „nextgen” folytatást próbálja eladni. Bár a festmény nem rossz, a játék bizony meglehetősen gyenge volt...
Forrás: Raze #09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Bizony volt idő, amikor az Electronic Arts nem az ipar egyik óriása volt, hanem a csillogó szemű újonc, a legújabb kiadó a porondon. És hiába írták rosszul a cégalapító Trip Hawkins nevét a cikk címében, akit érdekel a cég eredeti hitvallása, annak mindenképpen érdemes elolvasnia a vállalat alapításáról és első hat játékáról szóló írást.
Forrás: Computer Gaming World #012. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Commodore 64 egyik legendás sikerjátéka a Creatures volt; a Rowlands-testvérek által összerakott fura platform-puzzle játék a lelkendező cikkek nyomán itthon is eljutott csaknem minden játékoshoz. Azt azonban feltehetően kevesen tudják, hogy a cím maga egy rövidítés – a hirdetés azonban lerántja a leplet a betűk igazi értelméről.
Forrás: Raze #04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ahhoz képest, hogy a nyolcvanas évek – mai szemmel – rém kezdetleges technológiájával minden ambíciózus projektet megpróbált valóra váltani az igazi mesterséges intelligenciától kezdve a beszédszintetizálásig, a robotok valahogy sosem kerültek a közfigyelem előtérbe. Pedig léteztek: tucatnyi eltérő, programozható, otthon használható jószág állt az ilyesmire fogékonyak rendelkezésére. A legsikeresebb ezek közül a Heathkit cég által gyártott Hero-sorozat volt, amelynek három generációjából összesen 21 ezer darabot tudtak értékesíteni. A képen a szériát záró, 1986-ban megjelent Hero 2000 robot egyik részletes hirdetése látható.
És hogy ez a robot mire is volt jó? Amire leprogramoztad; alapból a gép csak néhány funkcióval rendelkezett, például volt ébresztőóra-üzemmódja és fel tudott emelni kisebb tárgyakat. Fő feladata az volt, hogy érdekesebbé tegye a programozást, hisz az tényleg jobban belelkesíti az embert, ha egy robotnak kell labda-felemelő rutint írnia, mintha valami programozói példafeladatot kellene megoldani.
Forrás: The Old Robots. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1988-ban nem egy fura számítógépet dobott piacra a Fujitsu, de alighanem ez a legmeghökkentőbb mind közül. Az FM R-30 HX nem laptop volt, hanem – kilenc kilója ellenére is – egy hordozható számítógép. A házban egy 8 MHz-es processzor, 1 MB RAM, illetve egy 20 MB-os merevlemez lapult, illetve, és ez a nagy truváj, egy nyomtató is. Sajnos a monitor monokróm volt, hisz a gépet nem játékosoknak, hanem üzletembereknek tervezték.
Forrás: IPJS Computer Museum. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az cseppet sem lep meg, hogy az amerikai röplabdások 1988-ban, olimpiai aranyuk megszerzésének évében rengeteget játszottak NES-sel, de azon meghökkentem, hogy a csapatkapitánynak igen erősen magyaros neve volt. Egy sportújságíró biztos tudna erről érdekes sztorit mesélni, én megelégszem az interjú átnyújtásával.
Forrás: Nintendo Power #004. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A korai játéktermi etikett a gyakorlatban: ha akartál játszani egy már foglalt géppel, egy negyeddollárost kellett a gépre helyezni, amolyan foglalóként. Nem csak a rossz környéken verték nagyon meg az embert azért, ha ezt a sorrendet felrúgta...
Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Wolf. David Wolf.
Nem, Bond neve nélkül egyszerűen nem működik a dolog, és bizony ez az egész játékról elmondható. A Dynamix első (és a viharos sikertelenség után egyben az utolsó) interaktív mozija valójában nem ebbe a kategóriába tartozik. Lényegében egy mai szemmel nézve mind a látványt, mind a dramaturgiát tekintve borzalmas, ám megjelenésekor kifejezetten igényesnek tartott titkosügynökös filmről van szó, amelyben hat (6!) teljes darab akciójelenet kapott helyet. A sztoriba vagy a párbeszédekbe nincs beleszólásunk, és bár néhány magazin bekajálta a filmes körítést, ma már szinte játszhatatlan önparódiává avult szegény program.
Forrás: Computer Gaming World #064. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Érdekes módon a hirdetés nem beszél arról, hogy a Street Fighter II DOS-os átirata valami egész elképesztően ótvar lett; akármi is legyen az a Rozner Labs Software Group, borzasztó portolási munkát végeztek. A két gombra szűkített irányítás egy rendes billentyűzettel szerelt gépen minimum furcsa, de hogy miért kellett egy rakás, ekkorra már tökéletesen kiegyensúlyozott mozgást önkényesen megváltoztatni, azt már végképp nem tudom megérteni. Az ugrások fizikájától a tűzgolyók viselkedésén át minden megváltozott, és persze minden a rossz irányba alakult – és ennek köszönhetően az AI által irányított Dhalsim szinte legyőzhetetlenné vált.
Forrás: Computer Gaming World #112. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella